Kis tévedésekkel javíthatatlanul elronthatjuk a kőburkolatokat

Természetes kőburkolatok esetében az esztétikus forma és felület együtt jár a tartóssággal, az időtállósággal és a nemes anyag által közvetített természetes szépséggel – persze csak akkor, ha az épületszerkezet kivitelezését valóban hozzáértő szakemberre bízzák. De ha nem...?

Nézzünk meg előbb egy lakóház homlokzat-részletét: az 1. fotón távolról bemutatom.

A tulajdonos igénye, reménye, nem vitásan: a szép, színes terméskő burkolat volt. Távolról nézve ez sikerült is... Ám a 2. és 3. fotón láthatóan a kivitelező a hézagoló cementpépet, a híg cementlevet végigfolyatta a kőfelületeken. Nem véletlenül, itt vagy ott – hanem mindenütt! Néhány nap után már letisztíthatatlanul, „örökre” ott maradt az egyébként valóban szép felületű terméskő burkolaton a szürke cementlé nyoma, beívódva a kőanyagba.

A kőburkolatnak vannak egyéb szabályai is, melyek közül talán a legfontosabb: az egymáshoz képest arányos darabok összeválogatása elengedhetetlen. A mellékelt tankönyvi ábrán (4. fotó) bemutatom, hogy az egyenletes burkolat különféle nagyságú kőmérettel is előállítható, ha az arányok egy egyenletes, megnyugtatóan arányos módon illeszkednek egymás mellé, alá és fölé.

A térburkolattal szemben további alapvető igény, hogy az esztétikus megjelenés mellett a botlás-, azaz balesetmentes közlekedés feltétele is meglegyen. Távolról bemutatom az egyik elrettentő példát: eső után nagy tócsákban megállt az esővíz a járófelületen (5. fotó).

Közelről nézve szinte hihetetlen módon, 10-12 mm-es élesen kiemelkedő egyenetlenséggel készült el a térburkolat. A mély hézagolás és az egyenetlen, pontatlan felület – ami közelről a 6. fotón látható – elfogadhatatlan, balesetveszélyes helyzetet teremt.

Ebben az esetben a visszabontás a kijavítás egyetlen, lehetséges módja.

 

Dr. Domján József