Úszómedencék vízszigetelése és burkolása
A medence – akár kültéri, akár beltéri medencéről van szó – kivitelezés szempontjából az egyik legtöbb figyelmet és szakértelmet követelő szerkezet. Miért fontos a megfelelően sima felületbeton? Hogyan lehet tartós medenceszigetelést készíteni? Milyen ököklszabályokat kell betartani a burkoláskor? Hogyan kell lezárni a dilatációs hézagokat?
Betonhéj
A medencék víz elleni szigetelésénél az első fontos teendő: sima felületű betonhéj kialakítása. Megfelelően sima felület érhető el a Kerakoll Kerabuild Finitura finomszemcséjű habarcsának alkalmazásával, mely felületet feltétlenül javasolt mélyalapozóval (Keradur) átkenni, ezzel megoldva a beton portalanítását, illetve egyenletes nedvszívását. A mélyalapozó száradását követően kezdhető a medence szigetelése, amihez csak olyan szigetelőhabarcs alkalmazható (például Idrobuild 2K), amely nemcsak pozitív, hanem negatív víznyomást is elvisel. (Pozitív víznyomás alatt a medence vizének a burkolt felületre nehezedő nyomása, negatív alatt pedig a talajvíz ellenkező irányú nyomása értendő.)
Szigetelés
A szigetelést a sarkokkal kell kezdeni, amihez sarokszalagot kell használni úgy, hogy a sarkok egymásra merőleges felületeit fogazott glettvas szélességének megfelelő sávban bevonjuk a vízszigetelő habarccsal, majd ebbe ágyazzuk a szalagot (ügyelve arra, hogy a szalag képzeletbeli felezővonala a sarok belső élébe essen). A szalag szigetelőhabarcsba nyomása után megkezdhető a teljes felület bevonása szigetelőhabarccsal. (Az egyenletes rétegvastagság elérése érdekében 4 mm-es fogazatú glettvas használata javasolt. A szigetelőhabarcsot a fogazott oldallal célszerű felkenni, majd a sima oldallal átsimítani.)
Burkolás
A burkolás megkezdése előtt a szigetelőhabarcsnak egy napos száradási időt kell hagyni. A burkolat ragasztásához vízálló, flexibilis, kiváló tapadóerejű, hosszú nyitott idejű ragasztót ajánlott használni, melyből hosszú idő után sem oldódnak ki a fontos alkotóelemek. E kritériumoknak megfelel az – akár üvegmozaik ragasztásához is alkalmazható – H40 Tenax ragasztóhabarcs.
Nagy felületek burkolásakor be kell tartani a dilatáció két alapszabályát:
1. 25 négyzetméternél nagyobb egybefüggő felületnél mindig úgynevezett „felező dilatálást” kell alkalmazni (azaz például 30 négyzetméter esetén két darab 15 négyzetméteres területet alakítunk ki, egymástól legalább 8 mm széles dilatációs fugával elválasztva);
2. a hosszú oldal soha nem lehet hosszabb, mint a rövid oldal kétszerese.
Fugázás
A ragasztóhabarcs 24 órás száradását követően kezdhető a fugázás, amire flexibilis, vízálló, csökkentett vízfelvételű (CG2 jelzéssel ellátott), finom, szemcsementes felületű fugaanyag használandó. A nagy felületek fugázásakor ügyelni kell arra, hogy a dilatációs fugák tiszták maradjanak (ezek a következő fázisban szilikonos fugával töltendők ki). A javasolt fugaszélesség általában 3 mm, de például üvegmozaik fugázásakor elegendő lehet az 1–1,5 mm is. A fugázást követő laptisztításkor a vékony cementfátyol réteg az utolsó lemosáskor alkalmazható Delta Plus savas tisztítószer segítségével könnyen eltávolítható.
Utolsó munkafázisként a dilatációs fugák és a sarokfugák szilikonos fugaanyaggal (Sigibuild) történő kitöltése marad. A művelet megkezdése előtt a fuga két oldalánál a csempék felületét néhány centiméter széles, könnyen eltávolítható ragasztószalaggal kell leragasztani, majd kinyomópisztollyal egyenletes sebességgel és nyomással a fugahézagba nyomni az anyagot. A fuga felületét vizes-szappanos újjal kell elsimítani, majd azonnal el kell távolítani a ragasztószalagot.
