Munkavédelem: „Nagyon fontosnak tartom a tudatosítást és a szemléletformálást!”

 

Jelenleg hol dolgozik, és milyen pozíciót tölt be munkahelyén?

Jelenleg a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt-nél dolgozom biztonságtechnikai vezetőként. 1977-ben léptem be, akkor még Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalathoz, mint fiatal gépészmérnök. Aztán a cég átalakult és 1993-ban lett zártkörű részvénytársaság. Jelenleg 120 településen 33 millió m3 ivóvizet termelünk egy év alatt, a kutakból, 95 településen szennyvízelvezetést, tisztítást végzünk. A DMRV Zrt. 1100 főt foglalkoztat, biztonságtechnikai vezetőként hozzám tartozik a munkavédelem, munkabiztonság, a tűzvédelem, a vagyonvédelem és az emelőgépekkel kapcsolatos biztonságtechnikai teendők.
1999-ben végeztem az okleveles munkavédelmi szakmérnöki képzést a Műszaki Egyetemen. Az alap végzettségem egyébként gépészmérnök.

Mióta foglalkozik munkavédelemmel? Milyen végzettséggel, tapasztalatokkal rendelkezik e téren?

Amikor fiatal mérnök voltam a '70-es évek végén, '80-as évek elején kaptam egy olyan feladatot, mint fiatal titán, hogy járjam végig a Vízmű gépházait, a víztermelő telepeit és vizsgáljam meg, milyen hatásfokkal dolgoznak. Ekkoriban nagyobb volt a cég, közel 2200 fő dolgozott a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál. Ellenőrzéseim során sok mindent láttam és tapasztaltam, sok emberrel beszélgettem. Volt olyan eset, hogy a 320 kilowattos nagy villanymotorok, amelyek nagy teljesítményű szivattyúkat hajtottak különböző biztonsági előírásokat megszegve, a hajtás védőburkolatát eltávolítva használták, a könnyebb kezelhetőségre hivatkozva. Én megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha hozzá értek? Hát, akkor komoly lesz a baj, mondták. Kérdeztem újra, miért kell ezt csinálni? Mert a gép túlhevül, és nem akarjuk, hogy tűzeset legyen.
Egy másik hasonló eset volt, hogy a nagy teljesítményű gépházak több lépcsős elrendezésűek voltak, tehát tulajdonképpen a felszín alatt volt a munkatér. Itt akkor eléggé rossz állapotban lévő létrát használt a kolléga a magasban történő napi munkavégzéshez, és volt is ebből fakadó baleset, pl. a létráról leesett és komoly kéz- és fejsérülést szenvedett.
Ezeket az „eseteket" a más hasonlókkal együtt rendszereztem, és beszámoltam az akkori főnökömnek. Erre a reakció az volt, hogy „Gábor! Látom, neked van affinitásod erre, mit szólnál, ahhoz, ha ebben a dologban te elkezdenél ténykedni komolyabban."
Nekem ez nem volt ellenemre, így jelentkeztem a munkavédelmi szakmérnökire, amit már korábban is említettem. Munka mellett el is végeztem, és már akkor mondták nekem az „öreg szakik", hogy hidd el, a munkavédelem, a munkabiztonság, és a foglalkoztatás-egészségügy kérdése, egyre inkább komolyabbá kezd majd válni a gazdaságban, illetve a termelő cégeknél, hosszabb távon van ennek „perspektívája", „kifutása", érdemes ebben elmélyülni, gondolkodni.
Hát így alakult, így hozta a sors. Egyébként, ahogyan általában kezelik mostanság a munkavédelem kérdését, az nem helyes. Volt egy időszak, amikor komolyabban álltak hozzá, mostanság azt mondom, hogy úgy a társadalomban, mint a cégeknél ez a szakma presztízse kívánni valót hagy maga után. Kicsit mostohagyerekként kezelik. És elsősorban nem a felelősen gondolkodó vezetőkre gondolok itt.
A prevenciót, a megelőzést rendkívül fontosnak tartom és azt, hogyha kicsit jobban odafigyel az ember, és ha tényleg van egy kis affinitása hozzá, józanul gondolkodik akkor a balesetek meg előzhetők. Én ezt nagyon fontosnak tartom, lehetnek jogszabályok, lehetnek rendelkezések, utasítások, de ha a józan eszünket nem vesztjük el és átgondoljuk az adott feladatot, akkor nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy ne történjen munkabaleset.

Korábbi tapasztalataiból van esetleg az ágazathoz kapcsolódó példa, amely tanulságos és megosztana velünk?

Az az igazság, hogy nekem, mint biztonságtechnikai vezetőnek, az is a feladatom, hogy a dolgozók biztonsága mellett egészségügyi állapotukra is figyeljek, ezért napi kapcsolatban vagyok mind a 3 foglalkoztatás-egészségügyi orvosunkkal. Egyébként foglalkozási megbetegedés 10 éve a cégnél nem volt. De még csak bírósági perünk sem volt ebből a dologból kifolyólag. És hogyha azt hozzá teszem, hogy ez azért is nagy dolog, mert mi szennyvíztisztítással is foglalkozunk. Ott azért jelentős a fertőzésveszély, főleg akik napi munkájuk során folyamatosan és rendszeresen érintkeznek a szennyvízzel. Ezért is alkalmazunk immunizáló védőoltásokat, személyi higiénés megoldásokat, fehér és fekete öltözőt, kollektív és egyéni védőeszközöket.

Mi a jellemző a műszaki, építészeti, tervezői munkakörnyezetre?

Mi, munkavédelmi szakemberek a vizsgálandó területet úgy szoktuk felosztani, hogy van a humán erőforrás: a munkát végző ember, ez az elsődleges. Van a berendezés, ezek a gépek, szerszámok, eszközök, amikkel az emberek dolgoznak és van a munkahelyi környezet. Ez a hármas egy komplex egység, ami összességében fontos és vizsgálandó. Műszaki, építészi, tervezési területeken is ez a kívánatos.
Itt két dolgot említek meg, ami a mai korban népbetegség. Az egyik az ülőmunkából fakadó váz és izomrendszeri betegségek, kézfej, kéz és kar betegségek, gerincfájdalmak.
A másik nyilvánvalóan a monitorral összefüggésben lévő, szemmel és a látással kapcsolatos betegségek.
Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet, '99-ben íródott, most 2018-at írunk, eléggé elavult, akkor még azt sem tudták mi az az okostelefon, vagy a tablet. De azért a későbbi jogszabályi keretekben meghatározták azt, hogy a munkavállalóknak legyen 2-2,5 m2 olyan munkahelye, ami a sajátja, tehát a mozgástere meglegyen.
Aztán leírásra került, hogy az asztal legalább 72 cm magas, 80 cm mély és 160 cm széles legyen. Olyan széke legyen az illetőnek, ami dönthető, hogy a komfortérzetet és a megfelelő ergonómiát elégítse ki.
Olyan monitorok legyenek, amik már nem villognak, szemre már annyira nem károsak. Ez a rendelet azt is kimondja, hogy 6 óránál többet nem szabadna képernyős munkával dolgozni, és azért óránként 10 perces szüneteket kellene tartani.
Vannak a szemmel kapcsolatos gyakorlatok például: letakarom a szememet és 1 percig mély levegőket veszek. Utána elkezdem tornáztatni a szememet. 5-6 pontot mondanak a szakemberek, melyekre fókuszálni kell. A legrövidebb pontom az orrom hegye, a legtávolabbi pedig a szoba legtávolabbi pontja, ezen a távolságon kell felosztani ezt az 5-6 pontot. Azonban ezek a segítő gyakorlatok nem pótolhatják az orvosi felügyeletet.
A képernyős munkahelyeken dolgozóknál elő is írják, hogy évente egy alkalommal menjen el foglalkoztatás-egészségügyi orvoshoz. Az adott foglalkoztatás-egészségügyi orvoson is múlik, hogy miként kezeli a beteget.
A másik jellemző példa, ami ide kapcsolódik, hogy az emberek manapság rohannak, szaladnak, futnak, nyilván felfokozott idegállapotban. Teszik ezt mindenféle magassarkú cipőben vagy papucsban, nem megfelelő lábbeliben. Volt is ilyen balesetünk, hogy egyik kolléganőnk rohant lefelé a lépcsőn magassarkúban és szerencsétlenül megbotlott, eltörte a vállát.

Ön szerint egy ilyen Európai Uniós projekt, mint a GINOP-534 konstrukció, hogyan segíti elő a munkavédelem ügyét az érintett ágazatban?

Annak idején én abban nevelkedtem, hogy tanulni, tanulni, és tanulni. Természetesen ez egy jó gondolat, ezzel összefüggésben nagyon fontosnak tartom a tudatosítást és a szemléletet formálást! Ez a projekt elsősorban ezt segítheti elő, ismertető kiadványok segítségével, melyeket konferenciákon, előadásokon, kiscsoportos megbeszéléseken elő lehet venni. Ha valami a jelenlévő munkatársaink körében megmarad, akkor már előrébb jutottunk.
Munkavédelmi oktatás vonatkozásában, sokféle oktatásunk van. Az általános munka- és tűzvédelmi oktatáson túl, kisgépkezelőknek, emelőgépkezelőknek, villanyszerelőknek, elektroműszerészeknek, klórgáz- kezelőknek külön-külön oktatások vannak. Itt nem a terjedelem a lényeg, hanem a speciális veszélyforrások bemutatása az adott gyakorlatban. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy ezekre a gyakorlatias oktatásokra kezdenek befogadóbbá válni. Kicsit másképpen, érdekesebben, diavetítéssel, filmvetítéssel lehet eredményre jutni.

Ki tudna emelni olyan stresszkezelő módszert/javaslatot/technikát, amely segítségére lehet az ágazati munkaadók és munkavállalók részére?

Manapság egyre többször kerül elő a stressz és a pszichés terhelés. Egyre több munkánk van, egyre idegesebbek vagyunk, egyre inkább bezárkózunk, zárkózottabbá válunk. Én azt mondom, hogy az ember nem gép és nem rabszolga, tehát jó lenne egy kicsit lazítani, leülni és beszélgetni. Sokat kellene nevetni, mosolyogni. Ezt manapság egyre kevésbé látom, pedig nagy szükség lenne rá. A lazító technikára, hogyha nevetek, hogyha jó a kedvem, akkor jól érzem magam. Ezek fontos dolgok. Ha teáznak, kávéznak az emberek, akkor üljenek össze, beszélgessenek, lazítsanak, ne csak egyfolytában a munka legyen előtérben.

(X)

 

A projekt hivatalos honlapján a későbbiekben további hasznos információkat talál: http://www.jklmbiztonsag.hu/