Járófelületek burkolatának szerepe az akadálymentes környezetalakításban

1. Bevezetés

A kül- és beltéri járófelületek burkolatainak akadálymentes környezetalakításban elfoglalt szerepe vitathatatlan. A járófelületek burkolataival szemben támasztott számos műszaki követelmény teljesítése mellett az akadálymentesség szempontrendszerének való megfeleltetés a burkolattervezés szerves részét képezi, hiszen a már meglévő vagy éppen kivitelezés alatt álló járófelületek „utólagosan", megfelelő minőségben történő akadálymentessé tétele csak igen nagy anyagi ráfordítások árán érhető el.

A tervezési munkát megnehezíti, hogy a kül- és beltéri járófelületek burkolatainak tekintetében kifejezetten az akadálymentességre irányuló műszaki specifikációt pontosan és egzakt módon – a rehabilitációs környezettervezésben kevésbé jártas tervező számára is értelmezhetően – egyetlen hazai jogszabály, műszaki előírás vagy irányelv, illetve nemzeti szabvány sem rögzíti. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) kormányrendelet (Oték) bizonyos pontjai általános előírásokat tartalmaznak, amelyeket értelemszerűen a járófelületek burkolataival – mint építményszerkezetekkel - biztosítanunk kell, ilyen például az építmény és a környezet rendeltetésszerű és biztonságos, akadálymentes használata (Oték. 54. §), más pontjai egészen konkrét számszerű szabályozásokat adnak, ezek – egy-két kivétellel – főként a geometriai kialakításra irányulnak. A Magyar Útügyi Társaság Akadálymentes közlekedés témakörben kiadott Útügyi Műszaki Előírásai (ÚT 2-1.208:2009 Akadálymentes közúti létesítmények) a szabadtéri akadálymentes gyalogosközlekedés műszaki tervezési alapelveit rögzítik, ezekben a kültéri járófelületek akadálymentes kialakítására irányuló általános szempontokat találunk.

Nemzetközi szabványok részletesen foglalkoznak az akadálymentes burkolatok kérdésével. Az épített környezet akadálymentességére és használhatóságára irányuló ISO 21542:2011, valamint a taktilis burkolati jelzések műszaki irányelveit részletező ISO 23599:2012 szabványok honosítására bár nem került sor, széles körű szakmai konszenzuson, nemzetközi tapasztalatokon és vizsgálati eredményeken alapulnak, így olyan esetekben, amikor a hazai jogrendben nincs szabályozva egy kérdés, érdemes e szabványok előírásait alapul venni.

A témával foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalomban [1, 2, 3] a járófelületek burkolatát illetően számos tervezési ajánlás megfogalmazódik, a dokumentumokban foglalt irányelvek, ajánlások és műszaki előírások összeegyeztetése, a konkrét műszaki megoldás megválasztása a helyszíni adottságok és egyéb műszaki követelmények figyelembevételével a burkolattervezés részét képezi.

Amikor a burkolatok akadálymentességéről beszélünk, alapvetően különbséget kell tennünk a speciális, kifejezetten a látássérült személyek közlekedésének segítését célzó, úgynevezett taktilis (tapintható, érzékelhető) burkolati elemekre irányuló megfontolások, valamint a járófelület burkolatával szemben támasztott általános akadálymentességi követelmények (lejtés mértéke, szintkülönbség, felületi jellemzők stb.) között.

 

2. Szempontok taktilis burkolati jelzések tervezéséhez

2.1 Fogalmak ismertetése

Kültéren alkalmazott taktilis burkolati jelzések alapvető célja, hogy a helyismerettel rendelkező, fehér botját „rendeltetésszerűen" használó, önállóan közlekedő látássérült személy számára az adott útvonalon egyfelől kijelölje a biztonságos haladási irányt (vezetősáv), másfelől figyelmeztesse a látássérült személyt a veszélyforrásokra (figyelmeztető sáv vagy veszélyzónát jelölő sáv), illetve előjelezze egy adott célpont elérését. A helyismeret szükségszerűségét fontos hangsúlyozni, mert annak hiányát a taktilis burkolati jelzések semmilyen módon nem tudják pótolni!

A szabályozatlanságból, a piacon fellelhető taktilis burkolati elemek széles termékválasztékából, a látássérült személyek készségbeli, képességbeli különbözőségéből és a tervezési tapasztalat hiányából eredően a hazai gyakorlat a taktilis burkolati jelzések alkalmazása terén rendkívül változatos képet mutat, ugyanakkor azok konszenzuson alapuló, egységes megjelenése és műszaki tartalma alapvető fontosságú lenne.

A probléma részleges kiküszöbölésére a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGyOSz) akadálymentesítéssel foglalkozó munkacsoportja állásfoglalásban [4] rögzítette a közterületen és közlekedési létesítményekben alkalmazandó taktilis burkolati jelzések kialakítására irányuló elvárásait.

A taktilis burkolati vezetősávon a biztonságos továbbhaladás irányát kijelölő 30-40 cm széles sáv értendő, a haladás jellemző irányában (menetirányban) fektetve, a járófelület síkjából kiemelkedő bordázattal kiképezve. Burkolatba süllyesztett, negatív, bemart jelzések vezetősávként történő használhatósága az érintett személyek gyakorlati tapasztalataiból kiindulva erősen megkérdőjelezhető. A pozitív bordázat magassági mérete legfeljebb 5 mm lehet – beltérben, ahol a csatlakozó burkolat felülete kevésbé érdes, 4 mm is elfogadható [6,7] –, a botlásveszély elkerülése érdekében a bordákat lekerekített/lemetszett élekkel célszerű kialakítani. Általános tapasztalat, hogy az éles felületekkel határolt bordázat talppal kevésbé érzékelhető.

Az ISO 21542:2011 szabvány által megadott műszaki paraméterek a követezők: vízszintes felső síkkal határolt bordázat esetén a bordaszélesség a felső síkon 17-30 mm közötti, az alsó síkon mindig 10 mm-el szélesebb. A bordák tengelytávolsága a felső síkon mért bordaszélesség függvényében 57-85 mm között változik. Legömbölyített felületű bordázat esetében a bordaszélesség 15-25 mm közötti, a tengelytávolság 40-55 mm.

A taktilis burkolati figyelmeztető sáv fő célja a veszélyforrások előjelzése (pl. gyalogátkelőhely kezdete, szintkülönbség, rámpa, térbeli akadályok stb.), de pontszerűen kialakítva irányváltás, illetve konkrét célpont (tapintható térkép, automata, ügyfélablak stb.) elérésének jelölésére is szolgál. A figyelmeztető jelzés burkolati elemei az MVGyOSz ajánlása értelmében pontszerű, diagonális elrendezésű, 25-45 mm átmérőjű gömbszeletekkel vagy csonkakúpokkal strukturált felület, legalább 60 cm sávszélességben fektetve, lehetőség szerint a veszélyforrás keresztszelvényének teljes szélességében kialakítva. A taktilis jelzések a járófelület síkjából kidomborodnak, magasságuk nem haladhatja meg az 5 mm-t.

Az ISO 21542:2011 szabvány tovább pontosítja a műszaki paramétereket. A csonkakúp vagy gömbszeletek elrendezése lehet átlós és hálós is, a csonkakúp felső lapjának átmérője 12-25 mm közötti, az alaplapjának átmérője mindig 10 mm-rel nagyobb. A szabvány a szomszédos csonkakúpok tengelytávolságának értékét a felső lapján mért átmérő függvényében adja meg, amely 42 és 70 mm között változik. Gömbszelettel strukturált felület esetén a gömbszelet alaplapjának átmérője 25 és 35 mm közötti értéket vehet fel, a szomszédos gömbszeletek tengelytávolsága 45 és 61 mm között változik.

Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb tengelytávolsággal rendelkező felületi mintázat inkább a lábbal tapinthatóságot segíti, míg a kisebb tengelytávolságban lévők a fehér bot használatához kedvezőbbek.

[3]    

[10]

1-2. ábra. Taktilis burkolati elemek telepítési módja

 

Léteznek kifejezetten veszélyzónát szegélyező taktilis burkolati elemek is, bár a hazai gyakorlatban ezek használata még nem terjedt el széles körben, alkalmazásukra vonatkozó hazai szakmai irányelvek kidolgozás alatt álnak. A veszélyzóna alatt jellemzően a vasúti megállóhelyek peronjain az elsodrási határ és a peron vágány felőli széle közötti sáv értendő, amelyet látássérült személyek számára is egyértelmű, érzékelhető és kitapintható taktilis burkolati sávval kell szegélyezni. Ez a taktilis sáv az elsodrási határon alakítandó ki, a vágánytengellyel párhuzamosan fut, és a közlekedésre biztonságosnak ítélt gyalogosútvonalat választja el az elsodrási biztonsági sávtól. Ugyanilyen megfontolásból autóbusz-megállóhelyek esetében a peronszegély taktilis jelölésére is alkalmas.

 

(USA)  

(Madrid)

3-4.ábra. Példák veszélyzóna jelölésére

 

Elsősorban a fent megjelölt geometriai paraméterekkel rendelkező termékek beépítése ajánlott ott, ahol taktilis burkolati jelzések telepítése elkerülhetetlen: például nagy tereken történő étvezetéshez, ahol egyéb tájékozódási pont nincs; süllyesztett szegélyekkel kiképzett gyalogátkelőhelyek előtt; a gyalogos útvonalon előforduló szintkülönbségek előjelzésére; taktilis térképekhez irányítottan stb. Taktilis burkolati jelzésrendszer kialakítható burkolati szegecsek meghatározott geometriai rendben történő utólagos telepítésével is.

Természetesen olyan szituációkban, amikor nem kifejezetten szükséges a klasszikus értelemben vett taktilis burkolati vezetősáv és figyelmeztető jelzés kialakítása (például épületen belül szűk, egyenes folyosószakaszokon), egyéb – színében és felületi mintázatában a környező burkolathoz képest markánsan eltérő megjelenésű, vezetésre alkalmas – burkolati jelzések is létesíthetőek.

Gyakran előfordul, hogy közintézmények közlekedőinek padlóján eltérő csúszásgátló tulajdonságú burkolóelemek váltakozásával, utólagos akadálymentesítés során csúszásgátló szalagok szabályos rendszerben történő fektetésével, gumicsíkok utólagos ragasztásával, esetleg szőnyeg alkalmazásával taktilis burkolati jelzéseket hoznak létre. E megoldások, habár nem feleltethetőek meg pontosan a szabványban előírtaknak, kétségtelen, hogy - megfelelően kialakítva – az adott jelzésrendszert jól ismerő látássérült személyek számára segítséget nyújthatnak a tájékozódásban. Taktilis burkolati jelzések telepítésekor – különösen egészségügyi létesítmények esetében – a közegészségügyi követelményeknek (fertőtleníthetőség, takaríthatóság) való megfeleltetés hangsúlyos szempont.

 

[9]

5-6. ábra.

 

2.2 Szín kérdése

A taktilis burkolati jelzések megválasztásakor fontos szempont, hogy azok több csatornán keresztül is közvetítsenek információt, így a profilképzés, mint tapintható információt adó felület mellett a színválasztás is kiemelten kezelendő, a csatlakozó felületekhez képest a kontrasztos megjelenés alapvető követelmény. Megfelelő megvilágítottság mellett a taktilis burkolati elemek és a környező burkolatok javasolt kontrasztbeli eltérése legalább 30 %.

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy általában a vörös színű elemek a látásmaradvánnyal rendelkező látássérült személyek számára kevésbé érzékelhetőek, nem képeznek kellő kontrasztot a környező járófelülethez képest, ezért elsősorban a fehér vagy élénksárga szín használata javasolt sötétebb alapburkolat esetén, világos alapfelületen pedig a fekete vagy antracitszürke taktilis jelzések dominálnak megfelelően [4].

[Technogen Kft]

7-8. ábra. Taktilis burkolati jelzés kontrasztos megjelenése

 

2.3 Telepítés, vonalvezetés

Értelemszerűen előnyösebb, ha a taktilis burkolati jelzéseket a burkolási munkálatokkal egyidőben építik be, de ha erre nincs lehetőség, akkor elhelyezhetőek utólag is, a meglévő burkolat részleges megbontásával vagy annak megtartásával és taktilis burkolati elemek utólagos ragasztásával/rögzítésével.

A taktilis burkolati elemek alaplapjának felső síkja – tehát nem a profilozás felső síkja! – és a csatlakozó burkolat járófelületének síkja közötti magassági eltérés az ISO 24542:2011 szerint a 3 mm-t nem haladhatja meg, a síkfogasság megengedett mértékét a hazai szabványok pontosan meghatározzák.

A burkolati vezetősáv szélessége általános helyen legalább 30 cm, az irányváltásoknál és a célpontok előtt pontszerűem kialakított figyelmeztető jelzéssel kiegészülve. A vezetősáv két oldalán az ISO 23599:2012 értelmében legalább 60-60 cm széles szabad gyalogoszónát kell biztosítani. Ebbe a szabad zónába – és értelemszerűen a vezetősáv vonalába – semmilyen akadály (nyíló ajtószárny, bútorzat, növényzet, egyéb mobilia stb.) nem lóghat bele. Következésképpen ha a gyalogos útvonal szabad, akadályoktól mentes szélessége nem éri el legalább az 1,50 m-t, akkor ott szabványos vezetősáv nem is alakítható ki, ugyanígy nem indokolt épületen belül az 1,50 m-nél keskenyebb közlekedőkben szabvány szerinti vezetősáv telepítése.

A figyelmeztető jelzéseket az akadályok előtt (gyalogátkelőhely, lépcső induló-érkező éle, rámpa, járdaszegély stb.) legalább 30 cm-t visszahúzva célszerű telepíteni, pontszerűen elhelyezve legalább 56x56 cm alaprajzi méretben, sávszerűen kialakítva legalább 56 cm sávszélességben, balesetveszélyes „útszakasz" előtt annak teljes keresztmetszetében építendő (lépcső, rámpa, gyalogátkelőhely stb.)

Annak meghatározására, hogy az egyes taktilis burkolati jelzéseket hol és hogyan alkalmazzuk, mikor nélkülözhetetlen a meglétük, és mikor szükségtelen a beépítésük, milyen vonalvezetéssel létesítendőek, és szerepüket mikor vehetik át egyéb épített környezeti elemek (szegély, zöldsáv, épület fala, lábazat stb.) már az épített környezeti sajátosságok, a helyszín pontos és alapos ismerete szükséges. Nem lehet eltekinteni a látássérült személy közlekedési technikáját meghatározó egyéni jellemzőktől sem.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a látássérült személyek számára általánosságban véve nem szükséges például az utcahosszban történő vezetés, mert nem tudhatjuk előre, ki hová akar eljutni, melyik épületet szeretné meglátogatni, melyik keresztutcán akar továbbhaladni, a hosszirányú vezetősáv pedig kötött pályát jelent. Kifejezetten értelmetlen az akadálymentes parkolótól indított, az épület főbejáratához irányuló burkolati vezetősáv kialakítása, hiszen a látássérült személy valamennyi útvonal közül a parkolótól érkezik a legkisebb valószínűséggel önállóan. Ugyanígy nem célszerű a látássérült személyt – amennyiben lépcső is van az adott gyalogos útvonalon – rámpához vezetni. Azonban vezetősáv és figyelmeztető jelzés telepítése elengedhetetlen ott, ahol nagyobb teresedésen kell a látássérült személyt biztonságosan átvezetni, ahol a gyalogos útvonal gépjárműforgalmat keresztez, vagy veszélyzóna mellett halad, ahol szegélysüllyesztéssel kiképzett gyalogátkelőhely létesül, illetve minden olyan helyzetben, amikor jelzés hiányában a látássérült személy biztonságos közlekedése nem biztosítható.

 

3. A burkolatot érintő általános akadálymentességi követelmények

Az elkészült burkolattal szemben számos általános követelmény áll fenn, ezek az alábbiak: egyenletes, sík, hézag-, csúszás- és süppedésmentes felület, matt megjelenés, 5 % maximális menetirányú lejtés, legfeljebb 1,5% oldalirányú lejtés, legfeljebb 2 cm szintkülönbség.

Egyenletes felületen azt értjük, hogy a kész burkolat felülete összefüggő, hézagmentes, érdessége nem haladja meg a 0,5 cm-t, a csatlakozó burkolati elemek síkfogassága a vonatkozó szabványban előírt értéknek megfelelnek, a felületen a vízelvezető rácsok, nyílások legfeljebb 20x20 mm nyílásmérettel rendelkeznek, az elnyújtott rácslyukak a fő haladási irányra merőlegesen helyezkedjenek el. Burkolatot kiegészítő szennyfogó szőnyegeket a burkolatba süllyesztetten célszerű telepíteni, vagy a széleket – felhajtó élekkel kiképezve – biztonságosan, csúszásmentesen rögzíteni kell. A szennyfogó szőnyeg kialakításánál fogva (süppedésmentes, kitüremkedések és egyenetlenségek nélküli felület, rövid szálhosszúság – 6mm, sűrű szálszövés) feleljen meg a kerekesszékes használat igényeinek.

Az a tény, hogy a menetirányú lejtés az akadálymentes használatra alkalmas gyalogos útvonal burkolatának síkján legfeljebb 5% már széles körben ismert, azonban gyakran feledésbe merül, hogy az oldalirányban túlzottan lejtő gyalogos útvonalak milyen problémákat generálnak. Ilyen helyzet leggyakrabban a gyalogos járdát keresztező gépkocsi behajtók esetében áll elő. A 1,5%-ot meghaladó keresztirányú lejtés egyik hatása, hogy a kerekesszék irányíthatatlanná válik, másik kevésbé ismert következménye, hogy az egyik oldalon alsó végtag protézist viselő, bottal vagy mankóval járó személyek közlekedését is jelentősen megnehezíti akkor, amikor a protetizált – ezáltal megrövidült - végtag a lejtő felőli oldalon helyezkedik el.

[3]

9. ábra. Túlzott mértékű keresztirányú lejtés hatásai

 

Akadálymentes vizesblokk létesítésekor a zuhanyállás a burkolat lejtetésével, padlóba süllyesztett összefolyó elhelyezésével készül. A vízelvezetést biztosító lejtés mellett a burkolatba épített gumiküszöb alkalmazásával illetve – legfeljebb 10 mm magas –, speciális lejtetett zuhanyszegély beépítésével a vízelfolyás a nem kívánt irányba megakadályozható, a gumiküszöb, illetve a speciális zuhanyszegély kerekesszékkel járható.

A burkolatba épített gumiküszöb kerekesszékkel járható (kép: Tarkett)

 

 

Speciális lejtetett zuhanyszegély (kép: Agrob Buchtal)

 

Vonalmenti zuhanyfolyóka telepítésével elegendő a burkolat egyirányú lejtetése, amely a kerekesszék használatához kedvezőbb felületet eredményez, és az elszállított vízmennyiség is növelhető. Minél alacsonyabb azonban a lefolyó beépítési magassága, annál alacsonyabb a vízbűzzár-magasság és a teljesítmény. Utólagos átalakítások esetében gyakran előfordul, hogy a meglévő padló rétegrendjén belül egyáltalán nem fér el a süllyesztett összefolyó és a csatlakozó lefolyócső; ilyenkor a helyiség padlószintjének emelése szükséges, amely azonban a csatlakozó helyiségek irányába szintkülönbséget idézhet elő.

Akadálymentesség igénye esetén a járófelületen legfeljebb 2 cm szintkülönbség létesíthető, ez elsősorban a kül- és beltéri ajtók küszöbkialakítását befolyásolja. Amikor a küszöbmentes kialakítás egyéb műszaki követelmények – például vízzárás, légzárás, hőszigetelés, léghanggátlás, füstgátlás – okán nem biztosítható, akkor mindkét irányból legfeljebb 20 mm magasságú, legömbölyített vagy lejtetett küszöb létesíthető. Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét irányból legfeljebb 20 mm magas lehet a küszöb, hiszen ha a kül- és beltéri burkolatok eredendően 1-2 cm magasságkülönbséggel létesülnek, akkor például egy beltér irányába nyíló bejárati ajtó esetében – a szükséges számú ütközés és tömítés biztosítása mellett – a 20 mm küszöbmagasság a kültér felől bizonyosan nem teljesíthető. Ezen esetekre az automata küszöb megoldást ad.

 

10. ábra. Küszöb sémarajz

 

Előfordulhat, hogy a 20 mm-t meghaladó, néhány centiméteres szintkülönbséget nem tudunk megszüntetni (például műemléki környezetben, szerkezeti megfontolások miatt stb.) ilyenkor a klasszikus értelemben vett rámpa építése nem célszerű. Az ISO 21542:2011 szabvány is kitér erre, illetve gyakorlati számításokkal is igazolhatóan [5] alkalmazható küszöbrámpa, alternatív megoldásként. A küszöbrámpa legfeljebb 7,5 cm magasságkülönbség leküzdésére alkalmas, legfeljebb 60 cm hosszban és maximum 12,5 %-os lejtéssel létesíthető. Kisebb szintkülönbség áthidalása esetén a küszöbrámpa szerkezete falsíkban tartható. A küszöbrámpa megvalósítható épített vagy mobil szerkezettel is.

 

11. ábra. Épített küszöbrámpa

 

A csökkent látással bíró látássérült személyekre jellemző, hogy a belső tér érzékeléséhez szükséges információkat a helyiség 1,20 méter alatti részéből gyűjti, ezért a padló megjelenésének kiemelkedő szerepe van a tájékozódásban. A magasabb fényű padlóburkolaton a nagy fénysűrűségű felületek (folyosót határoló üvegfelületek, mennyezeti világítás stb.) visszatükröződnek, ez erősen gátolja az adott tér érzékelését, ezért akadálymentesség igénye esetén matt felületű burkolatok alkalmazása szükséges. Zavaró hatása lehet a padlón megjelenő jelentés nélküli díszítő mintázatnak is. A padló határvonalának érzékelését a padló és a fal közötti kontraszt biztosítja. Amennyiben az oldalfalon megjelenő lábazat és a padlóburkolat között nincs megfelelő kontraszt, azaz a lábazat színe közelebb áll a padló színéhez, mint a faléhoz, akkor a padló érzékelt mérete megnő, a padló határvonalának érzékelése bizonytalanná válik. Ugyanígy befolyásolhatják a tér érzékelését a padlót szegélyező bordűrök. A burkolat - és a világítás – helyes tervezésével elérhető, hogy a padló eredeti határvonala a csökkent látással bíró látássérült személyek számára érzékelhetővé váljon. [3]

 

Parti Mónika

okl. építészmérnök, rehabilitációs szakmérnök

PhD hallgató, BME Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék

 

---

Irodalomjegyzék

[1] Pandula A., Farkas Zs. P., Zsilinszky Gy., Tervezési Segédlet az akadálymentes épített környezet megvalósításához, Váti Kht, Budapest, 2007.

[2] dr. Polinszky Tibor, Általános elvek az akadálymentes közhasznú épületek tervezéséhez, átalakításához, OTKA és ÉFA támogatásával, Budapest, 2001.

[3] Award, Accessible Word for All Respecting Differences, elektronikus oktatási tananyag, Leonardo nemzeti Iroda által támogatott 07/0227-L/LLP-LdV-TOI-2007 –HU_001 "AWARD" projekt, Budapest, 2009.

[4] MVGyOSz Akadálymentesítéssel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása, A taktilis burkolati jelzések alkalmazásáról, Budapest, 2009.

http://www.mvgyosz.hu/akadalymentesites (Utolsó látogatás: 2013.02.27)

[5] Parti Mónika, Geometrical and structural analysis of threshold ramp. Pollack Periodica, 2013. (Megjelenés alatt)

[6] ISO 21542:2011, Building construction – Accessibility and usability of the built environment

[7] ISO 23599:2012, Assistive products for blind and vision-impaired persons - Tactile walking surface indicators

[8] ÚT 2-1.208:2009 Akadálymentes közúti létesítmények, Magyar Útügyi Társaság, 2009.

[9] Dr. Springer Mercedes, Beltéri burkolatok előadás, BME, 2011.

[10] Akadálymentes munkahelyek speciális munkavédelme. Oktatási segédlet, Mahadi Kft. Budapest, 2010. http://www.mahadi.hu/kiadvany/kiadvany_no_video.pdf