Nem szokványos homlokzati hőszigetelések

Homlokzati hőszigetelések több évtizeden át jellemzően utólag készültek az épületekre, és az utóbbi években ismét gyakran előfordulnak az új épületeken is. A magyar piacon az 1970-es években jelent meg ez a megoldás (alagútzsalus épületek végfalain), majd fokozatosan a felújító jellegű, utólagos beavatkozások területére lett jellemző. Azonban amióta jelentősen szigorították az épületenergetikai követelményeket, szinte minden új épületen létjogosultsága van a THR-ek, azaz Teljes Hőszigetelő Rendszerek alkalmazásának.

 

Az általános választék a fenti ábrasorozaton látható:

a.) a legáltalánosabban elterjedt változat normál (fehér) EPS hőszigetelő maggal,
b.) a nagyobb hatékonyságú grafitadalékos (szürke) EPS alapú megoldás,
c.) jellemzően lábazatokra kerülő FormEPS (formahabosított EPS) vagy XPS zártcellás hőszigetelési megoldás,
d.) az A1-es tűzvédelmi osztálynak megfelelő MW (kőzetgyapot) hőszigetelő maggal készülő megoldások.

Bár szinte minden hazai THR-rendszergazda rendelkezik tűzvédelmi betét nélküli, 25-30 cm vastagságú EPS hőszigeteléssel készülő rendszer minősítésével, igazolva a szakszerűen elkészített THR-ek TH ≥ 45 perces tűzterjedési határértékének teljesülését, valójában az OTSZ (Országos Tűzvédelmi Szabályzat) rendelkezése értelmében ha a hőszigetelő mag vastagsága meghaladja a 10 cm-t, akkor kötelező A1-es tűzvédelmi betéteket beépíteni.

A felsorolt „alapváltozatok” mellett napjainkban – a választékbővülésnek köszönhetően – magas tűzvédelmi hatékonyságú PIR maggal készülő THR is megjelent a piacon.

A mellékelt táblázatban összevetjük, hogy a különböző anyagú hőszigetelő magokból milyen vastagság szükséges hasonló hővezetési ellenállás eléréséhez.

 

Az alkalmazott hőszigetelési vastagság – azzal együtt pedig a választott THR – azonban nem minden esetben a szokványos alapfelületre és/vagy módon épül fel. Ilyen eshetőségek láthatók a másik ábrasorozaton: 

 

Amikor
e.) a hőszigetelő rendszer OSB- vagy fafelületre épül, netán
h.) fémlemezre, trapézlemezre, kopolit-üvegre kerül.

Ilyen esetekben a rögzítés ragasztóanyaga – általában – ragasztó PUR hab, egyébként a többi építési fázis megegyezik az általános esetekkel.

Nagy körültekintést igényelnek a ragasztott kő-, vagy kerámialap-burkolatos megoldások:
f.) amikor a vékonyvakolat helyett valamilyen – maximum 45 kg/m² súlyt képező – kéreg kerül a beágyazott üvegszövethálós rétegre. Fontos, hogy a tervezési stádiumban ellenőrizni kell a rétegrend páratechnikai viselkedését, nehogy kondenzáció alakulhasson ki a külső burkolat mögött! Másik lényeges szempont, hogy a ragasztott burkolatos THR-eket mindig teljes felületen kell felragasztani, majd a rá kerülő burkolat súlya szerint 1 vagy 2 réteg hálózás készüljön. A dübelezés mindig az első réteg hálózáson keresztül történjen! A ragasztott burkolatok beépítését az általános szakmai szabályoknak megfelelően csak kétoldalas, teljes felületű ragasztással (minimum 90%-os ragasztótelítettséggel) szabad elkészíteni!

Készülhet továbbá tagozatos, kváderes, rátétes THR is:
g.) az ilyen típusú megoldás esetén a felületi tagozás készülhet rátétek – teljes felületű – felragasztásásával, vagy a vastag hőszigetelésbe – a felragasztást és a kellő stabilitás elérését követően – helyszíni horonyvágásokkal. A lényeg, hogy a felületerősítő üvegszövetháló-beágyazásnak minimum 10 cm-es átfedéses toldásokkal kell felületfolytonossá válnia az alapon és a tagozaton egyaránt.

A tagozatos homlokzatképzés lehetővé teszi, hogy akár az eredeti – szigeteletlen – tagolt homlokzat felületét kövesse le, akár a sík alapfelületet egyfajta „vakolatornametikával” tegye látványossá, igényessé, izgalmasabbá.

Borzák Balarám Béla
építészmérnök, igazságügyi szakértő