Magasabb szintű energiahatékonyság korszerű szigetelőanyagokkal

Közeledik a közel nulla energiaigényű épületek ideje. A hazánkban is folyamatosan szigorodó szabályozások és állami támogatások várhatóan hatékony eszközök lesznek abban, hogy valóban energiatakarékos otthonokat építhessünk. A jelentős felújításon átesett és az új építésű házak rövidesen akkor kaphatnak csak használatbavételi engedélyt, ha energiaigényük teljesíti a „közel nulla energiaigény” (KNE) követelményszintet, amelynek való megfelelést egy úgynevezett energetikai tanúsítványba kell lefektetni. Minimum „BB” szintet kell a kész épületnek teljesítenie – persze a magasabb energetikai szint elérése még előnyösebb. Az épületek energetikai besorolását korábban egy karakterrel jelölték, 2016-tól viszont már két karakterrel különböztetjük meg az egyes követelményszinteket.

Közel nulla energiaigény

A közel nulla energiakövetelménynek való megfelelés alapja egy elég összetett szabályozás, amely rögzíti a követelményeket arra vonatkozóan, hogy a maximális energiahatékonyság elérése érdekében milyen épülethatároló szerkezeteket és milyen épületgépészeti megoldásokat érdemes – vagy kell – az épület kivitelezése során alkalmazni. Figyelembe veszik a különböző fűtési rendszereket, a fűtött és a hűlő épületszerkezetek paramétereit, azok arányát, az épület elhelyezkedését és tájolását. Alacsony hőveszteségű épületszerkezeteket írnak elő, amelyeket úgy lehet létrehozni, ha megfelelő vastagságban alacsony hővezetési tényezőjű szigetelőanyagokat építünk be a szerkezetbe. Meghatározzák, hogy a KNE épületeknél az energiafogyasztás 25%-át megújuló forrásból kell fedezni, máskülönben az épület nem sorolható a CC kategória fölé még abban az esetben sem, ha arra egyéb paraméterei érdemesnek mutatnák.

Mivel jelenleg családi házak esetében az építés úgynevezett egyszerű bejelentés alapján végezhető, ezért a tervezés során az energiafogyasztásra vonatkozó paramétert senki nem ellenőrzi automatikusan. Az építtetők figyelmét tehát fel kell hívnunk: a későbbi meglepetések elkerülése érdekében – épületenergetikai szakmérnök bevonásával – már a tervezés fázisában gondoskodni kell arról, hogy a kész szerkezet teljesítse majd a közel nulla energetikai szintet. A használatbavételi engedély megkérésekor készül el a konkrét energetikai tanúsítvány, a „zöldkártya” is, amely igazolja, hogy az épület energetikai teljesítménye eléri a minimum BB-szintet, azaz teljes energiafogyasztása nem haladja meg a 100 KWh/m²/évet.

Szálas ásványgyapot

Számos gyártó elkötelezett a személyi jólét és komfort biztosítása, valamint a bolygó élhetőségének védelme mellett is. Az új iránymutatások megkönnyítik mind a szakemberek, mind a háztulajdonosok számára az anyagminőségek közötti válogatást. Az épületek átlagosnál is „zöldebbé” – azaz még energiahatékonyabbá – tételéhez a tetőkbe és válaszfalakba egyaránt a szálas URSA BiOnic ásványgyapot szigetelőanyagok beépítése javasolt. Ezek a kiemelkedő tűzbiztonság mellett nemcsak magas szigetelési teljesítményt nyújtanak – különösen hőhídmentesítő zártcellás polisztirollal kombinált megoldásokban –, de meglepő módon a beltéri levegő minőségét is javítják.

Amennyiben egy ház korszerű szigeteléssel van ellátva, az épület állagvédelmi romlásán és a penészesedés elkerülésén túlmenően a fűtésszezonban is számottevően alacsonyabb költségekkel kell majd a lakóknak számolni. Ez a tény általában már sokat nyom a latban a tervezett beruházások latolgatásánál.

Szempontok a tetőtér-beépítéshez

Az új szabályozások sok háztulajdonos számára megkönnyítik a döntést, hogy végre belevágjon nemcsak háza meglévő helyiségeinek korszerűsítésébe, hanem új lakrészek létrehozásába is, például a tetőtér beépítésébe.

Elsőként nyilvánvalóan azt kell eldönteni, vajon szükséges-e az épületen térdfal magasítás. A padlástérből kialakítani kívánt lakótér akkor lesz igazán komfortos, ha belmagassága „nem nyomja agyon” a lakót. Ez nyilvánvalóan plusz költség mind építőanyag, mind munkadíj tekintetében, ráadásul az építés idejét is meghosszabbítja, de az elkészült helyiségek használati értékében is óriási a különbség. A ráfordítást lehet kissé csökkenteni azzal, ha az eredeti szarufák kerülnek vissza a tetőbe, ám fel kell hívni a tulajdonosok figyelmét, hogy ekkor is feltétlenül szükséges a faanyagok statikai állagvizsgálata. Faipari szakember tud megnyugtató választ adni a szerkezetet esetleg károsító farontó (gomba, penész) állapotokról, melyek indokolhatják a szarufák cseréjét. Jellemző egyébként, hogy amikor a kényelmes lakótéri belmagasság elérése érdekében a háztulajdonos a térdfalak magasítása mellett dönt, az esetek döntő többségében a szarufák cseréje is megtörténik, még akkor is, ha a szarufák állapota ezt nem feltétlenül indokolta volna.

Az optimális végeredmény érdekében a komplett tetőszerkezeti rétegrend gondos megtervezése és kivitelezésén belül különös gondot kell fordítani a hőszigetelő – és egyben hangelnyelő – ásványgyapot kiválasztására, valamint a jó minőségű és speciális tetőfóliák alkalmazására. Az épület fűtési költségeinek minimalizálása érdekében ajánlatos a 0,032–0,035 W/mK hővezető képességű („lambda értékű”) anyagok közül választani, de természetesen kiváló hatásfok érhető el az ennél valamivel magasabb deklarált lambdájú ásványgyapotokkal is – amennyiben azokat a megfelelő vastagságban építik be.

Akár épül új tetőszerkezet, akár nem, a szarufák felső síkjában először az URSA SECO 0,02 külső páraáteresztő tetőfóliát kell elhelyezni, az átlapolásoknál a gyárilag felhordott ragasztósávval kialakítva a szélzárást. A szerkezetet kívülről cserépfedés zárja le; e fedés és a fólia között minimum 5 cm magas átszellőztetett légrést kell beiktatni. Belülről a minimum 15 cm tartómagasságú szarufaközökbe kell beszabni a lehetőség szerint minél alacsonyabb deklarált lambdájú URSA ásványgyapot szálas szigetelőpaplant, melynek a szarufák közé való tökéletes befeszülését 1,5-3 cm ráhagyással kell biztosítani, és ügyelni kell a szigetelőanyag toldásainak szoros egymáshoz illesztésére is. Rozsdamentes „Z” alakú huzalozással csak a 0,037 vagy nagyobb hővezetési tényezőjű terméket kell ellátni, mert a többi termék „öntartó”. Az elkészült szigetelőanyag-rétegre – tehát a szarufák alá – vízszintes fa vagy fém tartóvázak közé javasolt még egy további, második réteg hőszigetelést is elhelyezni, minimum 10-15 cm vastagságban. A rétegrendet belül a vázszerkezetre felületfolytonosan és légtömören rögzített URSA SECO PRO 100 belső téri pára- és légzáró fólia fedi, amelyet az áttöréseknél URSA SECO PRO KA öntapadó ragasztószalaggal kell körbegallérozni.

Az energiahatékony URSA tetőszigetelő rendszerrel történő felújítás után a hőátbocsátási tényező értéke gond nélkül megfelel az U= 0,17 W/m²K értéknek, amely az építőipari szabályozásban jelenleg meghatározott minimum követelmény. Az URSA megoldása tehát egy valóban komplex rétegrendet kínál, amelybe hosszú távra helyezheti a bizalmát az építtető, ha fenntartható és energiatakarékos otthonra vágyik.

Ursa Salgótarján Zrt.
www.ursa.hu