2010. február 05.

Viharos közgyűlésen buktatták meg az ÉTE főtitkárát

Viharos közgyűlésen buktatták meg az ÉTE főtitkárát

Az Építéstudományi Egyesület 2010. február 4-i rendkívüli tisztújító közgyűlésének lényegében arról kellett döntenie, hogy Gerencsér László elnök (a mellékelt képen), vagy László László főtitkár marad-e a vezetőségben. De mi volt a választás valódi tétje? Részletek és háttérvélemények az ÉTE környékén dúló viharról.

(Munkatársunktól)

Az Építéstudományi Egyesület elnöki tisztét 2008 májusa óta tölti be Gerencsér László , a Hérosz Zrt. elnöke. Akkor éppen azért bővítették ki az elnökség létszámát, hogy abba a nagy építőipari vállalatoknak – azaz az anyagi nehézségekkel küszködő egyesület reménybeli szponzorainak – a vezetői is bekerülhessenek. A változás annyiban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy a szervezet tízmilliós nagyságrendű támogatáshoz jutott, és több ígéretes kezdeményezés is elindult. A Gerencsér László által elért eredményeket méltatók ezek között említik az Építész Szervezetek Testületében (ÉSZT) való aktív, kezdeményező részvételt, a jelentős pénzügyi eredményt felmutató Építésszervezés és Építéstechnológia Konferencia megvalósítását, az ArchTV elindítását, illetve nagy számú egyetemista, főiskolás csatlakozását az egyesülethez.

Az ÉTE régi tagjainak, illetve vezetőinek jelentős része – köztük László László főtitkár – ugyanakkor azt kifogásolja, hogy a Hérosz Zrt. szinte bekebelezte az egyesületet; gyakorlatilag minden új kezdeményezés az építőipari vállalat székhelyéről indult, sőt, a végrehajtás – például rendezvények szervezése, pályázatok előkészítése, az ArchTV szerkesztése is ott történt. Gerencsér László azt is kezdeményezte, hogy az ÉTE könyvelése is kerüljön át a Hérosz pénzügyes szakembereihez, aminek a László László vezette titkárság ellenállt.

László Lászlóék az érdemi tájékoztatástól való elszigetelésként, az ÉTE „privatizálásának” történeteként élték meg az elmúlt másfél évet, s így elveszítették bizalmukat az elnökben; míg az elnök és támogatói ezt a bizalmatlanságot a merev ellenállásnak, a régi, bebetonozott struktúrákhoz és módszerekhez való ragaszkodásnak tulajdonították. Az előbbiek azt hangsúlyozták, hogy egy szakmai-társadalmi szervezet ügyeinek intézése nem kerülhet át egy magáncég hatáskörébe, az utóbbiak viszont azt hangoztatták, hogy enélkül az ÉTE még mindig az az inaktív és elöregedett szervezet lenne, ami korábban volt, ahol „néhány nyugdíjas mérnök összejön diskurálni néhány pogácsa mellett”.

A helyzetet súlyosbította, hogy időközben újból pénzügyi gondok léptek fel (állítólag a 7 millió forintot is meghaladja az ÉTE adóssága), miközben az inaktivitás és a szervezet presztízsének csökkenése is probléma maradt. Az ÉTE-vezetés elfajuló belső ellentétei – melyek kialakulásáért persze mindkét fél a másikat hibáztatja – nem is tették lehetővé, hogy ezekben az ügyekben előrelépés történjen.

Ez az állapot vezetett ahhoz, hogy február 4-re rendkívüli tisztújító küldöttközgyűlést hívott össze az elnökség és a felügyelő bizottság. A közgyűlésen mind Gerencsér László, mind László László világossá tette, hogy nem hajlandó a másikkal együtt dolgozni a továbbiakban. A László László főtitkárságát pártolók Bálint Pétert, az Arcadom egykori első emberét jelölték elnöknek, aki végül – rendkívül szoros szavazati eredménnyel – alulmaradt a választáson. Mint a vesztes fél nem mulasztja el hangsúlyozni: ez jelentős részben azoknak az egyetemista, főiskolás tagoktól érkezett szavazatoknak tulajdonítható, akiket Gerencsér Lászlóék nagy számban léptettek be a szervezetbe az elmúlt hónapokban. A régi-új elnök mellett dr. Nagyunyomi Sényi Gábor lett a megválasztott új főtitkár.

Figyelemre méltó – és első látásra talán nehezen is érthető – az a jelenség, hogy egy önmagát elnevezésében is tudományosként jellemző szervezet vezetéséért nem a tudományos életből érkező személyiségek versengenek, hanem az építési piac, az üzleti élet berkeiben nevet szerzett emberek. Az események hátterét ismerő ÉTE-tagok szerint ez azzal magyarázható, hogy a céges lobbitevékenység súlyát, lehetőségeit jelentősen növelheti, ha annak vezetője egy neves szakmai szervezet vezetőjeként is megnyilvánulhat.

Megint mások úgy látják: az egész helyzet voltaképpen azért álhatott elő, mert az ÉTE feladata, sőt, létezésének értelme is alapvetően megkérdőjeleződött az elmúlt két évtizedben. A tudományos élet a felsőoktatási intézmények és egyéb intézetek köré szerveződik, az érdekvédelmet a szakmai kamarák látják el, a szakmai kiadványok előállítását és rendezvények szervezését professzionális kiadók, magáncégek végzik. Az ÉTE-nek egyik területen sincs módja versenyezni a többi szereplővel, ezért is vált egyre inkább afféle nyugdíjasklub-hálózattá. Kérdés, hogy a megújult vezetés miképpen fog szembenézni ezzel a problémával; milyen módon tud és akar életet lehelni a gondokkal küszködő szervezetbe.

 

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás