Naponta új kihívásokat tartogatott a győri bencés templom és rendház műemléki tetőszerkezetének rekonstrukciója
Szó szerint hatalmas fába vágta fejszéjét a győri Loyolai Szent Ignác bencés templom és rendház tetőrekonstrukciójának kivitelezője. Szinte az utolsó pillanatban fogtak neki a tetőszerkezeti munkáknak: a műemléki védettséget élvező szerkezet nagyon elöregedett, tartószerkezeti funkcióját már csak korlátozottan – gyámolítással, dúcolással – tudta ellátni.
Győr központi részén, a Széchenyi téren helyezkedik el a bencés templomnak és az azzal egybeépített rendháznak is helyet adó ingatlan. A Széchenyi tér, az Iskola utca, a Kisfaludy utca és a Czuczor Gergely utca által határolt háztömböt elfoglaló épületegyüttes tetőszerkezete négy részre tagolható. Ezek utoljára a 2000-es évek elején voltak átépítve, de az akkori munka szakmailag hagyott maga után kívánni valót, amit most helyre kellett hozni. Kezdetben csak két tetőszakaszt szerettek volna újjáépíteni: a tér felőli rendház feletti és a templom feletti tetőszerkezetek szerepeltek a tervezési programban. A műszaki állapotok megismerése után azonban a másik két rész felújítását is bevonták a projektbe.
A terveket a 3H Építésziroda készítette. Gunther Zsolt és Csillag Katalin Ybl-díjas építész tervezők alapos munkát végeztek, az elkészített számos csomóponti rajznak köszönhetően jól használható tervcsomag állt a kivitelező Lampert Építő és Kereskedelmi Kft. rendelkezésére. A pontos gyártmányterveket már ők készítették el maguknak: Lampert Zsolt ács-állványozó mester, tetőfedő mester, bádogos, valamint a fia, Lampert Benedek együtt mérték fel a teljes szerkezetet. Amit csak lehetett, tipizáltak, de így is tetőszakaszonként 25-30 féle szerkezeti elemet azonosítottak. Ezeket Benedek – aki egyébként építészmérnök és ács végzettséggel rendelkezik – megrajzolta, majd a saját telephelyükön szabták le az anyagokat, ahol kiszállításig tárolták azokat.
Több kötöttséggel is szembesült a kivitelező. Az egyik a műemlékvédelem azon elvárása volt, hogy amit csak lehet, őrizzenek meg a korábbi faanyagok közül. Az anyagok rossz állapota miatt a kivitelező ettől elzárkózott. Végül az a kompromisszum született, hogy díszítő, látványképi szerepben építettek vissza néhányat a régi faanyagok közül, a teherviselő funkciót kizárólag az új elemek látják el. A másik nehézséget az épület elhelyezkedése okozta, ugyanis azt szűk, egyirányú utcák veszik körbe. Ezeken keresztül kisebb teherautókkal jól meg tudták közelíteni a területet, a nagyobb anyagszállító járművek bejutása azonban előzetes közútkezelői hozzájárulást, forgalomtechnikai átalakítást igényelt. A helyszíni tárolásra is korlátozott lehetőség volt: a Széchenyi téren kaptak egy lezárt területet, de ünnepekkor, városi rendezvények idején ez a tér jelentősen zsugorodott. Ráadásul az épületnek az átépítés alatt korlátozás nélkül üzemelnie kellett.
Nagyon hangsúlyos feladat volt a csapadék elleni védelem abban az időszakban is, amikor a tető le volt bontva. Ez különösen a néhány éve felújított templom esetén volt kritikus. Ehhez a kivitelező mobil védőtetőrendszert épített az épület fölé, nagyjából ezer négyzetméternyi felülettel. Ezt a védőtetőt – annak érdekében, az anyagok daruzását a teljes munkaterületen meg tudják oldani – mozgathatóan alakították ki: 10-15 méteres sávonként el tudták tolni, egymás alá be tudták csúsztatni a védőtető szegmenseit. Az ideiglenes tető másik nagy előnye volt, hogy a nyári nagy melegben árnyékos munkaterületen tudtak dolgozni az ácsok, tetőfedők, bádogosok.
A kivitelezés első lépése a bontás volt, ami nem csak a tető szerkezetét érintette. Ugyanis egy látogatóközpontot is kialakítottak a templom és a rendház fölött, ezért ide egy új acélfödém is beépült. A Lampert Kft. már ebben is szerepet vállalt, hiszen szerződése az ácsmunkákon túl tartalmazta a bontási munkák mellett az új betonkoszorúk kőműves- és vasszerelési munkáit is. A fedélszék építésekor figyelembe kellett venni, hogy látszó szerkezet épül, ezért gyalult anyagokkal dolgoztak. A beépített KVH gerendák fogazott hossztoldással készültek, a szárításnak köszönhetően a beépítés utáni mozgásuk, repedéshajlamuk minimális. Ebből az anyagból nagyjából 410 köbmétert, míg más faanyagokból további durván száz köbmétert használtak fel. Ebből készült a burcsellás fedélszék. Ezután lég- és párafékező fólia rendszert készítettek, majd az élére állított palló osztásközeibe 15 cm közetgyapot hőszigetelést tettek, amelyet kívülről fóliával fedtek le. Erre került az 5x5 cm-es ellenlécezés, és a 4x5 cm-es lécezés, majd a kettős hódfarkú cserépfedés. Mindenhol az eredeti fakötések készültek el. Acél kötőelemeket minimális mennyiségben alkalmaztak, helyette saját gyártású keményfa szegek biztosítják a kapcsolatok tartósságát.
Az első tetőszakaszt kézzel, kisgépes technológiával készítették el, annak tapasztalatai alapján a többit szerették volna gépesíteni, azaz CNC géppel leszabatni. A megrendelő – látva az első szakasz kiemelkedő minőségét – ragaszkodott hozzá, hogy az egész tetőszerkezet ugyanilyen, kézi technológiával készüljön.
A sok különleges mozzanat közül a huszártorony újjáépítését emelte ki lapunknak nyilatkozva az ácsmester. Ezt az 1930-as években bontották le, a régi fotók alapján igyekeztek feltárni a múltját, és tervezték meg a helyreállítását. A többi épületrészen fenyőfából készült a tetőszerkezet, itt azonban ragaszkodtak a tölgyfához. Hosszas felderítőmunka eredményeként végül Ausztriában sikerült találni olyan faanyagot, ami az ide szükséges, 8 méter hosszú, 25x25-ös gerendákat kiadta. A torony elkészítése csapatmunka volt: a tetősík kilépési pontjáig Lampert Zsolt és kollégái készítették el a szerkezetet, a süveg pedig az agárdi díszműbádogos Németh Zoltán keze munkája.
A harangszékeket is újjáépítették, amihez el kellett mozdítani az 1700-as évekből származó harangokat. A nyugati toronyból az ablakon keresztül ki lehetett emelni a négy harangot, a keleti toronyban lévő 3,5 tonnás harangot pedig feljebb emelték egy ideiglenes szerkezetre, és ez alatt végezték el a szükséges épületszerkezeti kiváltásokat, Máté Tamás és Máté Márk statikusok precíz tervei alapján. A harangszékeket Passauban gyártották, majd a gyártó művezetéjének irányításával a Lampert Kft. ácsai építették össze. Ennek a szerkezetnek is tölgyfa az anyaga – ahogy az egy harangszékhez illik.
A 2,5-3 éves, kb. 72 ezer munkaórát felölelő projekt minden nap új kihívásokat tartogatott, amely élvezetessé tett minden itt eltöltött napot – osztotta meg velünk Lampert Zsolt. Ezért, valamint azért is szép emlékként gondol vissza erre az épületre, mert az Év Tetője pályázaton a Magastető szekció nívódíját, az Aranyszekerce Vándordíjat érdemelték ki az itt elvégzett áldozatos, magas színvonalú munkájukkal. Fontosnak érezte megemlíteni, hogy a tervezők, a fővállalkozó, a megrendelő és a Lampert Kft. szakembergárdájának összehangolt munkája nélkül nem valósulhatott volna meg egy ilyen nagy horderejű és bonyolultságú remekmű.
Czitrovszky Balázs
