„Utálom a szőnyeget”
Valószínűleg milliókat költött a Forbo arra, hogy Starck megtervezze, bemutassa és nevét adja új kollekciójához, a Flotex by Starck sorozathoz. Ehhez képest nem láttam arcizmát sem rándulni a cég kommunikációs vezetőjének, mikor az új dizájn párizsi bemutatóját így kezdte Starck: „Utálom a szőnyeget.
Minek járunk olyan felületen, ami koszos, amiben bogarak vannak? Bármit szívesen tervezek, de szőnyeget nem!” Nyilván ő már tudta, amit mi, a kissé megrökönyödő újságírók nem, hogy úgy fogja folytatni: „De ez nem szőnyeg, ez egy új padló.” Valószínűleg sok magyar építésznek nem újdonság, hogy ezt a fajta szőnyegpadlót, a Flotexet elektrosztatikus eljárással, hihetetlen szálmennyiséggel gyártják (minimum 70 millió szál/négyzetméter), aminek köszönhetően például könnyen eltávolítható róla minden szennyeződés, nem él benne atka, még járműveken, éttermekben, sőt kórházakban is használható. Végül is negyven éve gyártják, sok területen nincs is versenytársa.
De mit tud hozzáadni ehhez Philippe Starck? Aki saját bevallása szerint „nem grafikus, hogy szép mintát tudna tervezni, és nem is mérnök”. Mint elmondta, csak az emberi tényezőt, a gesztusokat, kézmozdulatokat tette hozzá a csúcstechnológiához. Ez az emberi kézjegy jelenik meg a Vortex mintafirkáiban, az Artist ecset- (vagy festőspatula-?) vonásaiban, a Twilight vonalkázásában. (A helyszínen rákérdeztünk: a saját keze vonása van a mintákban, amit persze számítógéppel manipuláltak, variáltak.) A Vortex (azaz Örvény) sorozat Starck szerint „a szél rendezett káosza a mezőn”, az Artist (azaz Művész) bizonyítja, hogy „semmi sem helyettesítheti a festő kezét”, a Twilight (azaz Alkonyat) pedig „a nappal és éjjel örök küzdelme”. Egyébként ez utóbbi Starck személyes kedvence.
A konkrét mintáknál is érdekesebb a tekercsek négyféle nyomata: minden mintának van kétféle változata, plusz kétféle átmenete. Tehát az egyikfajta kétméteres tekerccsel képezünk például a tér szélén bordűrt, az átmenetes tekerccsel a minta egyik szélét adjuk meg, a minta közepét adó tekercsekből annyit teszünk egymás mellé, amennyit a tér kíván, utána a másikfajta átmenetes tekerccsel lezárjuk a mintát, és jöhet megint a bordűr. (Azért van kétféle átmenetes tekercs, mert a fektetés iránya is számít.) Mint Starck mondta, itt bújt elő belőle a belsőépítész: ez a rendszer sokféle lehetőséget kínál a gyakran alárendelten kezelt folyosók méltó kialakítására, nagy terekben területek kijelölésére, tagolásra. Egy új eszköz a belsőépítészeknek.
Az öt éve kezdődött tervezési együttműködésről Jason Holmes, a Forbo tervezési igazgatója ezt mondta: „Új és különleges élmény volt számomra Starckkal együtt dolgozni. Lehetetlen szavakkal leírni azt az energiát és szenvedélyt, amivel Starck tervez.”
