Már konzolos falszerkezet is építhető csúszózsaluval
Csúszózsaluzatos technológiával úgy épülnek a függőleges vasbeton szerkezetek, hogy a betonozás indulásához kiszerelt falkontúrral emelkedik fel a zsaluzat. Ez a kontúr a további emelések során nem nagyon változik. Emiatt olyan falak építésénél előnyös alkalmazni e technológiát, ahol a szerkezet kellő magasságú, és emelés közben nem változik a falkeresztmetszet.
Ilyenek például a különféle silók, tornyok, egyéb magas építmények, ahol már tíz-tizenöt méteres szerkezeti magasság felett rendkívül gazdaságossá válik a technológia alkalmazása. De mi a teendő, amikor valamelyik alkalmazási feltétel (végig azonos keresztmetszet, illetve megfelelő magasság) nem teljesül? Le kell-e mondani egy-egy megbízásról csak azért, mert a kiviteli terv olyan elvárást tartalmaz, ami a hagyományosan kialakított csúszózsalu-szerkezettel nem teljesíthető? Ilyen eset például, amikor olyan szerkezetet kell megépíteni, ahol a függőleges fal síkjából helyenként különféle, elhagyhatatlan vasbeton szerkezetek (vasbeton konzolok, csatlakozó szerkezetek stb.) állnak ki. Természetesen számtalan megoldás létezik arra, hogy ezek a síkból kiálló szerkezetek utólag, egyedi kialakítással, külön betonozási ütemben készüljenek el. Ám vannak olyan helyzetek, amikor az utólagos kiépítést a tervező valamiért nem tolerálja, és ragaszkodik ahhoz, hogy a falsíkból kiálló szerkezeti részek egyszerre készüljenek a függőleges falakkal. Ha ezt nem sikerül megoldani, e kis részletkérdés miatt a vállalkozó jelentős megbízástól eshet el.
A németországi allmendingeni cementgyár bővítésekor hasonló helyzet állt elő. A megbízás egy nagyobb vasbeton építmény megépítéséről szólt, körülbelül 25×30 méteres alaprajzi befogóméretekkel és 30 méteres magassággal. Ideális méretek a csúszózsaluzat alkalmazására, de az elvárások között szerepelt az a kitétel, hogy azokat a falsíkból kiálló vasbeton konzolokat, melyek az utólag felültetett, előre gyártott vasbeton gerendákat voltak hivatottak hordani, egyszerre, munkahézag nélkül, a fal építésének ütemében kell megépíteni. Amennyiben erre a megajánlott technológiai eljárás nem ad lehetőséget, és csak utólag, külön ütemben készülhet a konzolok hozzátoldása, akkor más építéstechnológiai eljárást keres a megbízó.
A megépítendő konzolok tömegükben nem nagyok, mégis nagy fejtörést okozott annak kitalálása, hogyan oldható meg az együtemű munkavégzés. A legfőbb gondot az okozta, hogy a kiálló szerkezetek megbontják a zsaluzat síkját arra az időre, amíg a konzolokat is építeni kell, majd a síkot újból vissza kell zárni, amikor a zsaluzat túlhaladt a konzolokkal érintett metszetekben. És ezt minden szint konzolépítésekor meg kell ismételni.
Egyedi eljárás kidolgozásával lehetőség nyílt a zsaluzat síkjának tetszés szerinti alkalommal történő nyitására és zárására, amihez a nyitott keresztmetszetű részek betonozási indítási síkjának és lezárási magasságának segédszerkezetes megoldására volt szükség. Ez bizonyos mértékű többletráfordítást igényelt a zsaluzat kiépítésekor, de a vállalt többletköltségek eredményeként mód nyílt arra, hogy a betonozás megkezdését követően a csúszózsaluzatos technológia egyik legfőbb követelménye, a zsaluzat folyamatos, megszakítás nélküli emelése mellet lehetett a tervezett szerkezetet megépíteni a függőleges falakkal, illetve a síkból kiálló konzolokkal együtt.
A kidolgozott módszerrel a jövőben már rutinból megoldhatók a hasonló feladatok, s ez a csúszózsaluzatos építési technológia alkalmazási lehetőségeinek bővítését eredményezi.
