A homlokzati fafelületek igénylik a folyamatos karbantartást
A faanyag felületére freccsenő eső és nedvesség nyomai a sík homlokzaton láthatóan fakítják, sőt lassan anyagában is kikezdik a fa felületét és húsát is. A faanyagokat az időjárásnak kitett felületeken, homlokzatokon csak akkor szabad felhasználni, ha a folyamatos védelem biztosítva látszik.
A fa anyagának lágysága, a meleg tapintású felületek „emberközelsége”, összehasonlítva a kő, a tégla, a fém, az üveg és műanyagok rideg-hideg felületeivel, a tervező építész számára valódi vonzerő lehet.
A fa architektúra, azaz a fából való építés, a fa felhasználása az építészetben egyébként is a térképzés legősibb eszköze. Áttekintve az építés, az építészet történetét, szinte minden korban, minden korszakban megtaláljuk – kisebb-nagyobb mennyiségben – a faanyag alkalmazását. A fa azonban igazi „bio”-anyag, és ennek megfelelően viselkedik, azaz nagyon érzékeny az időjárásra, árt neki a nedvesség – de a kiszáradást sem szereti igazán. Igényli a védelmet, kéri az óvást, felületének folyamatos ápolását és szakszerű kezelését.
Ha megnézzük néhány homlokzati alkalmazását a fafelületnek, el kell gondolkodnunk azon: a tervező építész szándékát, a szép fafelülettel, nemes faanyaggal kifejezni kívánt gondolatát a későbbi tulajdonos, illetve fenntartó a valóságban keresztülhúzhatja-e? Sajnos a válasz: igen.
1. kép: Az idő nyomai az új korában mutatós fafelületen egy balatoni teraszkorláton
Nézzünk meg néhány jellemző példát! Egy Balaton parti épület teraszát korlátként övező faburkolatot, annak a tó felőli felületét látjuk az 1. sz. fotón. Az eredeti elképzelés bizonnyal jó volt, új korában mutatós, szép lehetett a homlokzati vakolat-architektúrából színével-felületével kiemelkedő fafelület. Ám az idő múlik, és „vasfoga” kikezdi az eredetileg nemes, színezett fafelületet... A faanyag felületére felfreccsenő eső és nedvesség nyomai a sík homlokzaton láthatóan fakítják, sőt lassan anyagában is kikezdik a fát, a fa felületét és húsát is. A 2. és 3. sz. fotón a már megindult folyamatot láthatjuk. De még a napfény ellen védő ferde farácsokat is kikezdi a kíméletlen időjárás – a 4. sz. fotón ilyen példát is bemutatok.
2-3. kép: Példák a fa károsodási folyamatának megindulására
4. kép: Az árnyékoló faelemeket is kikezdheti az időjárás
Végül egy valóban szokatlan megoldást és kialakult jelenséget láthatunk az 5. sz. fényképen: az egyébként igényesnek szánt, újkorában mutatós faburkolatú homlokzat egyes lemezei elvetemedtek, felnyíltak. Felmerülhet természetesen a kérdés: tervezői, vagy egy korrekt részletterv esetén a kivitelezői hanyagság okozta-e a fényképen látható sérülését a szép anyagú-színű faburkolatnak?
5. kép: Az újkorában mutatós faburkolatú homlokzat egyes lemezei elvetemedtek, felnyíltak
A levonható tanulság a tervező számára egyértelmű: a faanyagokat az időjárásnak kitett felületeken, homlokzatokon csak akkor lehet, szabad felhasználni, alkalmazni, ha a folyamatos védelem, a karbantartás előre láthatóan biztosítva látszik.
Dr. Domján József
okl. építészmérnök