Teraszok felújítása, szigetelése, burkolása – a rétegrendektől a dilatációszámításokig
A teraszfelújítás nem rutinfeladat: a hibák megállapítása, a felújítás lehetőségeinek meghatározása jó szakmai felkészültséget és tapasztalatot igényel. A burkolat hibái többnyire szemmel láthatóak, de hogy az alatt mi lehet, és hogy az egyes rétegek milyen állapotban vannak, azt gyakorlott szakértő tudja biztonsággal megállapítani.
Meglévő – netán több évtizedes – lakóépületeink felújítás szempontjából problémás, sok bosszúságot rejtő része a terasz. A következő oldalakon segítséget szeretnénk nyújtani, mit is tegyünk ezekkel, hogy ne ázzanak be, és használatuk gondtalan, kellemes élmény legyen.
A terasz olyan – az épületből legalább 1,5 méterre kinyúló – szerkezeti elem, amely huzamos emberi tartózkodásra szolgál. A terasz lehet földszinten, alatta pincetérrel, vagy akár talajon fekvő helyzetű. A teraszok nagy része emeleti lakásokhoz csatlakozik, alatta védelmet igénylő lakótérrel (tetőterasz). Ezeknek a teraszoknak mind hatékony csapadékvíz-szigeteléssel, esetenként hőszigeteléssel kell rendelkezniük. A teraszok hibáinak megállapítása, a felújítás lehetőségeinek meghatározása jó felkészültséget és tapasztalatot igényel. A burkolat hibái többnyire szemmel láthatóak, de hogy az alatt mi lehet, és hogy az egyes rétegek milyen állapotban vannak, csak nagy gyakorlattal rendelkező szakértő tudja biztonsággal megállapítani.
A fenti képeken látható teljesen tönkrement terasz jól érzékelteti, hogy a teraszfelújítás nem rutin eladat. Budapesten, történelmi környezetben lévő, több mint száz éves épület teraszát láthatjuk itt, amelyet már többször is felújítottak (rosszul), újabb és újabb rétegeket hordva rá. A szegélyek mentén láthatóan hiányzik a szigetelésfelhajtás, a lábazati szigetelés. A külső burkolati sík így a belső padlóvonal fölé került, a víz az ajtónál akadálytalanul bejuthat a lakásba.
Az ilyen átgondolatlan felújítások csak ideig-óráig hoznak némi eredményt, azután ismét beázást okoznak. Ezt a teraszt csak teljes visszabontás után és új rétegekkel történő újra felépítéssel lehet rendbe hozni.
Milyen hibákat követnek el a teraszok felújítása során, mire ügyeljünk? Ezt fogom részletesen elemezni az alábbiakban.
A terasz rétegei és meghibásodásuk
Nézzük sorban, milyen rétegekből áll egy terasz és ezek felújítása, burkolása során mire kell ügyelni!
Tartószerkezet: legtöbbször vasbeton (néha gerendás-béléstestes) födém, ez adott, teherbírása általában megfelelő, kivéve, ha a sorozatos átázások miatt a korrózió már kikezdte. A felújítás előtt legalább szemrevételezni kell, de ellenőrző statikai számítás is szükséges lehet.
Hőszigetelés: régebbi teraszok esetén többnyire csekély mértékű, sokszor átázott, elkorhadt. A ma érvényben lévő energetikai rendelet szerint jóval vastagabb hőszigetelés szükséges, mint a megelőző évtizedekben. Ez sokszor nagy gond, mert a belső padlóvonal és a meglévő küszöbszint adott, annál magasabb külső járószint legtöbbször nem alakítható ki.
Csapadékvíz-szigetelés: legtöbbször bitumenes lemez, régebben gyorsan öregedő oxidbitumenből, ma már időtálló modifikált (műanyag adalékkal módosított) rugalmas bitumenből készül.
Aljzatbeton, lejtést adó betonrétegek (szűrőbeton a burkolat alatt): ezek az átázott teraszok esetében többnyire szétfagytak, a szigetelés-burkolás aljzataként alkalmatlanok, helyettük új betonréteg szükséges. Sok esetben a szükséges mértékű lejtés nincs meg.
Burkolatok: sok helyen ragasztott kerámiaburkolat, néhány helyen még találkozhatunk cementhabarcsba (úgynevezett „mischungba") rakott mozaiklap burkolattal is. A burkolatok felfagynak, kifagynak, tönkremennek. Ennek oka többnyire a burkolatok dilatációjának hiánya, néha a megfelelő lejtés hiánya is.
Lejtés: a csapadékvizet el kell vezetni. Erre legalább 1% lejtés kialakítása szükséges a felszínen, de a szigetelés síkján nagyobb, legalább 2% szükséges. A vízelvezetés lehet belső (pontralejtés összefolyó felé), vagy külső (vonalra lejtés ereszcsatorna felé), néha alkalmaznak vízköpőt is. Az egyenletes és határozott lejtés hiánya hamar a burkolat felfagyását eredményezi.
Tapasztalataim szerint a tönkrement, átázott teraszokat általában teljesen vissza kell bontani, nincs megtartható rétegük. Ennek oka az, hogy a bezárt nedvesség kiszellőzetésére teraszok esetén nincs lehetőség, a gőznyomás az új, a ráhordott rétegek tönkremenetelét okozhatja. Milyen megoldásokat lehet javasolni a felújítandó teraszok esetében, amelyek időtállóak?
Egyenes és fordított rétegrend
A teraszok rétegrendje lehet egyenes és fordított.
Egyenes rétegrend esetén a burkolat alatt aljzatbeton, ez alatt a csapadékvíz szigetelés, alatta már védett helyzetben a hőszigetelés, a párazáró réteg, a lejtést adó beton és a födém helyezkedik el. Ez a felépítés a leginkább megfelelő, ha ragasztott kerámiaburkolatot szeretnénk. A fenti felsorolásból hiányzik a szivárgóréteg, amelyet a csapadékvíz-szigetelés és az aljzatbeton közé kell helyezni, az átszivárgó víz elvezetésére. Ez az, amit igen sokan elrontottak, sőt még ma is elrontanak. Nélküle a burkolat alatti pangó víz miatt a beton hamar szétfagy.
Fordított rétegrend esetén csak úgynevezett szerelt burkolatot javasolunk, amely alatt víz- és fagyálló hőszigetelés, alatta a csapadékvíz-szigetelés, ez alatt már csak a lejtést adó beton és a födém van. Szerelt burkolat lehet beton járólap vagy kőlapok, nem korhadó (trópusi, vagy telített) fa járófelület, műanyag fautánzatú burkolat. Ezt többnyire bazaltzúzalék ágyazatra, vagy távtartó elemekre helyezik, amely alatt a víz elfolyhat. A hőszigetelés felületére védelem kell, amely lehet polipropilén filc, vagy szivárgó- („drén-") lemez. Ennek a rétegrendnek is van jelentős előnye: sokszor kisebb rétegvastagságban megvalósítható, mint a másik. Ha kevés a hely, ha néhány centiméter hiányzik, akkor némi burkolati kompromisszum árán ez lehet a megoldás.
Nem esett még szó a mostanában oly divatossá vált (felszín közeli) bevonatszigetelésekről. Ezek kiváló anyagok, és ha okosan alkalmazzák, akkor bizony jótékony hatásuk van. Megakadályozzák a burkolat idő előtti felfagyását, a rétegek átázását. Hibát azzal lehet elkövetni, ha mindent a bevonatszigetelésekre bízunk. Tudni kell, hogy lakótér felett kettős szigetelés alkalmazása javasolható. Szükséges a rétegrendben lejjebb lévő „hagyományos" szigetelés, valamint a burkolat alatt készíthető bevonatszigetelés is. Ennek oka egyszerű: tulajdonosváltás, vagy csak burkolati síkon okozott sérülés (utólagos rögzítés miatti átfúrás) esetén a beázástól óvja meg az alatta lakót. Mindkettőre van már példa. Ha az új tulajdonos nem tudja, hogy a megvásárolt terasz csak bevonatszigeteléssel van ellátva, akkor a burkolatcserével bekövetkezhet a beázás is. Illetve előfordulhat például, hogy az új tulajdonos a napernyő talpát a burkolathoz fúrással és dübelezéssel rögzíti.
Jellemző hibák
Szigetelési hibák: nincs megfelelő lejtés (legalább 2% kell), illetve nem akadálytalan a vízelvezetés. De még ennél is gyakoribb, hogy „elfelejtik" a szigetelést felhajtani a szegélyező falakra, nem készül lábazati szigetelés. Tessék csak megnézni az alábbi képet, melyen egy budapesti szociális otthon terasza látható. Néhány éve „felújították", mégis beázott. Hamar kiderült, hogy miért: a teraszt szegélyező lapburkolat alatt egyszerűen nincs felhajtott szigetelés. Ennek eredményeképpen faltőben beázott a terasz. Más hibát is elkövettek itt; erre később visszatérünk.
Burkolati hibák: a ragasztott kerámia burkolatot (és aljzatát) dilatálni kell! A dilatálás – azaz a mozgási hézagok kialakítása – azért szükséges, hogy a burkolat (hőmérséklet-változás hatására) létrejövő mozgása akadálytalanul lejátszódhasson.
A dilatáció szükségessége
Nagyon fontos, hogy ezt a mozgási hézagot 3,0-3,3 méterenként, a szegélyek mentén is, valamint az aljzatban is kialakítsák. Ha nem így kivitelezik, akkor a másik képen látható eredményt kapjuk: a kialakuló feszültségek miatt felválik lapburkolat. A képen látható burkolat alatti vasalt aljzatban nem készítettek mozgási hézagot.
Miért van dilatációra szükség, és hogyan alakítsuk ki?
A burkolat ideális kivitelezési hőmérséklete +20°C. Ehhez képest lehűlhet -20°C-ra, vagy napsütés hatására felmelegedhet +60°C-ra is. Ez 40-40°C-os hőlépcsőt jelent. Számítással igazolható, hogy ez kb. 1,6 mm mozgást hoz létre 3,36 méterenként, amelynek lejátszódásához legalább 8 mm-es rugalmas kittel kitöltött (valódi) dilatáció szükséges. Ha ez nincs, a burkolat néhány év alatt bizonyosan tönkremegy.
Szigetelések
Hőszigetelés: minden olyan esetben szükséges, amikor lakótérhez csatlakozik a terasz. Ez nem csak az alatta lévő lakóteret jelenti. Oldalirányban, a határoló falak mentén, ha nem készül legalább 0,5-0,6 méter szélességben hőszigetelés, akkor a födémen és aljzaton keresztül a fal lehűl, és a padló vonalában létrejövő páralecsapódás miatt a faltőben megindulhat a penészedés. A tetőteraszok hőszigetelésére ma egy minimális előírás van: a teljes rétegrend hőátbocsátási tényezője nem lehet rosszabb, mint 0,25 W/m2K. Ez polisztirol hab esetén legalább 14-16 cm vastagságot jelent.
Vízszigetelés: szándékosan nem csapadékvíz-szigetelést írtam. Kézenfekvő, hogy arra szinte minden esetben szükség van, hiszen a szerkezet, vagy az alatta lévő tér védelmére ez nem nélkülözhető.
A talajon fekvő terasz esete
Van egy speciális terasz, amellyel sok baj van: a talajon fekvő típus. Vajon ezeknél mi lehet a sok burkolati károsodás oka? Talán kevesen hiszik el, de ezeket az alulról jövő (nedvesség)hatások ellen is szigetelni kell, mert a talajpára is átnedvesíti a rétegeket, és ez kifagyáshoz, az aljzat és burkolat tönkremeneteléhez vezet. De van még itt szerepe a csapadékvíz-szigetelésnek is. Megkérdezhetik, hogy ugyan itt miért van erre szükség, hiszen alatta úgyis a nedves talaj van. De gondoltak már arra, hogy a teraszt határoló falszerkezetet oldalról (a terasz felől) mi védi meg a burkolat alatti rétegek nedvesség-hatásaitól? Bizony, láttam százmilliós értékű házat is, amelynek teraszai mentén a falak már a belső oldalon dobták le a vakolatot azért, mert hiányzott a terasz felőli (csapadékvíz elleni) lábazati szigetelés. Ezt utólag kellett pótolni (garanciában!), amint az a képen látható.
Két nagyon korszerű burkolati megoldásról, illetve burkolati és vízelvezetési rendszerről említést tennék. Tőlünk nyugatra – hiszen ott is vannak teraszbetegségek – kifejlesztettek olyan komplett rendszereket, amelyek alkalmasak a tartós, hibátlan burkolási és vízelvezetési megoldások kialakítására. Költségesebbek ugyan, viszont alkalmazásukkal 25–30 évig nem lesz gond a terasszal. Az egyik a Schlüter, a másik a Gutjahr rendszere. Ismertetésük sajnos szétfeszíti e cikk kereteit. (A Schlüter termékével kapcsolatban itt található bővebb információ. - A szerk.)
Tervezés és kivitelezés
Nem spórolható meg egyik sem. A tervezés ad lehetőséget a jó műszaki megoldások kimunkálására és a költségek kézben tarthatóságára. Ha rögtön a kivitelezéssel kezdenénk, ugyan mikor tudja meg a tulajdonos, hogy mit és mennyiért fognak neki készíteni. Ráadásul kevés a jól képzett, megbízható kivitelező. Árajánlatot legalább három helyről érdemes kérni és azt a tervezővel érdemes ellenőriztetni, hiszen azok műszaki tartalmukban, de az ajánlott árban is eltérőek lehetnek.
Árak: a terasz sajnos drága mulatság! A jó fagyálló burkoló lapok 7-8000 Ft/m2 áron kaphatóak. A betonozási munkák, a beton vastagságától függően 4-5000 Ft/m2 költséggel járnak, és ráadásul ezeket egyenes rétegrendnél két helyen is alkalmazni kell: a burkolat alatt és a lejtést adó betonként, a födémen.
A szigetelés – anyagától függően – 4000-5000 Ft/m2 áron készülhet, de a bevonatszigetelések akár 6000 Ft/m2 költséget is elérhetnek. A munkadíjak egyes kivitelezőknél jelentősen eltérhetnek, más áron fektetik a lapburkolatot, szigetelnek, betonoznak. Egy terasz felújítása – nem tévedés! – bontással együtt akár 40 ezer Ft/m2 árat is elérhet.
A dilatáció számítása
Nagyon sok olyan esettel találkoztam szakértéseim kapcsán, amikor a burkolat felválik, a terasz beázik. Legtöbb esetben a dilatációk hiánya, a rosszul burkolt, mozgásra nem méretezett felületek megmutatják, hogy építőik nem ismerik a fizikát, a burkolás alapelveit. Sokan felteszik nekem a kérdést: milyen távolságonként kell a teraszokon a burkolat dilatációját kialakítani? Erre vannak ugyan ökölszabályok: 3-4 métert javasolnak, de lényegesen előnyösebb kiszámolni. Igen, kiszámolni, mert sokkal precízebb megoldásokat tesz lehetővé, mint az általános ökölszabályok alkalmazása.
A kiindulás alapja – bár legtöbben nem ezzel kezdenék – a dilatációs hézag szélessége és annak rugalmas tömítése. A javasolt hézagszélesség 8 mm, és azt kell tudni, hogy a jó minőségű, rugalmas hézagtömítők megengedett igénybevétele (mozgáskényszere) nem haladhatja meg a hézagszélesség 25%-át (új korában).
Meghatározható a dilatációk távolsága az alábbi alapelvek szerint:
T = n x lapméret + (n-1) x fugaméret (de legfeljebb 3-4 méter legyen)
Például:
10 x 33 cm + 9 x 0,4 cm = 333,6 cm (3.336 mm)
vagy
11 x 30 cm + 10 x 0,6 cm = 336 cm (3.360 mm)
A beton és a fagyálló kerámialapok fajlagos hőtágulási együtthatója 1,2x10-5 mm/m/°C. Ez sokak számára nem mond semmit. Egyszerűbb úgy értelmezni, hogy 1,0 méter (1000 mm) széles burkolt felület (és betonaljzata) 10°C hőmérsékletváltozás hatására 0,12 mm mozgással válaszol.
Legyen a kivitelezés (burkolás) hőmérséklete +20°C, és ehhez mérten a lehűlés és a felmelegedés 40-40°C mértékű. Azt is tudni kell, hogy a burkolatok felmelegedése függ azok színétől, ezért sötét színű burkolatot alkalmazni nem előnyös. A sötét színű kerámia burkolólapok akár +60°C fölé is felmelegedhetnek!
Számoljunk a fentiekkel: a 3,36 m széles felület két oldalán a dilatációban (+20°C készítési körülményt feltételezve) -20°C téli aljzat-hőmérsékletnél, illetve a burkolat +60°C-ra történő felmelegedésénél:
d = 1,2 10-5 mm/m/°C x 3360 mm x 40°C = 1,61 mm - 1,61 mm mozgás várható.
A 8 mm-es dilatációs hézagban a tömítés akkor nem válik le a hézag két oldaláról, ha annak várható igénybevétele nem haladja meg a hézagszélesség 25%-át, amely esetünkben 2 mm. Az öregedési jelenségek miatt 20%-kal érdemes számolni, az pedig éppen a fent kiszámított értékkel egyezik meg! Vagyis 3.360 mm a legnagyobb javasolható dilatációs távolság! Ha növelni akarjuk ezt az értéket, akkor a dilatációs hézag szélességét is növelni kell! Lapburkolat-kiosztási terv készítése minden esetben javasolható.
Szélsőséges esetet nézve: egy 6,0 m széles terasz esetén a mozgások annak két szélén 2,9 mm mérté-kűek, vagyis ekkora mozgás játszódik le, ha erre lehetőség adódik. Ehhez viszont legalább 1,2 cm széles dilatációs hézag kellene.
Ha nem készül dilatáció, az ebből adódó feszültség miatt a burkolólapok felválhatnak (és fel is válnak!). Ha készül dilatáció, de keskeny, alkalmatlan a mozgások felvételére, úgy a nagy mozgás miatt a rugalmas kitt mellett kialakuló repedésen bejut a víz. Ha a dilatáció nem valós – tehát az aljzatot is átmetsző –, hanem áldilatáció, akkor az alábbi képen látható lesz az eredmény.
Erre feltétlenül érdemes figyelni, hiszen egy jól elkészített terasztól elvárható a 25-30 éves hibátlan működés. A drágán megépített, ám hibás terasz felújítása 4-5 év múlva akár kétszeres költségeket is okozhat!
A teraszok burkolási hibáinak elkerülésére, a dilatációs távolság megállapítására, a fentiekben adtunk, számítással is alátámasztott javaslatot. A szigetelésre, illetve a dilatációs hézagok megfelelő kialakítására néhány alapelvet ismertetünk.
Alapelvek szigetelt teraszok esetén
- Célszerű kettős szigetelést alkalmazni. Az alsó (hagyományos) szigetelés felülete a vízelvezetés helye felé legalább 2% lejtéssel legyen kialakítva.
- A burkolatot hordó – legalább 6 cm vastag – (vasalt) betonaljzat dilatálása, a lapburkolat mérettől függően, legfeljebb 3-3,3 méterenként javasolható, a dilatációs fuga mélysége az aljzatbeton vastagságának ¾-e legyen.
- A betonaljzatot a vízelvezetés megkönnyítésére szivárgórétegre (PP fátyollal kasírozott perforált felületszivárgó-lemezre) kell készíteni, amely az aljzat víztelenítése mellett a rétegrend páranyomás-kiegyenlítésére (kiszellőzésére) is jó hatással van.
- A dilatáció kitöltése a mellékelt részleten látható megoldással, 1 cm-es Polifoam zsinór mélységi lehatárolással és nagy rugalmasságú tömítő anyaggal, például Sikaflex-FC rugalmas kitt alkalmazásával történjen. Kapható színes, a burkolathoz választható árnyalatú rugalmas hézagkitöltő is, csak arra kell ügyelni, hogy a 25%-os méretváltozásra is megfelelő legyen.
- A bevágott hézagot sűrített levegővel ki kell fúvatni, két oldalát a hézagolómasszához illeszkedő műgyanta alapozóval kell kellősíteni, hogy a hézagoló hosszú távon is tapadni tudjon.
- A Polifoam zsinór behúzására érdemes (a mellékelt ábrán látható) célszerszámot készíteni egy 24 cm-es iskolai vonalzó és egy a lyukba beütött köldökcsap segítségével. A köldökcsap mellett a vonalzót 1 cm-re kell lesarkítani, ez lesz a behúzás mélysége. A Polifoam zsinórt nem érdemes elspórolni. Két okból is szükség van rá. Az egyik a mélységi lehatárolás, hogy a drága hézagolóból ne fogyjon több a kelleténél. A másik az, hogy a hézag mélysége ne haladja meg annak szélességét, mert csak ekkor működik jól a hézag tágulási fázisában, amikor annak meg kell nyúlnia.
- Mindenképpen javasolható a dilatált betonfelület szigetelése bevonatszigeteléssel, a hajlatoknál és dilatációknál rendszerkomponens dilatációs fugaszalaggal, a függőleges felületre is felvezetve. A szigetelt felület lejtése legalább 1% legyen.
- A felületre lapburkolat-kiosztási terv alapján, rugalmas szegély- és dilatációs csatlakozásokkal készüljön a burkolat. A ragasztó ne olcsó, még éppen használható minőségű legyen, mert a teraszon az igénybevétel oly nagy, hogy a burkolat idő előtt felfagyhat. Itt érdemes nagy rugalmasságú, a bevonatszigeteléshez hangolt rendszerragasztók közül választani.
A dilatációknak pontosan a dilatációs laphézag alá kell esniük, szélességük legalább 8 mm legyen!
Csak nagyon jó minőségű, tömör fagyálló „gres"-lapokkal érdemes burkolni, ugyanis sok, fagyállónak ismert mázas lap vízfelvétele hosszú távon eléri a 2%-ot, és emiatt méretváltozása akár 0,5 ezrelék is lehet. A 0,5 ezrelék 3 méteren már 1,5 mm! Ez hozzáadódik a hőmozgás okozta méretváltozáshoz. Jelentős burkolatkárosodások adódtak ebből is.
Csak ismételni lehet az alapelvet: a burkolólapok mérete és fugaméretek alapján lehet a burkolatot és a dilatációt jól elkészíteni, amint azt fent már részleteztük. A dilatációs fugát sajnos csak utólag lehet bevágni, mert a lapok és hézagkeresztek kiválasztását követően határozható meg annak pontos helye. Ehhez szárazon célszerű kirakni egy-egy sort, a méretek megállapítása csak így biztonságos.
okl. épületszigetelő szakmérnök