Aszimmetrikus konzolok speciális vasalása
Egy mérnökiroda kénytelen volt visszaadni a megbízást, egy másik pedig két specialista bevonásával, 3D modellezés segítségével tudta csak elkészíttetni a budafoki víztorony vasalási terveit.
2D-ben egyszerűen nem lehet bizonyos feladatokat megoldani – ez a fő tanulságuk az új, 3000 köbméter kapacitású budafoki víztorony tervezése körüli bonyodalmaknak. A létesítmény nemcsak a Fővárosi Vízművek – és némiképpen a városrész – új szimbóluma, de a nemzetközi Nemetschek-cégcsoport kommunikációjának is központi látványeleme a 2009. évben.
Aszimmetrikus szerkezet
A Fővárosi Vízművek 2002-ben írt ki nyílt építészeti tervpályázatot a víztoronyra. A tenderre 23 terv érkezett be. A nyertes a Narthex Kft. lett (vezető tervezők: Perényi Tamás és Kolossa József). A zsűri különösen a kecses szerkezeti megoldást értékelte a győztes pályaműben, amely – annak ellenére, hogy monumentális ipari létesítményről van szó – légies látványt nyújt, és egyedi kialakításának köszönhetően alkalmas arra is, hogy a Fővárosi Vízművek új szimbólumává váljon.
Az építmény különlegességét elsősorban az aszimmetrikus szerkezet adja. A torony törzse ugyan hagyományos szimmetrikus kialakítású, ám azon a kehely formájú víztartály excentrikusan helyezkedik el. A kehely megtámasztását négy hangsúlyos konzollal oldották meg; így a látvány arra emlékezteti a szemlélőt, mintha két szimbolikus kéz nyújtaná a magasba a vízzel telt tálat, azaz kelyhet. A letisztult, klasszikus formának, a nemes arányoknak köszönhetően a víztorony megnyugtatóan simul a tájba, egyediségével mégis magára vonzza a tekintetet.
Nem várt nehézségek
A kivitelezési munkálatokat 2003 második felében kezdte el, és 2007 végén fejezte be a 31. ÁÉCS Kft. A szerkezet 3500 köbméter betont tartalmaz, amelyhez 700 tonnányi betonacélt használtak fel. Az alapozás körhenger alakú, 19 méter átmérőjű vasbeton építmény. A toronytörzs alaprajza patkó alakú; legnagyobb szélessége 9 méter, magassága 24 méter. A víztorony teljes magassága 42 méter.
Az építés költségét sikerült az ilyen építmények átlagos költségszintje környékén tartani, az eredetileg tervezett keretet azonban túllépték, és az elképzelt határidőt sem tudták betartani. A tervezésben ugyanis nem várt nehézségek merültek fel, így a törzs elkészülte után hónapokig le kellett állni a munkálatokkal, és erre az időszakra az elkészült állványzatot fenn kellett tartani.
A gondok a szerkezettervezésben jelentkeztek. Az első körben felkért mérnökiroda némi mérlegelés után visszaadta a megbízást. Másodszorra a Mélyépterv Consulting Engineering Kft.-t bízta meg a feladattal a vízművek. Itt olyan szaktekintélyek vettek részt a munkában, mint Mérei László, vagy a 2008-ban elhunyt Thoma József, akit a világ egyik vezető szakembereként tartottak nyilván a víztoronytervezés területén; több tucat hasonló projektben vett részt Európa-szerte és a világ számos más táján, továbbá számos szabadalom is kötődik a nevéhez.
A kivitelezési technológiát is újragondolták
A Mélyépterv CE a vasalási tervek elkészítésével alvállalkozót bízott meg, amelynek hamarosan szembesülnie kellett azzal a problémával, hogy a rendelkezésére álló 2D CAD-eszközzel képtelen megoldani a feladatot. Ezért más alvállalkozót kerestek, és 2004-ben találtak rá a Kokopelli Kft.-re. Az alapprobléma továbbra is fennállt: egyértelmű volt, hogy 2D-ben nem lehet ilyen jellegű vasalási tervet kidolgozni. A toronytörzs szimmetrikus szerkezetű, mint ahogy önmagában a kehely is az; ezek megtervezésével meg tudtak volna birkózni. A gondot a két alapelem összeillesztése okozta, pontosabban az aszimmetrikus konzolok; a „kezek”, amelyek a kelyhet tartják. A feladat megoldásához a Kokopelli két szakértőt vont be a munkába, Rákosi Zsoltot és Schneider Balázst, akik mindketten az Allplan szoftver 3D alkalmazásainak specialistái. Pályafutásuk egy-egy szakaszában mindketten a Nemetschek Magyarország Kft.-nek dolgoztak ügyféltanácsadói munkakörben.
Első lépésként meg kellett érteniük a szerkezetet, hogy el tudják készíteni a törzs feletti szerkezet 3D modelljét. Újragondolták a kivitelezés technológiai folyamatát is. Az eredeti terv szerint a kelyhet a talajszinten készítették volna el monolit szerkezetként, majd darukkal emelték volna be végleges helyére. Az új 3D modellből azonban az a megoldás következett, hogy a kelyhet előregyártott kéregpanel-szeletekből készítették; egyenként emelték fel őket, és a magasban illesztették össze.
Az új modell kidolgozásakor a legfontosabb feladat az volt, hogy kidolgozzák azokat az „interface”-szerkezeteket, amelyekkel a kehely a törzshöz, illetve a konzolokhoz illeszthető. Mindezt úgy kellett megtenniük, hogy a szerkezetben elférjenek az acélbetétek – ami nem is volt olyan egyszerű feladat, hiszen ezek átmérője a 20 és 36 milliméter közötti mérettartományban változott. Ráadásul mindebből olyan rajzokat kellett készíteniük, amelyek pontosan érthetővé teszik a vasszerelési folyamatot a helyszínen dolgozó kivitelezők számára. E folyamatot egyébként aligha nevezhetjük hagyományos vasbetonszerelési munkának; valójában speciális acélszerkezetet kellett itt felépíteni. Mindezt lehetetlen lett volna megvalósítani az Allplan szoftver magas szintű 3D-megoldásai nélkül.
