Stadionépítés a 21. században
A napjainkban épült modern stadionokat szinte kizárólag feszített membránszerkezettel burkolják. A ma alkalmazott feszített szerkezetek históriája csaknem tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza a történelembe, bár a szakavatottak többsége a német származású Otto Frei nevéhez köti a technológia kifejlesztésének kezdetét.
A német szakember 20. század közepén kezdett kísérleteinek eredményeként a müncheni olimpiai stadionnál már az 1970-es évek elején sikerült alkalmazni feszített ponyvaszerkezetet. A membránok – vagy közismertebb néven ponyvaszerkezetek – mára a kortárs építéstechnológia megoldásainak közkedvelt részévé váltak.
Építészeti high-tech – a feszített membránszerkezet
A stadionok tervezésekor az anyagválasztást hosszas egyeztetések előzik meg, mivel az alapanyag kiválasztását az esztétikai szempontokon túl az építészek által megálmodott forma, illetve az adott vázszerkezet befoglaló méretei is meghatározzák. Az ilyen vizsgálatoknál rendszerint a szakítószilárdság mellett az illesztések és a CO hegesztés során keletkezett varratok erősségét is tesztelik. Mivel utóbbiak szempontjából a membrán tökéletesen vizsgázott, a korábban alkalmazott egyéb építőanyagok mellett korunkra teljesen elfogadottá vált alkalmazása. Nemcsak azért, mert kifejezetten könnyű alapanyagról van szó – amelynek köszönhetően ezeknek a monumentális épületeknek a fajsúlya is jelentősen csökkenthető – hanem azért is, mert a beruházás összköltsége is kevesebb lesz. A fentieken túl a membrán tökéletesen megfelel nagyobb területek alátámasztás nélküli letakarására is. Mivel az anyag szennytaszító bevonattal kezelt, így a későbbiekben sem igényel semmilyen karbantartást és felületkezelést. Beruházások megtervezésénél azért kalkulálnak a tervezők használatukkal, mert rugalmasságuknak köszönhetően rendkívül színes formaválaszték állítható elő, és szemet gyönyörködtető építészeti létesítmények valósíthatók meg.
Műszaki textíliák
A feszített membrán szerkezetek építésekor leggyakrabban használt anyagok azok a műszaki textíliák, amelyek tulajdonképpen a membránszerkezetek lényegét alkotják. A műszaki textíliák legelőnyösebb tulajdonsága, hogy egyrészt kifejezetten kis anyagfelhasználással hidalhatók át vele nagy fesztávok, másrészt ezek a modern ponyvák erős húzószilárdsággal, hosszú élettartammal, valamint igen magas fokú tűzállósággal rendelkeznek. A műszaki textíliák mindenekelőtt a megfeszítés miatt válnak alkalmassá a teherbírásra. Stadionoknál előfordulnak természetesen akkora távolságok is, amelyek áthidalására a textília ugyan képes, de önmagában már nem tudja a reá ható terheket és a benne ébredő erőket tartósan elviselni. Ilyenkor kötélszerkezettel erősítik meg a szerkezetet.
A műszaki textíliák leggyakoribb típusai
A műszaki textíliák leginkább alkalmazott fajtái vagy szövet nélküli fóliák vagy bevonatolt szövetek. A szövet nélküli műszaki fóliák lényegében olyan műanyag származékú homogén fóliák – PVC, ETFE –, amelyek szinte minden esetben áttetszőek. Ezek a fóliatípusok viszonylag nagy nyúlásokkal, ám helyükre illesztve a szöveteknél valamivel kisebb húzószilárdsággal rendelkeznek. A külső felületek kezelése miatt ez a héjszerkezet időjárás és UV-sugárzás álló. Azon túlmenően, hogy jól idomul a helyszín és a használat adottságaihoz, sima felülete jól tisztítható. Várható élettartamuk 20-25 év. A bevonatolt szövetek leginkább alkalmazott fajtája a PVC-bevonattal ellátott, poliészter szálas ponyva. Várható élettartama előbbiekhez képest egy évtizeddel rövidebb.
(X)
