Homlokzati hőszigetelés nyáron
Ma, amikor az építőipar pörög, a munkaerőhiány pedig tombol, természetes igény, hogy minden lehetséges időt ki akarunk használni különböző munkafolyamatok elvégzésére. Beltéren valamivel könnyebb a dolgunk, hiszen az épület jelentős mértékben védi a munkaterületet, illetve a frissen készült felületeket. De mi a helyzet, ha a homlokzaton kell dolgozni? Mit tehetünk, hogy a ma általános külső megoldásnak tekinthető homlokzati hőszigetelő rendszer a lehető legjobb minőségben készüljön el?
Először is állványozzuk be az egész épületet. A teljes állványzat biztosítani tudja, hogy egy-egy összefüggő homlokzaton ne kelljen az állvány mozdításával, függőbe állításával, rögzítésével foglalkozni a munkafolyamatok során. Az esetlegesen előforduló átállási szünetek bizony még az erősítő kéreg felvitelekor is meglátszódhatnak a végső felületen is. Színvakolat felvitelekor pedig biztosan látszódni fog egy-egy ilyen átállás nyoma. Ha már megvan az állvány, és folyamatosan tudunk rajta mozogni, akkor még egy nagyon fontos dologra használjuk ki a szabályosan felépített állványt: borítsuk a teljes állványzatot állványvédő hálóval. Ez egyrészt egységesen beárnyékolja a homlokzat teljes felületét, másrészt csökkenti a légmozgást, a szél szárító hatását a munkák során.
A munkához használt anyagokat érdemes lehetőség szerint hűvös helyen tárolni. Ebből a szempontból egy félkész családi ház garázsa, vagy pincéje sokkal jobb, mint egy sötét színű fém konténer.
Ha ezzel megvagyunk, nézzük mit tehetünk a különböző anyagok bedolgozásakor. A ragasztótapasz bekeverésekor feltétlenül engedjük ki a napon felmelegedett vizet a tömlőből. A hideg anyag és a hideg víz keveréke jelentősen lassabban fog kötni, könnyebb lesz vele dolgozni. A bekevert anyag konzisztenciáját, a csomagoláson megadott keverővíz-tartományon belül, nyugodtan vegyük kicsit hígabbra. Ez utóbbi különösen igaz a felületi tapaszréteg kialakításánál. A lapok ragasztása előtt, bár jellemzően nem szükséges, de erősen szívó alapfelületen a biztonságot növeli annak előnedvesítése is.
A dübelezés,illetve a színvakolat alapozójának felvitele nem különösebben problémás, az az egyéb időszakokban megszokott módon végezhető.
Ha eddig minden munkafázist jól végeztünk, akkor megfelelően sík és stabilan ragasztott, illetve dübelezett, hálózott, tapaszolt és egyenletesen alapozott felülettel állunk szemben, amire már „csak” a színvakolatot kell felvinni. Ez a legkényesebb munkafázis, ez az, amit igazán tökéletesen nem lehet foltokban javítani, azaz elsőre kell jól elkészíteni. Egy-egy egybefüggő homlokzatfelületen nincs lehetőség átállásra, utólagos pótlásra, meghúzott vakolat mellé dolgozásra.
Először is minimum annyi emberrel fogjunk a munkához, ahány állványszint van, de a legjobb, ha kétszer annyi ember fog neki. Egy-egy szinten az egyik folyamatosan húzza fel az anyagot, a másik pedig struktúrálja azt. Érdemes fentről lefelé, kis időbeli elcsúszással indulni, hogy fentről ne essen a kész felületre vakolat, illetve a különböző szinteken dolgozók ne akadályozzák egymást a csatlakozó felületeknél. A munkát az adott homlokzat befejezéséig nem szabad megszakítani, és különösen a struktúrálást érdemes összeszokott kollégákra bízni, mivel a különböző struktúrákban kisebb nagyobb mértékben, de megjelenik a készítő kézjegye, mert a megjelenést befolyásolják a végzett mozdulatok.
Még állványvédő háló alkalmazásakor is érdemes a munkát úgy szervezni, hogy a homlokzat színezését még addig fejezzük be, míg azt nem érte közvetlen napsütés. Ez azt jelenti, hogy a keleti homlokzathoz már hajnalban hozzá kell kezdeni, a többi homlokzatot pedig tájolás, méret és kapacitás függvényében kell tervezni.
Ha a fentieket betartjuk, sokkal nagyobb biztonsággal és sokkal jobb minőségben, kevesebb bosszúsággal készülhetnek el a homlokzati hőszigetelő rendszerek, akár még a legnagyobb nyári meleg idején is.
