Jellegzetes problémák födémekkel és padlókkal, lakásfelújítások esetén

A padlóval kapcsolatosan a tervező praxisában felmerült konfliktusokat két nagy csoportra lebontva mutatjuk be. A födém meglévő épületnél általában adott dolog, így ennek feltételezett, illetve valós állapota közötti különbség vezet az első kihíváshoz. A második vizsgált kérdéskör pedig a padlószintek egybentartása, vagyis hogy megengedhető-e szintváltás, fellépés a lakáson belül.

 

A födém és ami rajta van

Minden műtétet a páciens gondos kivizsgálása, adatainak minél pontosabb felvétele előz meg. Így van ez akkor is, ha a páciens esetünkben épület, a beavatkozás pedig átépítés.

A tervezési program kialakulása után – vagy azzal egy időben – a gyakorlati megvalósítás előkészítése a meglévő épület megismerésével kezdődik.

A feltárás folyamata a Bunyik Studio munkáinál mindig a Történeti Levéltárban kezdődik, az eredeti tervek kikérésével és a rendelkezésre álló adatok tanulmányozásával: milyen volt a régi elrendezés, milyen szerkezeteket alkalmaztak? Minden átépítési szakaszt dokumentálnak.

Az épület éppen aktuális felújítását megelőző története alatt is átkerülhetett mondjuk a fürdőszoba a lakás egyik sarkából a másikba. Könnyen elképzelhető ezért, hogy a most tervezett állapothoz „előkerül” egy strang, és egyszerűen meg lehet oldani a csatlakozást a hálózathoz ott, ahol nem is feltételeznénk az eredeti tervek ismerete nélkül.

Az adott építőanyagokon és minőségükön nagyon sok minden múlik.

A II. világháború után nagyon kevés építőanyag állt rendelkezésre, és ami volt, az gyakran meglehetősen silány minőségű – jó néhányszor a „találtak valamit és abból építettek”elv érvényesült –, ezért a szerkezetek egy része is rosszabb minőségű lehet a vártnál.

Az 1970-es és 1980-as években épült sok – gyorsan és szakszerűtlenül kivitelezett – társasházban is lehetnek „érdekességek”. Az ezekből a korszakokból származó épületeknél nagyobb meglepetések is előfordulhatnak.

Gyakori, hogy a tervtári kutatások és az építés éve alapján az a feltételezés születik, hogy acélgerendás födém van tégla boltövvel és salakfeltöltéssel, rajta párnafás-parkettás rétegrenddel. Azonban az előzetes feltárások nem azt igazolják, mint amit az előzetes adatok mutattak. Ebből az építési időszakból ugyanis van már alul-, vagy felülbordás vasbeton födém is, és ugyan a födém felett levő salakos rétegrend megegyezik mindkét esetben (bordás vasbeton vagy acélgerendás födém felett), azonban a helyzet mégis más.

Felülbordás födém esetén a födémbordákra merőleges irányban a gépészeti vezetékeket a lejtésképzés miatt nem lehet vezetni, így ezt már a tervezésnél figyelembe kell venni.

A felmérés során talált jó állapotú padlót általában érdemes megtartani, felújítani a salakfeltöltés kiegyenlítésével, a párnafák cseréjével, új parketta fektetésével. Azonban ha a padlót rétegeivel együtt cserélni kell, akkor érdemes megvizsgálni – Bunyik Emese szerint – a padlófűtés lehetőségét is.

Amennyiben a padlófűtés mellett döntünk – vagyis a rétegrendünk így alakul: hőszigetelés, a fűtőbeton 7 cm-ben, és arra kerülnek a további rétegek –, ezt csak akkor lehet kivitelezni, ha van lefelé annyi salak, hogy ki lehessen emelni belőle a szükséges mennyiséget úgy, hogy még biztonságosan beépíthető legyen az új rétegrend.

Ebben az esetben más típusú ugyan a beépített új anyag, de ugyanannak a tehernek kell visszakerülnie a födémre, mint amit kiszedtünk. Létezik ökölszabály, hogy mennyi salak kivételénél milyen vastag betonréteg tehető le – ezeket természetesen a statikusok méretezik, de nagyságrendileg a kivett salakréteg vastagságának a fele betonozható ki, vagyis 6 cm betonréteg beépítéséhez 12 cm vastagságú salakréteget kell kiszedni.

A könnyűfeltöltések kibontása utáni állapot – a tervek szerint itt E gerendás födémet és felbetont kellett volna találniuk, ehelyett monolit vasbeton födém bukkant elő

 

BH kitöltőelemes födém kibontva

 

Jut-e hely a padlófűtésnek?

A padlófűtés kialakításának az előkészítése vezetett egy komplex esethez is, melyet alább ismertetünk.

Az előzetes padlófeltárás során huszonvalahány centiméternyi feltöltést emeltek ki a szerkezet felett – ami pedig elég soknak számít –, így mindenki örült, hogy a padlófűtés megépíthető. A Történeti Levéltárban hozzáférhető terveken E gerendás födém szerepelt, ezt a helyiség méretei is alátámasztották, ezért ezt vették adottnak a kivitelezéshez. A mennyezeten látható repedések is ezt igazolták, ezért senki sem feltételezte, hogy esetleg más lehet a födémszerkezet. Végül is miért lenne drasztikusan más egy szerkezet a valóságban, mint a terveken?

Azonban az építésvezetőnek feltűnt, hogy minden kibontott anyag könnyűfeltöltés, ezért további, alaposabb vizsgálatok mellett döntöttek. Ezek eredményeképpen monolit vasbeton födémet találtak, megfelelő vasalás nélkül!

A statikus az újonnan feltárt helyzet alapján kiszámolta, hogy a padlófűtés többletterhét már nem tudná elviselni a szerkezet. De ha egy 80-100 fős házibulit rendeznének ebben a lakásban, bizony akkor is súlyos gondok merülhetnek fel.

„Szerencsére ez még az utolsó pillanatban kiderült, így ki tudtuk könnyíteni az egész födémet. Betonozni természetesen egyáltalán nem lehetett, ezért szárazpadlót építettünk. Az új rétegrendben visszatöltöttük a kiemelt feltöltést, erre hőszigetelést és OSB-t tettünk, majd arra parkettáztunk” – ismerteti az alkalmazott megoldást a tervező.

Egy másik érdekes esetben tálcás födém került elő a feltárások során.

A vasbeton gerendákra beakasztott tálcák 80-100 cm szélesek és salakkal feltöltöttek voltak. A teljes födémszerkezet fölött maximum 5 cm szerkezetet találtak, ez a burkolat kialakítására lehet elegendő, azonban ebben vastagságban nem lehet keresztül menni semmilyen csővel. Ezért csak gerendával párhuzamos irányban lehet megoldani a csatornaszerelést a tálcákon. Azonban egy lakás teljes területén kizárólag egy sávban vezetni a csővezetéke kellett oldani a csöveknek a gerendákra merőleges irányú haladását is.

Így a talált födém szerkezete az alaprajz kis mértékű módosítását eredményezte, és a különböző helyiségek padlószintjeinek különböző szerkezeti vastagságát is össze kellett hangolni. Itt pedig el is érkezünk a következő témakörhöz, a padlószintek egybentartásának igényéhez.

A felújítási munkákat megelőző feltárásoknak a Történeti Levéltárban végzett kutatómunkával kell kezdődniük

 

Helyiségek kialakítása, padlószintek, belmagasságok

Életmódunk és a funkcionális igényeink jelentősen mások, akár csak az ötven évvel ezelőttiekkel öszszehasonlítva is. Ezek a változások vezettek a fürdőszoba vagy a vécéduplikálásának igényéhez, vagy a népszerű konyhaszigetes konyha-nappali elrendezéshez.

Átalakítások tervezésekor az egyik legfontosabb elvárás, hogy ne legyenek küszöbök, valamint fel-le lépés sehol a lakásban.

„Ez nagy lakások esetében teljesen érthető, de ott, ahol a pici helyiségek és keskeny ajtók miatt az akadálymentesség már eleve nem megoldható, ott szerintem ezt a kérdést lehet egy picit lazábban kezelni.

Egy gondosan kidolgozott, funkcionálisan jól működő alaprajzi elrendezést nem kell eldobnunk csak azért, mert az új vécé-helyiségnek magasabbra kellene kerülnie. Elhelyezünk egy küszöböt, akár a szokásos 2-3 cm magasságnál többet is megengedve – ajtón áthaladva nem fogunk megbotlani, belénk rögzült, hogy megemeljük a lábunkat. Mindig van lehetőség néhány centimétert játszani a szinttel, ha teljesen új padlót építünk – egy klasszikus rétegrend esetében erre a salakfeltöltés ad lehetőséget.

12 cm fellépés rendes, kényelmes lépcső, 4 és 12 cm között kritikus a helyzet, itt beszélhetünk leginkább botlásveszélyről, ezért végig kell nagyon gondolni, hogy egy ilyen fellépés mit fog okozni; ebben az esetben érdemes inkább megosztani a vezetékeket és álmennyezetet is alkalmazni” – ismerteti álláspontját Bunyik Emese.

A padlószint általános megemelése minden helyiségben nem gyakori, mert a csatlakozó szinteknél nehézségekbe ütközik, és a költségvonzata is magas. A lépcsőház esetében ez kevésbé okoz problémát, azonban az erkélynél tovább bonyolódik a helyzet a vízszigetelés kialakítása miatt. Sok esetben a belmagasságból veszített centiméterek is értékesek, ezért alaposan kell mérlegelni, hogy melyik helyiségben honnan „vegyék el” a szükséges centimétereket.

A válaszfalak bontását követően látszik a padlószintmagasságok közötti eltérés

 

Belmagasság-csökkentés a fürdőszobáknál

Az előbbiekben említett lakásátépítés esetén például különböző helyiségekben különböző megoldásokat alkalmaztak.

A lakás azon részének, ahová a fürdőszobák kerültek, kicsi volt az alapterülete (egy fürdőszoba volt eredetileg, de kettőt szeretett volna a megren delő), így a vécé-megkettőzést sikerült „sávon belül” megoldani, azaz nem kellett a csatornacsöveknek keresztezniük a vasbeton gerendákat. Itt alkalmazták a salakkiemelés helyett a betonvisszatöltést, mert elbírta a födém, azonban még rá is kellett emelni a padlóra, mert így is kevés volt a vezetékek számára rendelkezésre álló hely.

A padlószintek összehangolása tehát a padlóra (az előbb ismertetett módon) történő minimális ráemeléssel történt – amennyi csövet lehetett, elhelyeztek ott –, aminek pedig mindenképpen a padlóban kellett mennie, azt ott helyezték el. A többi csövet pedig a fürdőszobák és az előszoba felett készült álmennyezetben vezették.

A reprezentatív helyiségekben, ahol a tér teljes belmagasságát fontos volt megtartani (konyha, étkező, nappali), ott csak a padlót emelték meg 3 cmrel. Előtétfal építésével teremtettek lehetőséget a kisebb keresztmetszetű csövek elvezetésére a mosdó- és zuhanykiállásokig. Ezen előtétfalak kialakításánál figyelembe kellett venni a minél egyszerűbb vonalvezetést, mert a sokidomos toldás fokozott hibalehetőséget hordoz magában.

A kezdő belmagasság nagyjából 2,75 méter volt, ezért sok lehetőséget számba vettek a tervezők, hogy melyik megoldás foglal el kevesebb helyet.

Az átépítendő helyiség eredeti belmagassága is indokolhatja egyébként álmennyezet kialakítását. Századfordulós lakások esetén például furcsa térérzetet okoz az 1×1m-es vécé feletti 4 m-es belmagasság. Egy ilyen magas fürdőszoba könnyen áthűl, érdemesebb tehát lejjebb hozni a mennyezetet, kevesebb légköbmétert könnyebb melegen tartani. Általában a lichthof ablakának tetejéig érdemes álmennyezetet építeni, így a vízvezeték és a szellőzés kialakítására rengeteg hely van. Ezért akármilyen is a rendelkezésre álló födém, máris kevesebb vezetéket kell a padlóban elhelyezni.

 

Speciális eset: a konyhasziget

A fürdőszobákon kívül a konyhák átépítése, kialakítása okán is beszélhetünk padlószintekkel kapcsolatosan megoldandó feladatokról.

A konyhasziget létrehozása esetén – ami megrendelői oldalról gyakori igény – a megfelelő elrendezés kialakításával sokkal előnyösebb kihasználtság érhető el, mint sorba rendezett funkciók esetén.

Optimális esetben az előkészítés/tárolás, a mosogatás és a főzés-sütés funkciókat háromszög geometriában indokolt megépíteni. A megfelelő funkcionális elrendezés tartásához valamelyik fő technológiai felületet érdemes a szigetben elhelyezni. Általában a főzés kerül ide vagy a mosogatás, mert a hűtőszekrény legtöbbször toronyban, fal mellé kerül.

Ha mosogatót tesszük a konyhaszigetre, akkor ismét a szintemelkedés problémájához érkezünk, mert ekkor a helyiség belső részéből kell a szennyvizet elvezetni: általában hosszabb útvonalat, több töréspontot és csatlakozóidomot eredményez ez a megoldás.

Amikor a sziget teljesen szabadon áll, csak a padlóban van lehetőség a megtáplálást és az elvezetést kiépíteni. Sok esetben a sziget pozíciója már annyira távol kerül az ejtőcsőtől, hogy a minimális lejtés kiépítésével is már igencsak magasról kell a csatlakozó szerkezeteknek elindulniuk. „A használhatóságot és az esztétikát is rontaná a szépen kialakított nappali-étkező-konyha térben egy fellépés, ezért ezt az elrendezést csak akkor választjuk, ha a csatornázás biztosan megoldható. Ezt előzetes feltárásokkal szoktuk igazolni még a tervezés során” – mondja a tervező.

Átmeneti megoldás a félsziget építése. Ezt a kialakítást nehezíti, hogy teherhordó és külső főfalban vizet és csatornát vezetni nem szabad, csak külön épített szerelőfalban szerelhető a hálózat.

Ha a mosogatás kiépítésére valamiért nincs lehetőség a szigetben (megrendelői kívánság, kivitelezési nehézség), még mindig kínálkozik két lehetőség: az előkészítést vagy a főzést helyezzük el ide. A legegyszerűbb megoldás az előkészítés választása, gazdaságos és letisztult.

A főzőlap beépítése újabb mérlegelésekhez vezet. A szagelszívás megoldását nagyon komolyan kell venni ebben a szituációban, mivel a helyiség közepén vagyunk, és semmiképpen nem szeretnénk, hogy a teljes menüsor intenzív illata mindenhol érezhető legyen.

A nagy belmagasságú lakások esetében ritkán lehetséges a befüggesztett gyári szagelszívókat alkalmazni, általában némi segédszerkezet vagy egyedi kiegészítőelem gyártása szükséges, a megfelelő magasság kialakítása érdekében. „Javasoljuk ilyenkor a pultba süllyeszthető páraelszívó beépítését, de a jelentős költségtöbblet miatt ezt a megoldást ritkán választják a tulajdonosok” – fejezi be a lehetséges megoldások ismertetését a tervező.

Hajdu Orsolya