Jönnek az épületrekonstrukciók, készüljenek a szakemberek

– A panelépületek felújítását illetően az egyik legfontosabb kérdés: egyáltalán megéri-e? Érdemes-e ezeknek a leértékelt ingatlanoknak a felújítására viszonylag sok pénzt költeni?

– Ez jogos felvetés; számításaink szerint egy átlagos kétszobás panellakásra 3-4 millió forintnyi költség jut, ha az épületet A, vagy A+ kategóriás szintre szeretnénk felhozni. Ha figyelembe vesszük, hogy vidéki lakótelepeken egy ilyen lakás piaci értéke 5-6 millió forint körül van, akkor tényleg kérdés, hogy megéri-e. De máshonnan is érdemes megközelítenünk a problémát: a hazai épületállomány energetikai felújításával nagyon jelentősen vissza lehetne fogni a földgázfelhasználást, azaz mérsékelni lehetne a gázimportot. Mint tudjuk, a gázt túlnyomórészt Oroszországból szerezzük be, idén januári adatok szerint köbméterenként 95 forintért. Összehasonlításképpen: osztrák forrásból 74, holland forrásból 75 forintért tudjuk megvenni ugyanezt a gázt.

– A hazai panellakások nagy része távfűtésre van kapcsolva. Ezeknek az energiaköltségei is ilyen közvetlenül függnek a gáz árától?

– A távhő is alapvetően földgáz alapú Magyarországon, tehát szoros az összefüggés. Ezért van az is, hogy a távhő nálunk nem versenyképes: a fogyasztóknak el kell tartaniuk egy nagyvállalat működését is, ami nyilván többletköltség ahhoz képest, hogy a saját maguk által vásárolt gázt a saját maguk által üzemeltetett kazánban használják fel. A megoldás például a kapcsolt energiatermelés lehet, azaz a hőt és villamos energiát is előállító berendezések alkalmazása. Győrben van erre jó példa, ahol a távhőszolgáltató gázmotorja áramot is termel, amit eladnak az elektromos műveknek, és így a fűtést olcsóbban tudja adni a fogyasztóknak. Ugyancsak nagy perspektíva van a termálvizes távfűtésben. Ahol legalább 60 fokos termálvíz áll rendelkezésre – és sok ilyen település van Magyarországon –, ott már reális lehetőség, hogy részben vagy egészben így oldják meg a távfűtést. Ez újabb lehetőség a földgázimportunk csökkentésére.

– Térjünk vissza a panelépületek felújítására: valójában mekkora az az energiamegtakarítás, amit el lehet érni?

– A jelenleg a fűtési idényre jellemző lakásonkénti 6-7 kW-os maximális fűtési teljesítményt le lehet vinni akár 1-2 kW-ra is! Ilyen szinten felújított lakásokhoz egyébként akár 50 fokos termálvíz is alkalmas, tehát gyakorlatilag „langyos vízzel" ki lehet fűteni ezeket. Szentesen vannak erre jó példák. Egyébként nemcsak a panel lakótelepekre vonatkozik mindez, hanem a falufűtés technológiájában is figyelembe kell vennünk ezeket a szempontokat. Ugyancsak nagyon fontos, hogy a középületek energiaellátását vizsgáljuk. Ma szinte mindegyiket gázzal fűtjük, és jellemzően nagyon pazarló módon. Tipikus példa, hogy az iskolákban esetleg megoldják a nyílászárók cseréjét, esetleg jobb hatásfokú kazánt is üzembe állítanak, de mivel a tantermekben rossz a levegő, sokszor, vagy éppen állandóan szellőztetnek. A mesterséges hővisszanyerős szellőztetés megoldása nélkül legfeljebb félmegoldás az energetikai beruházás. A pazarlás plusz fogyasztást, plusz gázimportot jelent, ami a közintézmények esetében az állami és önkormányzati költségvetéseket terheli.

– Tud számokat is mondani, hogy országosan mekkora a gázfogyasztás volumene?

– A lakossági gázfogyasztás 2008-ban 6 milliárd köbméter volt, ez 2010-re 4 milliárd köbméterre csökkent, és ez azóta még kevesebb, de még így is hatalmas mennyiségről beszélhetünk. Azaz a 60-70 százalékos mértékű megtakarítással – ami nem elérhetetlen – óriási tehertől szabadulhatna meg az ország.

– Tehát elég jelentős mértékű fogyasztáscsökkenésről beszélhetünk. Minek köszönhető ez? A tudatosabb fogyasztói magatartásnak? A takarékosságnak?

– Elsősorban inkább a szegénységnek. Az elmúlt három év alatt mintegy 130 ezer fogyasztó lépett ki a gázszolgáltatásból, egyszerűen azért, mert nem tudta kifizetni a díjakat. Visszatértek sok háztartásba a kemencék, a vaskályhák, ezeket fűtik fával, vagy éppen hulladékokkal, rongyokkal.

–Mi az a munka, ami most önöknél, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folyik annak érdekében, hogy végre látható előrelépés legyen az országban az energetikai épületfelújítások területén?

– Az egyetem által négy évvel ezelőtt alapított Solanova-hu Klaszter keretében folyik az a kutatómunka, amelynek a célja az ország különböző részein mintaházak kivitelezése – ezeken tanulmányozzuk, hogy a felújításokkal ténylegesen milyen eredményt, milyen energiamegtakarítást lehet elérni. A klaszterhez számos település csatlakozott, néhány kivitelező cég, és várhatóan majd néhány tervezőiroda is. Az első – a közvélemény által is ismert – mintaház Dunaújvárosban készült el, most már összesen 17 ilyen épület van, összesen 22-24 lesz. A legutóbbiak közül a budapesti, XIII. kerületi 10 emeletes házat említem, Vácott és Szigetszentmiklóson 4 emeleteseket tudunk vizsgálni, a közeljövőben csatlakozók közül Pécset és Veszprémet emelhetem ki.

– Az előbb említett 60-70 százalékos megtakarítási lehetőség tehát a konkrét mintaépületeken végzett mérésekből származó konkrét eredmény?

– Igen; sőt, a váci mintaházon azt tapasztaltuk, hogy pusztán a fűtés lakásonként történő szabályozhatóságának és mérhetőségének megoldásával – azaz a lakók takarékosságra ösztönzésével – akár 40 százalékos megtakarítás is elérhető. A 70 százalék körüli megtakarítás is teljesen reális lehetőség, de ehhez – még egyszer hangsúlyozom – olyan szintű felújítás szükséges, aminek a saját zsebből történő finanszírozását a lakótelepen élőktől reménytelen lenne elvárni. A működő modell az lehet, hogy a beruházás 60 százalékát támogatásból – elsősorban EU-forrásból – fedezik, a maradék 40 százalékot pedig banki kölcsönből, amit az energiamegtakarításból lehet törleszteni. Így a lakóknak szinte semmit nem kell befektetniük.

– A Solanova-projektnek végül is hová kell eljutnia, milyen eredményt kell elérnie?

– Mindenképpen el kell jutni odáig, hogy a panelépületek energetikai felújítására mindenki által elérhető – azaz szinte ingyen megkapható – mintatervek álljanak rendelkezésre. És a végső cél persze az, hogy előkészítsük azt a nagy nemzeti programot, aminek a célja a panelépületek és a közintézmények széles körű felújítása, a gázfogyasztás és az importfüggőség radikális csökkentése.

– Hát, ennek a fontosságáról már évek óta hallunk kormányzati szónoklatokat, de a tényleges elszántság mintha hiányozna – legalábbis ez érdemi támogatásokban, pályázati kiírásokban mindeddig nem öltött testet... Ön most lát biztató jeleket?

– Kétségtelen, hogy nagyon nagy csúszásban vagyunk. Az elmúlt években sok pénz ment el a válságkezelésre ebben a tönkretett, eladósodott országban. Most biztató jelnek azt gondolom, hogy 2014-től indul az Európai Unió új hét éves költségvetési ciklusa, és ebben az időszakban a támogatásokból – az európai trendekkel és törekvésekkel teljes összhangban – lényegesen több juthat energetikai jellegű projektekre, mint eddig.

–Mekkora támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy az épületfelújításoknak – mint az előbb ön említette – 60 százalékát ilyen forrásokból lehessen fedezni?

– Százmilliárd forintos nagyságrendről van szó. Úgy gondolom, hogy meg is lesz ez a pénz, hiszen ez olyan támogatás, aminek – mondjuk az eddig előszeretettel támogatott szökőkutakkal és bicikliutakkal szemben – az eredménye kézzelfogható, már az első télen pénzben mérhető lesz.

– Tehát adhatunk ennek az interjúnak olyan pozitív végkicsengést, hogy készüljenek a szakemberek, mert – ha előbb nem is – 2014-től jön a sok pénz, és jóval több munkájuk lesz, mint most?

– Feltétlenül! Készüljenek arra, hogy az elkövetkező időszak nem az irodaház-építésekről fog szólni, hanem az épületrekonstrukciókról! Ezen a területen kell magas szintű tudásra szert tenni – a napenergia és a geotermikus energia hasznosítása mellett –, mert ebből lehet megélni ezekben az években. Erre a felsőoktatásnak éppúgy fel kell készülnie, mint a tervezőknek és a kivitelezőknek.

– És mely építőanyagok forgalmazói lehetnek a fő haszonélvezői ennek az időszaknak?

– A hatékony energetikai felújításhoz elsősorban jó ablakokra és hőszigetelésre van szükség. Ugyanilyen fontos a korszerű épületgépészet, és ezen belül ismét hangsúlyozom a hővisszanyerős szellőzés megoldásának fontosságát. Enélkül a többi beavatkozás hatékonysága kérdésessé válik.

B. G.