Igazi turisztikai vonzerő lett a nagyvázsonyi Kinizsi-vár

A 15. század második felében épült nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújítása régóta váratott magára. Az 1960-as években végeztek itt utoljára konzerváló munkálatokat; a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében készült kortárs felújítással most a komplex megújulást tűzték ki feladatul. A program célja általánosságban az, hogy a műemléki helyreállítás és az örökségmegőrzés mellett jól értékesíthető, turisztikai vonzerőt képviselő helyszínek alakuljanak ki – itt is erre törekedtek a tervezők.

A műemlékek felújításával és szerepével kapcsolatban sok heves érzelem és vélemény ütközött mind a szakmán belül, mind a tágabb nyilvánosságban. Ez a projekt egyértelműen állást foglal: első ránézésre könnyen megkülönböztethető minden beavatkozás, amit a felújítás és újjáépítés kapcsán végeztek, a régi épület kontúrjai mentén újonnan készült részek világosan elválnak a történelmi szerkezetektől.

 

 

A vár különleges domborzati helyzete miatt a falak jelentős részben a talajszint alá vannak süllyesztve. (Építkezés közbeni, illetve a majdnem kész állapot)

 

2018-ban kezdődtek a megelőző kutatások, amelyek nagyban meghatározták, hogy milyen munkák elvégzésére van szükség. Előzetes statikai felmérés készült; ennek alapján döntötték el, hogy mely falakat kell megerősíteni, kiegészíteni.

A kivitelezési munkálatokat végző SZ-L Bau Kft. nagy tapasztalatokkal rendelkezik a műemlék-felújítások terén; a környéken a szigligeti, valamint a sümegi várat is ez a vállalat rekonstruálta.

Az SZ-L Bau részéről Szencz Lajos tulajdonos-ügyvezetőt (aki egyben a projekt felelős műszaki vezetője is volt) és Varga Gergely műszaki igazgatót kérdeztük, a felhasznált építési segédanyagokat szállító Cemix Kft. képviseletében pedig Grósz Gergő regionális projektvezető beszélt lapunknak az építési folyamatról.

 

Jól megkülönböztethetőek az eredeti szerkezetek és a hozzáépítések: a megmaradt kőfalak eredeti felületei láthatók, az újonnan készült részek vakolt felülettel jelennek meg

 

Köpenyfalak rekonstrukciója

A Kinizsi-vár különleges domborzati helyzete miatt – egy klasszikus várfal (szigligeti, sümegi) akár 10 m feletti magasságra is kiemelkedhet a földből – a nagyvázsonyi falak és a várárok nagy részben a földbe van süllyesztve. A talajban összegyűlő csapadékvíz pedig megterheli a falat. A falszerkezet vízterhelését csökkentették a vizek elvezetésével, majd orvosolták a szerkezetben keletkezett állékonysági gondokat. Az új, hegyezett kerítésoszlopok külső vonalában, a várárok körül L alakban drénszivárgó rendszer készült, ami a felszíni vizeket vezeti, illetve szikkasztja el – tudtuk meg Szencz Lajos ügyvezető igazgatótól. Mint hozzátette, a várárokban lévő forrás az építkezést nem befolyásolta, a talajvíz nem volt mértékadó.

A várfalak meggyengült szakaszait az 1960-as években készült felújításkor elbontották és újraépítették, több esetben pedig ráfalaztak a meglevő, javítandó falrészre, esetenként új falazott szerkezetet építettek elé. Ezeknek a javításként készült szerkezeteknek az állékonysága az idő múlásával nagymértékben romlott, és nem megfelelő kialakításuk további nehézséget okozott. Az ekkor készült köpenyfalak helyreállítása, visszabontása statikailag is indokolt volt. Mivel a felfalazásokat utólag tették a régi szerkezetekre, és nem ügyeltek az összekötésükre – hogy együtt tudjanak dolgozni –, így ezek az 1-1,5 m magasságú új falak az alattuk lévő támfalakat is nyomták. A nyomás enyhítése céljából vissza kellett bontani a falakat a környező terepszintig, ugyanakkor kijelölték a bontott szerkezet alatt azokat a szakaszokat, amelyek állapota további beavatkozást igényelt. „Kétféle technológiával oldottuk meg a felmerült műszaki problémákat: horgonyzásos technológiával a falköpenyeket a meglévő mögöttes kőfalazathoz rögzítettük, illetve injektálással a falakban lévő üregeket kitöltöttük, ezzel is stabilizálva azok állékonyságát” – részletezi Varga Gergely műszaki igazgató.

 

Az 1960-as években javításként készült, de azóta jórészt tönkrement szerkezeteket elbontották a földszinti födém síkjáig

 

Kőfalak építése

Körülbelül ezer köbméter kőfalat építettek vissza az építkezés során, ez kiemelkedően soknak számít Szencz Lajos szerint. Építészeti koncepció volt, hogy a megmaradt kőfalak eredeti felületei láthatóak legyenek, az újonnan készült részek pedig vakolt felülettel jelennek meg: „Első lépésben a hatósággal, a tervezővel, a műemlékes és az építési szakemberekkel közösen alakítottuk ki az eredetihez hasonlatos falazási struktúrát” – meséli tovább az igazgató.

 

Az új, hegyezett kerítésoszlopok külső vonalában, a várárok körül L alakban épült meg a drénrendszer, mely a falak vízterhelésének csökkentéséről gondoskodik

 

A vakolt felületről az anyaggyártó Cemix projektvezetőjétől tudtunk meg részleteket: „Ilyen esetekben bemutató kőművesmester kollegáinkkal segítünk kivitelező partnereinknek egy-egy felület kialakítási lehetőségeinél. A szerszámok megválasztása és használata, az alkalmazott vakolástechnika segítségével különböző megjelenésű falfelületek alakíthatóak ki. Fontos, hogy a megfelelő rétegvastagságú vakolat felvitele szükséges feltétele a különböző struktúrák kialakításának. A Kinizsi-vár esetében alkalmazott Renti fein szálerősített javítóhabarcs anyagában egyedileg színezett és hidrofobizált termék. Itt az eredeti kövek visszafalazásához, illetve nagyobb falazati hiányosságok kitöltéséhez, vagy fugahiány javításához alkalmazták az épületen. Eredetileg javítóhabarcs, amit később homlokzati festékkel kell ellátni: szilikon, vagy szilikát, lélegző, páraáteresztő festékkel, időjárás elleni védelmet adva a felületnek. Jelen esetben hidrofobizált kivitelben készült az egyedileg erre az épületre gyártott termék, így külön festékbevonat nélkül is alkalmas a felület arra, hogy hosszútávon ellenálljon az időjárás viszontagságainak” – ismerteti Grósz Gergő az alkalmazott megoldást.

 

A lebontott, majd újraépített kőfalazatra monolit vasbeton födém készült, erre az emeleti részt vázkerámia falazóelemekből építették meg az eredeti geometriának megfelelően

 

Padlószerkezetek és a nedvesedéssel érintett falrészek

A kivitelezés kezdetén vissza kellett termelni a régen betöltött földet, nagyjából 1 méternyi réteget ki kellett ásni és hordani az épületből. Minden helyiségben föld volt, nem maradt meg eredeti padlóburkolat a belső udvar kivételével. Ezt homokterítéssel és fóliatakarással védték a munkálatok idején. A belső helyiségekben minden padlószerkezetet és burkolatot teljesen újonnan alakítottak ki.

Új padlórétegrendet készítettek, és vízszigetelést is kapott az épület a szükséges felületeken. A padlófeltárás után a bitumenes lemez vízszigetelés fogadására alkalmas vasalt védőbeton aljzatot készítettek. Erre került a vízszigetelés, majd a padló-hőszigetelés, arra pedig 8-10 cm új, úsztatott beton padlóréteg. A vízszigetelés síkjától (az új vasalt beton védőréteg fölött) kezdődik a szárítóvakolat a falakon.

A nedvesedéssel érintett falszakaszok pontos helyzetét – vagyis a szárítóvakolati rendszer szükséges alkalmazási felületét, ami épületrészenként eltérő lehet, mivel nem egységes sík az épület felületén – a szerkezet só- és nedvességtartalmának helyszíni, illetve laboratóriumi elemzésével határozták meg. „Veszprémben van a cégnek saját akkreditált laborja, az épületekből vett mintákat itt vizsgálják” – mondja Grósz Gergő.

 

 

 

A helyiségekben új, korszerű padlórétegrendek készültek, csak a belső udvaron maradt meg az eredeti burkolat

 

A Cemix Kft. szállította a nedvesedéssel érintett lábazati zónákban mind a kívül, mind a belül alkalmazott WTA minősítésű szárítóvakolati rendszert, illetve a homlokzaton használt traszvakolatot és a fentebb említett Renti fein szálerősítéses javítóhabarcsot, egyedileg gyártott színben és hidrofobizált kivitelben. „Amikor a várat átvettük, a falsíkokat, falegyeneket kialakítottuk. A földszinti födém síkjáig bontottunk vissza mindent” – teszi hozzá Varga Gergely műszaki igazgató.

A kőfalazat készítésekor – a falazat kiegyenlítése, a kikopott fugák, kiesett kövek pótlása miatt – először az Eurosan AP kiegyenlítő vakolatot alkalmazták: ez a nagy falazati hiányosságok javításához szükséges; a cél egy folytonos felület létrehozása, ami alkalmas a kenhető vízszigetelés fogadására. Erre vitték fel az Eurosan W vízeloszlató alapozót (kenhető szigetelést) – nem mindenhol, csak a szükséges mezőkben –, majd erre került az Eurosan WS gúzoló vakolat, 50%-os fedettséggel (fontos, hogy ezzel nem szabad teljesen lezárni a felületet). A következő rétegek a WTA Eurosan UP 1 cm vastagságban, valamint a WTA Eurosan OP 2 cm vastagságban. Ezek a minimális rétegvastagságok, ebben a rendszerben szükséges a legalább 3 cm-es vakolat. Erre kerül az Eurosan FP simítóvakolat, a nedvesség feletti homlokzati zónában pedig traszvakolat (Trasputz vakolat). A belső oldalon kézi (Premium), illetve gépi vakolatot (MP 501 I) alkalmaztak a szárítóvakolati rendszer feletti, nedvesedéssel nem érintett részeken.

A lebontott, majd újraépített kőfalazatra monolit vasbeton födém készült alsógerenda-imitációval – itt található a mennyezetfűtés –, az új vasbeton födémre pedig az eredeti geometriát imitáló emeleti rész került vázkerámia falazóelemekből. Itt falfűtést, illetve padlófűtést kaptak a terek.

 

 

Mennyezetfűtés és gépészet

A fűtött és temperált részek melegét hőszivattyús rendszer állítja elő. A kültéri egységek a várárokba rejtve az északi oldalon a kápolna mögött helyezkednek el: itt sem üzemi zajuk, sem látványuk nem zavaró.

Kihívás volt a kivitelezés során a modern kori komfort- és fűtési igények miatt szükséges gépészeti és elektromossági kábelek és csövek elhelyezése. „A műemlék jellegük miatt érinthetetlen (véshetetlen) falak között nagy kreativitásra volt szükség a gépészeti nyomvonalak kialakításakor. Volt előzetes tervünk, de a kivitelezés folyamatán sok minden eltérően alakult. A helyszínből következett mindig, hol és hogyan tudjuk elvezetni a szükséges vezetékeket. Mindenhol találtunk helyet, de nagyon összetett feladat volt; várak esetében ritka a modern hűtés, illetve fűtés” – meséli Varga Gergely. „Műemléki környezetben szokatlan ez a technológia, ami az üzemeltetést is gazdaságosabbá teszi” – erősíti meg Grósz Gergő.

A kiállítótérként funkcionáló épületrészek belsejében a mennyezet vakolásakor ThermoWand szálerősítéses vakolati rendszert használtak. A mennyezetfűtés melegét adó vizet szállító kis keresztmetszetű csöveket távtartókkal rögzítették a mennyezetre (vagy az oldalfalra, ahol falfűtés készült). A csövek keresztmetszetét és kiosztását épületgépészeti terv részletezi és írja elő. „Az Eurosan Ws gúzoló vakolattal 100 százalékos fedettséggel előfröcskölik a felületet, majd annak megkötését és száradását követően kell a felületet a ThermoWand vakolattal olyan rétegvastagságban ellátni, hogy a csöveken minimum 1 cm takaróvakolat legyen, így biztosítható a csövek megfelelő fedettsége és a felület jó hőtároló képessége, hőátadó tulajdonsága, valamint a felület repedésmentessége a szálerősített vakolat miatt. A végső felületképzéshez tartozik még egy simító réteg (Cemix Simultan), erre pedig meszes glettel és páraáteresztő festékkel el lehet készíteni a mennyezet megjelenését. A teljes rétegvastagság legfeljebb 35 mm, ez körbetakarja a fűtéscsöveket minden irányból. A festett mennyezet végső megjelenése megegyezik egy átlagos, nem fűtött mennyezetével” – mutatja be a technológiát Grósz Gergő.

 

 

A loggián a régi kőpillérek nem kerültek vissza a helyükre, ez örökségvédelmi szempontból nem lett volna célszerű. A kőtárból kivett eredeti kövekről mintát vettek - eközben az erre a célra kifejlesztett anyaggal védték ezeket; ennek alapján készültek el a pillérek új, műkőből megformázott elemei

 

Lakótorony – meglévő és új kőelemek

Az egész lakótorony összes kőelemét és a többi, meglévő kőelemet, nyíláskeretet – amelyek a régi, elbontott kőtárban voltak – előzetes restaurátori terv alapján a restaurátorok megtisztították és kiegészítették, majd a falazatba az eredeti helyükre visszaépítették őket, továbbá a megmaradó kőfalakat is megtisztították.

 

Az új nyílászárókat – a várakban ilyen célra gyakran alkalmazott – tölgyfából készítették el

 

„A helyszínen rendelkezésre álló áramerősség nem volt elegendő ahhoz, hogy toronydarut alkalmazzunk, így az elemeket, amelyeket egy ember nem bírt el, autódaruval emeltük be. Ez nagyobb figyelmet és pontosságot igényelt a kivitelezés során” – meséli Szencz Lajos. „A loggián megmutatkoznak a régi korból származó kőpillérek, de az örökségvédelem és a hatóság nem engedte, hogy a régi kövek visszakerüljenek a pillérekbe. Ez statikai szempontból sem lett volna megfelelő, mert ezek az elemek faragott kőtömbök, amiket pedig mi rátettünk, azok természetes követ sugalló külső köpenyek, kifejezeten erre a célra készítve” – folytatja az igazgató.

Az eredeti elemek alapján megmintázott elemeket helyezték fel tehát az új vasbeton szerkezetre. A kőtárból kivették az eredetileg az adott helyre tartozó, régi követ, és szobrászmódszerekkel lemintázták. Az eredeti köveket az erre a célra kifejlesztett anyaggal vonták be, amit mintázás után le lehetett húzni róluk, így nem sérült az eredeti kőpillér. Az elkészült új elemet pedig kéregként illesztették a loggia szerkezetére. Ezek a rekonstruált műkőelemek a helyszínen készültek, szakaszosan.

 

A felújított vár belső udvara

 

„Az új nyílászárók tölgyfából készültek, de az eredeti anyagukat eldönteni nem egyszerű kérdés. Annak idején sok múlt azon, hogy mikor milyen fa állt rendelkezésre, illetve milyen iparos élt a környéken. Vörösfenyőből, tölgyből, esetleg teljesen egyszerű fenyőből is készítettek nyílászárót, de várak esetében általában tölgy volt az anyag. Ennél a felújításnál egyébként meglehetősen kevés volt a farestaurátori munka” – fejezi be az ismertetést a témában nagy tapasztalattal bíró kivitelező cég ügyvezető-tulajdonosa, Szencz Lajos.

 

Hajdu Orsolya
Képek forrása: SZ-L Bau Kft.