Jó hófogókkal megelőzhetők a kártérítési viták

Az a bizonyos 60.§ (2)… Idézem, és olvassuk el együtt, újra: „A 25-75 fok közötti hajlásszögű tetőt hófogósorral kell ellátni, ha az eresz élvonala közlekedésre szolgáló területtel határos vagy ilyen fölé nyúlik és magassága 6 méternél nagyobb. A 10 méternél hosszabb esésvonalú tetőt egymás felett több hófogósorral kell megvalósítani.”

Nos, a (közismert becenevén:) OTÉK szűkszavúnak vélhető – de természetesen kötelezően betartandó – előírását a tervező építészek különféle műszaki megoldással, általánosságban betartják. A jogszabályalkotó szándéka a fenti sorokból egyértelmű: a tetőn összegyűlt hótömeg lehető visszatartása, lecsúszásának megakadályozása, és ezzel a balesetek, a lezúduló, esetenként már jeges, súlyos hótömeg által okozott anyagi károk megelőzése. Az ebből származható kártérítési viták megelőzése is nyilvánvaló szándék… Bár az utóbbiak, mint a gyakorlat mutatja, teljesen mégsem előzhetők meg.

A hófogósor megtervezésekor elkövethető hibák egyike: a túlságosan kisméretű lándzsák, vagy az esetleg túl ritkán telepített, vagy a gyenge minőségű (legörbülő) fém anyagból készített lándzsasor alkalmazása. A megoldás, a megvalósítás nyomában jártunk, működő hófogósorokat keresve – részben a téli, havas utcákon figyelve –, és néhány egyedi megoldást a mellékelt fotókon be is mutatunk. Lássunk először néhány éppen működő hófogósort!

Az 1. fényképen a – ránézésre is – masszív anyagú és méretű hófogósor a még aránylag kevés hóból képződő paplant fogja meg, de a méretekből biztosan következtethető: vastagabb hómennyiséget is képes lesz ez a hófogósor télen visszatartani.

 

[1] A masszív anyagú és méretű hófogósor vastagabb hóréteget is képes lesz visszatartani

A 2. fotón a szokatlanul magas, „méretes” lándzsasor kétsoros elhelyezése is biztonságot sugároz, és valószínűleg a hazai szokványos hómennyiséget biztonságosan visszatartja, majd az olvadás és lecsúszás során képes feldarabolni, kisebb „adagokra” bontani azt. A fotón látható jobb oldali tetőről azonban hiányzik egy hasonló megoldás, ami a már említett balesetekhez, károkhoz vezethet.

 

[2] A bal oldali tetőn a kettős lándzsasor biztonságos megoldás, de a jobb oldali tetőn télen gondok lehetnek

A működés közben talált, és a 3. fotón bemutatott hófogósor hatása igen jól megmutatkozik: a jól elhelyezett, méretezett lándzsasor az ereszcsatorna felett képes vastag hóréteget is összegyűjteni, megtartani a hóolvadásig.

 

[3] Jól megoldott hófogó „működés” közben: az ereszcsatorna felett megtartja a hóréteget az olvadásig

És most nézzünk egy – az idézett törvényi előírás szerint megvalósított – korrekt megoldást a 4. fotón! Négy sorban, háromszögű kitámasztó szerkezetű megerősítéssel alkalmazott „gátsort” alakítottak ki, mely biztonságosan képes a nagyobb vastagságú hótömeg visszatartására is.

 

[4] Korrekt megoldás a négy sorban, háromszögű kitámasztó szerkezetű megerősítéssel alkalmazott „gátsor” is

A jó megoldások, példák után azonban lássunk két olyan megoldást, melyek bár formailag hófogónak nevezhetők, mégis megkérdőjelezhetőek. Az 5. fotón formatervezettnek tűnő (?) hófogót mutatunk be. A működése szakértő számára megkérdőjelezhető lesz, ha a tetőről a hótömeg mégis leérkezik a járdára, úttestre, az ott álló vagy közlekedő emberekre, esetleg járművekre…

 

[5] Formatervezettnek tűnő, de funkció szempontjából megkérdőjelezhető hófogó

És végül egy hófogósornak alig nevezhető megoldás: a 6. fotón már a tíz centiméter vastagságú hótakaró is valóban „eltakarja” a lándzsasort, a havas tetőről láthatóan már meg is indult lefelé a hótakaró, mely már az ereszcsatornát is megtöltve túlcsordul az ereszvonalon, a csatorna szélén.

 

[6] Aligha nevezhetjük hófogónak azt a megoldást, ahol már a vékony hólepel is eltakarja a lándzsasort

 

Dr. Domján József
okl. építészmérnök, igazságügyi építész szakértő