Tízéves tapasztalataikról beszéltek a passzívház lakói

A Frank család passzívháza tíz évvel ezelőtt Viernheimben, Bergstraße járás tizenkettedik legnagyobb városában, a Nekár háromszög közepén épült. Viernheimet „Brundtland-városnak” is hívják az ENSZ Környezet és Fejlesztési Világbizottságának 1987-ben nyilvánosságra hozott Brundtland jelentésére utalva, amelyet a fenntarthatóságról és a fenntartható fejlődésről folytatott világméretű vita elindítójának tekintenek. Viernheimben tíz évvel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy a településen olyan lakóépületeket hozzanak létre, amelyek energiahatékonyságukat tekintve 30 százalékkal kedvezőbbek az akkor már elterjedt alacsony energiájú házak szabványánál.

A Frank családnak ez a 30 százalék is kevés volt, mivel már passzívházak is épültek ebben az időben, ennél sokkal jobb eredményekkel. Így ők passzívház építése mellett döntöttek. Építészt még könnyebben találtak, aki segített nekik tervük megvalósításában, ám mind a kivitelezők, mind a gyártók, sőt még a hatóság, de a családjuk és ismerőseik körében is inkább kétkedőkkel találták szembe magukat. Így kénytelenek voltak beleásni magukat a tervdokumentációkba, részletrajzokba, számításokba, és megismerték töviről-hegyire a felhasználható termékeket is. Tapasztalatik azt mutatják, megérte.

 

 

– Miért döntöttek tíz évvel ezelőtt az ellenállások ellenére úgy, hogy passzívházat építenek?

– Már akkor megvolt mindkét gyermekünk, és szerettünk volna meleg, egészséges életfeltételeket biztosító fészket. Olyan házat akartunk, amelyben a hőmérséklet és a levegő pártartalma állandó. Emellett tudtuk, hogy az energiaköltségek tovább fognak növekedni. Abból indultunk tehát ki, hogy a ház építésének valamivel nagyobb beruházási költsége később megtérüljön – kezdte élménybeszámolóját Ulrcih Frank.

 

 

– Teljesültek a kényelmes lakhatással kapcsolatos elvárásaik?

– Erre egyértelmű igen a válaszunk. Élvezzük a világos tereinket, különösen az üvegtető alatti nagy asztalunkat – még a borongós napokon is csodálatosan világos. A naposabb időkre van árnyokolóberendezésünk, ami a kellemes hőmérséklethez szükséges, de amitől a házbelső még mindig világos és barátságos marad. Több nagyobb ablakra szereltünk fel redőnyöket. A levegő mindig kellemesen friss, a szagelszívás sem okoz gondot. Nincsenek hideg sarkok vagy falak, sehol sem lehet hideg huzatot érezni.

 

– Nincs igényük arra, hogy időnként az ablakokon keresztül is szellőztessenek?

– Az üvegtető tetőgerincére kis elektromos vezérlésű ablakot szereltettünk. Tavasztól, amikor ismét elegendő a napsugárzás ahhoz, hogy a lakótereket felmelegítse, és a pótlólagos fűtést le lehet állítani, ezen az ablakon keresztül is szellőztetünk manuálisan. Időközben megtanultuk, hogyan kell a hőmérsékletet ilyen módon pontosan szabályozni. Nagyon kellemes, és időt is takarítunk meg azzal, hogy a szellőztető berendezés segítségével mindig friss és kiegyenlített nedvességtartalmú a levegő. Ezt egy higrométer ellenőrzi.

– Hogyan történik a használati víz melegítése, és van-e a házban pótlólagos fűtés?

– Az épület felmelegítését főképpen a ház délnyugati oldalán található nagy ablakon keresztül besütő napsugár és a teljes tetőfelület egyötödét kitevő üvegezés biztosítja. Nálunk a tényleges fűtési idény átlagosan decembertől februárig tart. Ebben az időszakban gyakran kevés a napsütés, ilyenkor a meleg vizet a gázüzemű átfolyós vízmelegítővel tudjuk előállítani és tovább fűteni. A lakóhelyiségek kiegészítő melegítését a nagy étkezőasztal alatti, kis felületű padlófűtéssel szabályozzuk. Ezen kívül van a fürdőszobában is egy fűtőtest. A szellőzőberendezés hőcserélőjén keresztül is melegíteni tudjuk a levegőt.

– Az első tíz év alatt szükség volt-e nagyjavításra, vagy karbantartási munkákra?

– Nem, nem volt nagyjavításra szükség. Az előtető rögzítése tönkrement, emiatt a szigetelőanyag is valamelyest megsérült. De olcsón ki lehetett javíttatni. Az emeletnyi ablakszárnyak néhány alkalommal megsüllyedtek és újra be kellett őket állítani. A szellőzőberendezés főszűrőjét a hőcserélő gyártója időközben már nem szállította, ezért egy másik céggel kellett külön legyártatnunk, drágábban, és volt néhány utólagos változtatásunk, amelyeket nem tervezhettünk előre.

– Miként került a homlokzatra a nagy teljesítményű Purenotherm hőszigetelő anyag?

– A hőszigetelő anyag kiválasztásával sokat foglalkoztunk. Olyan nagy hatékonyságú szigetelőanyagot kerestünk, amely egyrétegű, és dübelezés nélkül lehet 300 mm vastagságban a falra szerelni. Végül a keresésünk során rátaláltunk a Purenothermre, amelyet az überlingeni Puren cég gyárt. A padlókat, a falakat, a mennyezetet körös-körül 300 mm vastagságú anyaggal szigeteltük. Az építési engedély kiadásához arra volt szükség, hogy különböző egyedi mérések készüljenek statikailag, a ragasztást és a tűzvédelmet illetően, annak érdekében, hogy a 300 mm vastagságú hőszigetelő anyag megfelelőségét alá lehessen támasztani. A Puren cég elvégezte, dokumentálta a megfelelő vizsgálatokat és bemutatta azok eredményeit. Végül is megkaptuk az építési engedélyt.

 

 

– Ma is passzívház építése mellett döntenének?

– Igen. Az, amit az elmúlt tíz év alatt itt tapasztaltunk, meggyőzött bennünket. Néhány megkérdezett rossz előérzetei nem bizonyultak megalapozottnak, sok szkeptikust tudtunk időközben a passzívházunk minőségéről meggyőzni. A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest ma már jobb technika létezik, sokféle részletmegoldással, amelyek a passzívház energiafelhasználását tovább csökkenthetik. De például a szomszéd ház gázfelhasználása négyszerese a miénknek, amelyet annak idején az úgynevezett alacsony energiafelhasználási módnál 30 százalékkal hatékonyabbra építettek.

A beszélgetésen dr. Klaus Keßler, a heidelbergi Klimaschutz- und Energie-Beratungsagentur Heidelberg – Nachbargemeinden (KliBA) ügyvezető igazgatója, valamint Hans Bommer, az überlingeni székhelyű Puren GmbH ügyvezető igazgatója kérdezte a passzívházat használó családot többéves tapasztalataikról. Az interjú teljes anyaga olvasható a www.puren.hu oldalon.