Úsztatott esztrichek tervezési és építési előírásai

Az úsztatott esztrichek legfontosabb funkciója a lépéshang-szigetelés, esetleg a padlófűtés is. A cikk 1. részében leírtakból következik, hogy ezt a padlótípust főleg emeletközi födémekben alkalmazzák. A lépéshang-szigetelő tulajdonság megőrzése céljából kivitelezés közben a hanglágy alátétet technológiai szigeteléssel (általában polietilén fóliával) kell védeni, hogy a nedves technológiával készülő esztrichből eltávozó víz ne áztathassa el az alátétréteget, illetve az esztrichhabarcs ne hozhasson létre benne hanghidat. Lefelé hűlő födémek esetében gondoskodni kell a padlószerkezet megfelelő víz-, illetve párazárásáról.

 

Úsztatott esztrichek szilárdsága

A csúszó- és úsztatott esztrichekben terhelés hatására a hanglágy alátétréteg miatt hajlító igénybevétel lép fel. Az esztrichhabarcs kiválasztása során emiatt nem a nyomó-, hanem a hajlító-húzó szilárdság a lényeges tulajdonság.

Nem fűtött esztrichek esetén az esztrich névleges vastagsága a hasznos teher, ill. a DIN 1055-3 szerinti függőleges koncentrált teher, az esztrich fajtája és az úsztatóréteg összenyomhatósága függvényében a mellékelt táblázatból olvasható ki. Lakásokban például ≤ 2 kN/m² megoszló teher esetén a hajlító-húzó szilárdságnak legalább 4,0 N/mm²-nek (F4 osztályúnak) kell lennie (lásd az MSZ EN 13813 szerinti jelöléseket).

Az 1. táblázat a DIN 18560-2-ben megadott követelményeket tartalmazza. Természetesen más terhekre vonatkozóan is megadják a szükséges szilárdsági értékeket. A megadottaktól különböző hajlító-húzó szilárdsági osztályok esetében lehetőség van a táblázati adatoktól eltérő, kisebb névleges vastagságú réteg alkalmazására, de annak minimális vastagsága legalább 30 mm legyen.

1. táblázat. Szigetelô rétegre kerülô, nem fûtött esztrichek névleges vastagsága és hajlító húzószilárdsága ≤ 2 kN/m² függôleges irányú hasznos teher esetén

 

Az esztrich névleges vastagsága kő- és kerámiaburkolat esetén

• önterülő kalcium-szulfát esztrichnél (CAF) 40 mm-nél,
• az összes többi esztricheknél 45 mm-nél nem lehet kevesebb.

 

Tervezői kiírások

Az esztrichekre vonatkozó kiírásban a szerkezeti kialakításon kívül egyértelműen rögzíteni kell a burkolásra nem kerülő (járófelületi) esztrich elvárt tűzveszélyességi fokozatát (pl. A1_fl-F_fl).

A kiírásban kell feltüntetni az MSZ EN 13813 szabvány szerinti mechanikai ellenállás küszöbérték osztályait, például:

• nyomószilárdság C5-C80 (cement, kalciumszulfát és magnezit kötőanyagoknál kötelező);
• hajlító-húzó szilárdság F1-F50; (cement, kalciumszulfát és magnezit kötőanyagoknál kötelező);
• Böhme-féle kopásállóság: A22-A1,5 vagy
• BCA-féle kopásállóság: AR6-AR0,5 vagy
• görgősszék-állóság: RWA300-RWA1 vagy
• padlóburkolattal ellátott esztrich görgősszékállósága: RWFC 150-RWFC 550;
• felületi keménység: SH 30-SH 200 (magnezitesztrichnél kötelező);
• benyomódási mélység: ICH 10-IC 100 vagy IP 10-IP 70 vagy IP I-IP IV (öntöttaszfalt esztrichnél kötelező);
• húzó-tapadó szilárdság: B 0,2-B 2,0 (műgyanta esztrichnél kötelező);
• ütésállóság: IR (műgyanta esztrichnél kötelező).

 

Esztrichek jelölése

Az MSZ EN 13813 szabvány szerint a padozati rétegrendbe kerülő esztrich jelölésének tartalmaznia kell a kötőanyag típusát, a kötelező követelmények szerinti osztályba sorolást, és tartalmazhat nem kötelező jellemzőket. Burkolt cementesztrich jelölése például a következő lehet: MSZ EN 13813 CT-C20-F4.

Az átadás-átvétel során a gyártó és/vagy a kivitelező – ha előzetesen megállapodtak benne –, közölheti az esztrich MSZ EN 13813 szabvány szerinti zsugorodását, hajlítási rugalmassági modulusát, levezetési ellenállását, vegyszerállóságát, páraáteresztő képességét, hőszigetelő képességét, vízáteresztő képességét, hangelnyelő képességét vagy egyéb különleges tulajdonságait az e tulajdonságok meghatározásához használt módszer közlésével. Amennyiben ezek szerződéses előírása nem történt meg, úgy e tulajdonságokat később nem lehet számon kérni sem a gyártótól, sem a kivitelezőtől.

 

Rétegrendek tapadási tulajdonságai

A tapadószilárdság két padlóréteg együttdolgozásának (például tapadóesztrich betonnal, kétkomponenses műgyantaréteg esztrichhel vagy csemperagasztó esztrichhel) jellemző értéke, míg a felületi húzó-tapadó szilárdság egy adott padozati réteg felületének szilárdságát jellemzi.

A tapadóképességre a hatályos EN szabványok nem szabnak meg teljesítményértékeket. A tapadószilárdság és a felületi húzó-tapadó szilárdság elvárható értékét a felhasználás céljához kell igazítani.

Átlagos értékként a 2. táblázatban található irányértékeket lehet figyelembe venni. (A táblázat a felületek kapcsolati készségére, a felületi húzótapadó szilárdságra jellemző irányadó értékeket tartalmazza, burkoláshoz előkészített – adott esetben önterülő aljzatkiegyenlítővel ellátott – felületeken, esztrichek esetén.)

2. táblázat. Az irányértékként figyelembe vehetõ átlagos húzó-tapadó szilárdsági értékek

 

Tapasztalati irányértékként figyelembe vehető, hogy az alábbi szilárdsági osztályoknál, jó utókezelési feltételek biztosítása esetén a felületek húzótapadó szilárdságára várhatóan teljesülnek a következő értékek:

Esztrich jelölése                    Húzó-tapadó szilárdság

CT-C12/F3 és CA-C12/F3       kb. 0,5 N/mm²

CT-C20/F4 és CA-C20/F4       kb. 0,7 N/mm²

CT-C30/F5 és CA-C30/F5       kb. 0,9 N/mm²

CT-C40/F6 és CA-C40/F6       kb. 1,2 N/mm²

Nem megfelelő építéshelyszíni körülmények esetén (például huzat, nyitott ablakok és ajtók vagy intenzív napsugárzás) kisebb felületi húzó-tapadó szilárdsági értékeket várhatunk. Ilyen esetekben szükség lehet a felületek kapcsolati készségének megerősítésére, megfelelő alapozó, impregnálóanyagok alkalmazásával.

A felületi húzó-tapadó szilárdság kisebb mértékben függ az esztrich vagy az aljzatbeton összetételétől és a kivitelezés gondosságától, mint a szilárdulási folyamat során biztosított környezeti körülményektől.

 

A burkolhatóság feltételei

Burkolás szempontjából az esztrich legfontosabb jellemzője a nedvességtartalom. Az esztrichek burkolásra alkalmas állapotának helyszíni vizsgálatára magyar előírások jelenleg nincsenek, ezért a Németországban hivatalosan bevezetett karbidkapszulás CM-módszert használjuk. Ennek segítségével határozható meg az aljzat maradó (egyensúlyi – szorpciós) nedvességtartalma. Ez azt az állapotot mutatja, amikor az esztrich – mint nedvszívó anyag – nedvességtartalma egyensúlyban van a környezet levegőjének nedvességtartalmával. A vizsgálat során kalcium-karbid fiolák segítségével határozható meg a nedvesség mértéke. Elektromos stb. eszközök csak tájékoztató értékeket mutatnak, azok alapján nem kezdhető meg a burkolás. (A 3. és 4. táblázatokban a beltéri, nem fűtött, illetve fűtött esztrichek megengedett CM-nedvességtartalmát láthatjuk.)

3. táblázat. Beltéri, nem fűtött esztrichek megengedett CM nedvességtartalma

*Az esztrich szervesanyagtartalmától függően

 

4. táblázat. Beltéri, fűött esztrichek megengedett CM nedvességtartalma

*Ajánlott érték: 1,8%

 

Kétséges esetekben vagy reklamációk megítélésekor a Darr-módszer segítségével, laboratóriumi körülmények között az anyag abszolút (kötött és nem kötött) nedvességtartalma mérhető. Ehhez a mintát a tömegállandóság eléréséig szárítószekrényben hevítik.

A kétféle nedvességtartalom között nincs egyértelmű összefüggés, csak az alábbi, tájékoztató jellegű kifejezésekkel számolhatunk:

CT – cementesztrich: Darr = CM + 1,5%

CA – kalcium-szulfát (anhidrit) esztrich: Darr = CM

A nedvességmérés végrehajtása:

Szintenként 100 m² felületig 1 mérést kell végezni, nagyobb felületeken 200 m²-ként 1 mérést.

Mintavétel: az aljzat alsó 1/3 részéből.

Ökölszabály: 18 °C fölött, 65% relatív nedvességtartalom alatt, 4 cm vastagságig kb. 1 hét/cm a száradás. Ha az aljzat vastagabb, mint 4 cm, a száradás sebessége kb. 2 hét/cm.

Ajánlott környezeti feltételek:

Aljzat hőmérséklete: > 15 °C

Padlófűtés esetén: 18-22 °C

Levegő hőmérséklete: >18 °C

A levegő relatív nedvességtartalma: <65%

 

Építési követelmények

Teherviselő szerkezet:

Az úsztatott esztrich fogadásához a teherviselő szerkezet legyen megfelelően száraz és egyenletes felületű. A sík- és lejtési pontosság feleljen meg a DIN 18202 szabvány előírásainak.

Amennyiben a teherviselő szerkezeten csöveket vezetnek, azokat felúszás ellen rögzíteni kell. Csöveket, vezetékeket tilos az úsztatórétegben vezetni. Erre a célra külön réteget kell elhelyezni.

A szerkezeti (dilatációs) hézagok ép szélűek, egyforma szélességűek és egyenes vonalúak legyenek.

Amennyiben az úsztatott esztrich felülete lejtéssel készül, akkor a teherviselő szerkezeten kell lejtésadó réteget kialakítani.

Felmenő szerkezetek:

A vakolandó felmenő szerkezetek vakolását az úsztatóréteg elhelyezése előtt kell elvégezni.

Úsztatóréteg:

Az úsztatóréteg kialakításához a szigetelőanyagokat szorosan illesztve kell lefektetni. Több rétegben beépített szigetelőrétegeket eltolással kell elhelyezni.

Burkolási munkák:

A burkolást az aljzat kiszáradása után, annak túlzott deformációjának megelőzésére, a megfelelő nedvességtartalom elérésekor minél hamarabb el kell kezdeni. Az ásványi kötőanyagú esztrichek megfelelő egyensúlyi (szorpciós) nedvességtartalma kb. 50% relatív páratartalom mellett alakul ki.

A lehető legmagasabb színvonalú esztrich és burkolási munkák elvégzéséhez a megjelent új szabványok és a tervezett irányelvek remélhetőleg megfelelő műszaki támogatást fognak nyújtani a tervezőknek és a kivitelezőknek egyaránt.

A cikk megírásához nyújtott segítségért ezúton is szeretnék köszönetet mondani Spránitz Ferenc betontechnológus szakmérnöknek, az Esztrich és Ipari Padló Egyesület elnökének.

 

Brassnyó László elnök, Burkolástechnika Egyesület

 

(A cikk első része itt olvasható.)