Komfortossá újított tetőterek

Az elmúlt évtizedekben tetőszigetelés gyanánt rosszabb szigetelő képességű (λ_D=0,042–0,045 W/mK) és kis vastagságú – jó, ha 10 cm vastagságot elérő – anyagokat építettek be a 15 cm magas szarufák közeibe, csak egy rétegben. Mivel a fa igen rossz szigetelő, a szarufáknál vonalmenti hőhidak keletkeztek. Jellemzően a belső oldalon a burkolat mögé gyakran teljesen más célra gyártott mezőgazdasági fóliákat, kátránypapírokat helyeztek, ami páratechnikailag messze nem megfelelő.

A rossz anyagválasztáson túl a szakszerűtlen kivitelezés is súlyos következményekkel járt: a fóliaátlapolások leragasztásának hiánya, a belső oldali páratechnikai fólia – elektromos vezetékek általi – átlyukasztása, illetve a csatlakozó szerkezetekhez (válaszfal, főfal, térdfal) történő hozzáragasztás teljes hiánya is gyakran előfordult. Hiányzott a cseréptartó lécek alatti ellenléc és az átszellőztetett légrés, vagy nem volt biztosítva a megfelelő be-, illetve kiszellőzés az eresz vonalában és a tetőgerinc környékén, ezért a levegő, ami hűthetné a felforrósodott fedés alatti légteret és az alatta lévő szerkezetet, sem tud keringeni. Ez nyáron a szigetelés hatékonyságát nagymértékben rontja, télen pedig a bejutó porhó és csapadék akadályoztatott lefolyása miatt a cseréptartó lécek elkorhadhatnak azokon a pontokon, ahol felülnek a szarufára. A fedés megcsúszhat az eresz irányába, vagy be is szakadhat. A tetőszerkezet hőátbocsátási képessége siralmas az elért körülbelül 0,408 W/m²K értékkel. A régi beépített tetőterek élhetetlenek: nyáron melegek, télen kifűthetetlenek, nedvesednek és penészesednek.

Egy hagyományos – szarufa közötti és alatti – szigetelés esetén a szarufák felső felülete télen teljes szélességében kint van a hidegben, ebből kifolyólag hűti a szigetelt szerkezetet. Lehet kompenzálni a szerkezet sajátossága miatt létrejövő hőveszteséget, ha a tervezés során a szarufa alatti második réteg szigetelést energetikailag túlméretezzük. A nagy (minimum 10-15 cm) vastagságú szigetelés viszont befelé hizlalná a tetőszerkezetet, épületszerkezeti szempontból nem optimális vázszerkezettel és rögzítéstechnikával, ráadásul ár-érték arányban sem biztos, hogy megéri.

Magastető metszete felújítás előtt…

…és után

A problémák végleges megszüntetéséhez újragondolt rétegrendre van szükség. Tökéletes megoldás az Ursa komplex XPS bakos tetőszigetelési rétegrendje, amely kívülről valósítható meg az Ursa BiOnic ásványgyapot, zártcellás Ursa XPS és Ursa Seco tetőfólia termékeinek kombinált alkalmazásával. A kifelé hizlalt tetőszerkezetben megmaradhat a belső burkolat, a szarufa és a nem sérült tetőcserepek is.

A bármely szerkezeti kialakításnál alkalmazható módszer lényege: a szarufákra mintegy hőszigetelő rétegként kerül rá az XPS bak, aminek következtében a vonalmenti hőveszteség minimálisra csökken. A vonalmenti teherátadásban is komoly statikai szerepet tölt be, így a tetőszerkezet alkalmassá válik a kiváló műszaki paraméterekkel rendelkező, de nem terhelhető Ursa ásványgyapot termékek megfelelő vastagságban történő beépítésére is.

A meglévő rétegek (cserépfedés, tartólécek, fóliák, régi hőszigetelés) elbontása után csak a belső burkolat marad. Elé Ursa Seco Pro 2 páratechnikai fólia kerül a szarufákon áthajtva, a szarufák tövénél leszorító léccel, szegezéssel rögzítve, a fóliatoldásokat a felületfolytonosság és légtömörség biztosítása céljából egymáshoz ragasztva Ursa Seco Pro KP öntapadó ragasztócsíkkal.

A szarufák magasítása és hőhídmentesítése minimum 7,5 cm széles Ursa XPS bakokkal történik, amelyek a teherhordó-teherátadó és hőhídmegszakító Ursa XPS zártcellás keményhab polisztirol termékből, valamint egy minimum 5 cm vastag leszorító staflifából állnak. A szarufákra csavarozott bakok magassága 20-30 cm, közeit teljes magasságukban ki kell tölteni szoros toldással beépített Ursa ásványgyapottal.

A szerkezetet kívülről a légtömören és felületfolytonosan átlapolt-ragasztott Ursa Seco Pro 0,02 páraáteresztő tetőfólia zárja, az XPS bakokra csavarozással vagy szegezéssel rögzített minimum 5 cm magasságú ellenléccel. Az eresz vonalában légbevezetést, a gerinc magasságában kivezetést kell kialakítani, hogy a légrésben a levegő az eresz vonalától egészen a tetőgerincig áramolni tudjon. A cseréptartó lécek elhelyezése után már készülhet is a cserépfedés.

Élhető lesz a tetőtér az átgondolt, komplex Ursa rétegrend alkalmazásával. A szigetelési és páratechnikai hibák kiküszöbölésével eltűnnek a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások, és nem támad többé a penész sem, mert megelőzzük a falnedvesedést.