2010. január 11.

Burkolni csak száraz aljzatra szabad!

Burkolni csak száraz aljzatra szabad!

A nedves aljzatbetonra fektetett burkolatok szinte biztosan károsodnak: elválnak a felülettől, penészednek, megdagadnak, „felrobbannak”. De kiszáradhat-e az aljzat az esztrich megégése, deformálódása, repedezése nélkül? Érdemes-e gyorsítani ezt a folyamatot, vagy éppen lassítani kell?

A burkoláshoz száraz aljzatbeton (cementesztrich) szükséges, a kiszáradás időtartama azonban kiszámíthatatlan. Ideális, laboratóriumi körülmények között (20 °C hőmérséklet, 60 százalék relatív páratartalom esetén) az aljzatbeton körülbelül 45 nap után burkolható, de az építkezéseken nem teremthetők ilyen körülmények huzamosan.

 

A cementesztrich száradása

Egy új építményben az építés időszakában, de még utána is hosszú ideig igen nedves a környezet, mert az építés jelentős vízmennyiség bevitelével jár: a betonozás, falazás, vakolás, festés, esztrichezés mind mind újabb és újabb vízmennyiséggel terheli a környezetet. A beépítés után az építőanyagokkal bevitt nedvesség szépen lassan távozik a szerkezetekből, közben folyamatosan magasan tartva a levegő relatív páratartalmát. Nem ritka, hogy egy épülő házban a legmelegebb koradélutáni órákban is 80-90 százalékos a relatív páratartalom. Ilyen magas nedvességtartalom mellett eleve sokkal lassabban szárad minden, hiszen a levegő további párafelvételi képessége erősen korlátozott. A magas páratartalom ráadásul olyan jelenséggel jár, amit mindenki ismer, ennek ellenére még a szakemberek sem mindig számolnak vele: a harmatképződéssel. Az éjszakai lehűlés következtében a levegőből kicsapódik a pára, és fű, fa, virág és minden más is vizes lesz. Ez az épülő házakban még fokozottabban jelentkezik, hiszen ott magasabb a páratartalom, mint a szabad ég alatt. Egyetlen éjszakai párakicsapódás hetekkel nyújthatja el a cementesztrich száradási idejét. Hány ilyen párakicsapódás, és milyen mennyiségű vízzel nedvesíti vissza az esztrichet a száradás ideje alatt? Erre a kérdésre csak egy helyes válasz van: fogalmunk sincs. Ez a visszanedvesedés az, ami leginkább kiszámíthatatlanná teszi az aljzat kiszáradásának időtartamát.

 

A huzattól megéghet az aljzat felszíne

A visszanedvesedés elleni védekezés egyik lehetséges módja, hogy úgy szervezzük meg az építés folyamatát, hogy az esztrichezés idejére már legyenek beépítve és működőképes állapotban a nyílászárók. Ez amiatt is fontos, hogy aljzatbetonozáskor, illetve az azt követő első három napban az aljzatnak huzatmentes környezetet tudjunk biztosítani. A huzat ugyanis gyorsan kiszárítja a friss aljzat felszínét, ahol nem marad elég víz a cement hidratációjához, és közismert szóval „megég” a teteje. Ez komoly gond, mert az egyenetlen felszín kialakulásán túl annak tapadóképessége is jelentősen romlik. A felszín megégésével tehát mindjárt két probléma is keletkezik: szilárdsági és egyenetlenségi bajok, melyek mindegyike további munka- és anyagráfordítást igényel, azaz végső soron többletkiadást és időveszteséget is okoz.

 

A száradás közbeni zsugorodás deformálhatja az aljzat széleit

A száradás közben további problémák is jelentkeznek: az aljzat teteje hamarabb szárad, mint az alja. Ez természetes dolog, eddig rendben is volna. De az anyag száradás közben zsugorodik is, ez a zsugorodás pedig nem egységes. A szárazabb, felszínközeli rétegek erősebben zsugorodnak, mint az alja, amely még nedvesebb. Ez ugyan szintén természetes jelenség, csakhogy ez már nem kívánatos deformációkat okozhat, mint például a szélek felhajlása, és a felszín repedezése. A szélek felhajlása a túl gyors száradás miatt akár a több centiméteres szintkülönbségig is elmehet. Ha ez bekövetkezik, akkor a felhajlást ki kell egyenlíteni, ami újabb többletráfordítást igényel.

 

Száradás lassítása = építési idő nevekedése

A túl gyors száradás ellen a legegyszerűbb védekezés természetesen a száradás ütemének lassítása. Többféle mód is van a lassításra, ami különösen meleg, nyári időben indokolt. A már beépített nyílászárók e célra is jó szolgálatot tehetnek, amelyek zárva tartásával „bedunsztolható” az aljzat. De a felületet a direkt napsugárzástól is meg kell védeni, tehát árnyékolni is célszerű, mert a tartósan napsütötte részeken még további feszültségek és deformációk keletkeznek.

Másik védekezési módszer a – például fóliával történő – letakarás, vagy az aljzat simítás utáni kipárolgásgátlóval kezelése. Végső soron még a rendszeres permetezésszerű locsolás is elfogadható védelem.

Azt azonban ne feledjük, hogy valamennyi száradáslassítási eljárás jelentősen növeli a kiszáradási időt.

 

Kiszámítható idejű, gyors aljzatbeton száradás

A német Knopp Chemie GmbH Contopp termékcsaládjának száradásgyorsító termékeivel egyetlen kivételtől eltekintve valamennyi említett probléma elkerülhető. A kivétel a huzat – a huzat hatásaitól egyetlen adalékszer sem védi meg az esztrichet. A Contopp száradásgyorsító adalék alkalmazásával azonban minden más probléma megelőzhető: az aljzat 2 és 26 nap között 4 különböző időtartamra beállíthatóan biztosan kiszárad; polipropilén szálanyagtartalma meggátolja a zsugorodás miatti deformációk, repedezések kialakulását; a teljes keresztmetszet hidrofobizálása pedig megakadályozza a visszanedvesedést. Az eredmény: minden szempontból kifogástalan aljzat, ami a legfőbb biztosítéka a jó burkolatnak.

 

Jótanács

Burkolás, de különösen parkettázás előtt feltétlenül meg kell mérni, vagy méretni az aljzat nedvességtartalmát. Burkolásra a 2 CM % alatti maradék nedvességtartalmú nem fűtött és az 1,8 CM % alatti maradék nedvességtartalmú fűtött aljzat alkalmas. Ha ennél magasabb az aljzat nedvességtartalma, a burkolatot nem szabad lefektetni!

Burkolni csak száraz aljzatra szabad!Burkolni csak száraz aljzatra szabad!

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás