A kéménykitorkollás számítása

A 2013. január 1-én életbe lépett MSZ 845 szabvány szerinti kéménykitorkollás meghatározása a mai napig sok tervezőnek nem egyértelmű. Rendkívül erősen él a köztudatban a függőlegessel 60°-os szöget bezáró kúp szerinti számítás, de az új szabvány teljesen megszüntette ezt a módszert és egészen más megközelítés szerint szabályozza.

Nagyon sok tényező alapján történik a kitorkollás meghatározása, ebből most csak a legfontosabbakat emeljük ki. Az alábbi példák huzat vagy szívás hatása alatt lévő égéstermék-elvezetőkre vonatkoznak.

1. Lapostető

A 20°-nál kisebb hajlásszögű és lapostető esetén a kitorkollási magasság a tetősík felett legalább 1,2 m legyen.

2. Magastető

a. A maga tető gerincének a közelében (≤1 m) a kitorkollás a tető gerince felett legalább 0,4 m, de a tetősík felett legalább 0,8 m legyen.

b. Egyéb estben az égéstermék-elvezető berendezés kitorkollásától a tető síkjával való metszéspontig haladó képzeletbeli vízszintes vonal hosszúsága ≥2,3 m legyen.

Illetve a kitorkollás vízszintes síkja és a szerkezet legfelső éle közötti függőleges szög kisebb mint 10°-os legyen.

Még egyszer hangsúlyozandó, hogy e példák a leggyakoribb eseteket mutatják be. A számításhoz sok egyéb tényező (például túlnyomás, környező épületek) hatását is figyelembe kell venni, ezért javasolt a teljes szabványfejezet részletes tanulmányozása.

Rendszeralkatrészek a kémény stabilitásáért

Kéménytámasztó szerkezet: A Schiedel kéménytámasztó szerkezettel növelhető a kémény stabilitása. A támaszelemeket a szarufák fölé, alá vagy közé lehet felszerelni. Minden Schiedel kerámia kéményrendszerhez alkalmazható, látható tetőszékeknél különösen ideális megoldás. Bővebben >>

Megerősítő készlet: A Schiedel kéményeket akkor szükséges statikailag megerősíteni, ha a kémény szabadon álló része 1,5 méternél hosszabb. Bővebben >>