Megújult Budán a több mint száz éves Eötvös úti víztorony
Az eredeti kiselemes tetőhéjazat helyett kettős állókorcos fémlemez fedés készült, ám az épület összetett geometriája miatt nagy precizitást igénylő munka volt megtervezni azt a fedést, ami műszakilag megfelel korunk követelményeinek, és illeszkedik az épület kötött kompozíciós rendjébe. Mivel a tető gyakorlatilag megközelíthetetlen volt, pontos felmérésre és előzetes szerkezetfeltárásra a tervezési időszakban semmilyen lehetőség nem volt – ez is nehezítette a tervezők munkáját.
Az ÉMSZ idei Év Tetője pályázatán a legjobb szaktervezőnek járó Aranyceruza vándordíjat az Eötvös úti víztorony fémlemez tetőfedése, díszműbádogos elemek és a csapadékvíz-elvezetés kiviteli terveinek elkészítéséért a Szecskő Heléna, Szathmáry Csilla és Tóth Emese alkotta tervezőcsapat nyerte el.
Az összetett, kiemelkedő ablakokkal is tűzdelt toronytetőidom fedésének szakszerű sávkiosztása a magas színvonalú tervezői munka eredményeként mutat ilyen esztétikus képet
Állagvédelmi felújítás
A Hegyvidék vízellátásában és a Normafa arculatában egyaránt meghatározó jelentőségű, közel harminc méter magas, korai vasbeton szerkezetű torony 1912-ben Zielinski Szilárd tervei alapján készült.
Az ipari műemlék belső részeinek – a gépészeti rendszer és a víztér – rekonstrukcióját követte a külső részek és a környezet újjáépítése. Állagvédelmi felújításra mindenképpen szükség volt: a beton tartószerkezet lehulló elemei miatt is. A betonszerkezetek javítása, a vakolat rendbetétele és a homlokzat új színezése mellett a nyílászárókat is kicserélték. A munkák építész generáltervezője a Közti Zrt. volt, Havrán Judit vezető tervező irányításával, aki a homlokzat színezését is a műemléki szempontok alapján, az eredetihez hűen állította vissza. Az épületszerkezeti szaktervezői munkát dr. Birghoffer Péter fogta össze.
A víztorony fedése a felújítás előtt (fotók: dr. Birghoffer Péter)
Az első emeleti terasztetőn a korábbi felvált műgyanta burkolat helyett poliuretán alapú, járható szigetelő bevonati rendszert terveztek, amely minősített tetőszigetelésként is megfelelően működik. A tisztán vasbeton szerkezetű teraszgyűrű eredeti aljzatbetonját megfelelő geometriájú, dilatációkkal is ellátott, új lejtésadó aljzatra kellett cserélni. A terasz vízelvezetésének eredeti kis keresztmetszetű (és emiatt részben eldugult) kifolyócsövei helyett rozsdamentes acélból készült, szélesebb kifolyó- „surrantókat” terveztek be. A torony geometriájából adódóan (alul szélesebb, mint felül) a homlokzata is tetőjellegű, a csapadékvíz hatásainak különösen kitett, így ezekben a zónákban impregnálták a vakolatot. A korábbi letakaratlan – és emiatt a csapadék által károsított – párkányok fémlemez párkányfedést kaptak.
A tető: összetett geometria és új rétegek
A felújítást megelőzően a toronynak műpala fedése volt, de a sokszögletű formából és a sok kiegészítő bádogosszerkezetből adódóan ez kis felületekre tagoltan jelent meg, ami sok szabott elemet eredményezett. A tető hajlásszöge sem volt elégséges mértékű e kiselemes fedéstípushoz. Emiatt az az idők során balesetveszélyessé vált, így indokolt lett a teljes körű felújítás.
A készülő Rheinzink-fedés a felfelé szűkülő lemezsávokkal (fotó: dr. Birghoffer Péter, Rheinzink)
A kis lejtés és az épület rendkívül összetett geometriája különleges figyelmet igényelt, nehéz volt megtalálni az ideális korckiosztást. Az összes szempont összehangolása nagy precizitást és átgondolást igénylő munka volt.
A sokszögletű tetőidomok kettős állókorcos fémlemez fedésképének a rajzolata elméletileg kétféle lehet: a párhuzamos korcok vagy befutnak a tetőélekbe, vagy pedig a csúcs felé szűkülő sávokat alakítanak ki. Építészeti igény volt a minél esztétikusabb, az építészeti kompozícióba illő megjelenés, ezért döntöttek az utóbbi mellett.
Készül a víztorony fedése (fotó: dr. Birghoffer Péter, Rheinzink)
„Addig kellett szobrászkodni a kónikus lemezsávokkal, míg minden szempont teljesül: hogy a technológiai igényeket tartani tudjuk, de megmaradjon a formaiság és jó helyen legyenek a korcváltások, vagy a díszes elemek összehangolt magassága, ezt nagyon izgalmas volt kitalálni” – mondja lapunknak nyilatkozva Tóth Emese.
A nagy épületmagasság és szélterhelés miatt különös figyelmet kellett fordítani a szélszívás elleni rögzítésre, hogy az a tető minden pontján elégséges legyen. A másik nehézség a tető átszellőztetése volt, az ablakokkal tagolt, felfelé szűkülő tetőfelület megfelelő átszellőztetését a tervezés során alaposan végig kellett gondolni.
A tervek alapján a lemezeket műhelyben kiszabták ki és „profilozták”, és az így előkészített elemek kettős állókorcait a helyszínen korcolták össze.
A fedés típusváltása miatt készült új szerkezet
„Az eredeti rétegrendet csupán feltételezni tudtuk, feltárás nem volt – mivel harminc méter magasan van a tető és csak pici ablakokon kibújva lehetne rá kimenni, de ez nem volt lehetséges. Amikor az épületet felállványozták, és a kivitelezés során azonosították a rétegrendet, kiderült, hogy az szerencsére csupán apróságokban tért el az általunk feltételezetteltől” – tudjuk meg a tervezőtől.
A tető eredeti szerkezete: vasbeton födém, az ereszre merőleges irányú ácsszerkezet deszkázattal, rajta pedig az ennyi év után már tönkrement fedés. Az ácsszerkezet a ferde födémbe bebetonozott fabetétekre volt lefogva, de a felújítás során ettől függetlenül alakították ki az újat, azt immár dübelezéssel rögzítve.
Az összesen több mint öt méter magas csúcsdísz műhelyben előre gyártva készült (fotó: dr. Birghoffer Péter, Rheinzink)
A lecsupaszított, impregnált és korrózióvédelemmel is ellátott betonfödémre láng- és gombamentesített fűrészáruból a helyszínen készült a méretre szabott ácsszerkezet. A teljes felületű deszkázat helyett aljzatként OSB építőlemez került be, így a fedés alá vízlevezető lélegző alátétfóliára kasírozott, strukturált rétegből álló szellőző-alátétszőnyeget (Rheinzink Vapozinc) kellett beépíteni. A héjazat anyaga előpatinásított titáncink lemez (Rheinzink Prepatina Blue Grey). A szellőző légréteg alatt további alátéthéjazat nem készült, mert a kettős állókorcos fémlemez fedés a fokozott vízzáróságot önmagában biztosítani tudja az adott hajlásszög-tartományban, így teljes mértékben kielégíti a használati követelményeket (hiszen nincs alatta fokozottan védett tér). A lemez hátoldalán esetlegesen kicsapodó pára a kasírozott szellőző-alátétszőnyegen el tud távozni.
A Rheinzink-fedés kiszellőztetése a csúcsdísz alatt (fotó: dr. Birghoffer Péter, Rheinzink)
Az újonnan elkészült fedés tehát rendkívül időálló. Vele ki lehetett alakítani a szükséges komplex geometriát, és az egységes anyaghasználatnak köszönhetően esztétikus a megjelenés.
Csapadékvíz-elvezetés
Bár általában nem ideális az összegyűjtött csapadékvizet bevinni a belső térbe, itt azonban ez elkerülhetetlen adottság volt, hiszen eredetileg is így működött, és homlokzaton kívül nem lehetett a lefolyócsövet elhelyezni. A fekvő ereszcsatornák a fedés részeként, azzal azonos anyagból, azonban megnövelt lemezvastagsággal újultak meg. A csapadékvíz a belső térben, zárt rendszerben van elvezetve.
Szellőzés, csúcsdísz és drónok
Különlegessége az épületnek, hogy a medencetér a csúcsdíszen keresztül (is) szellőzik.
A tetőfelületek egy csúcsban találkoznak, itt záródik a vasbeton födém is. Ennek a csúcsnak a közepében van egy acél anyagú szellőző köpenycső, ami a csúcselemben végződik. Valószínűsíthető, hogy eredetileg az egész víztoronyban az aljától a tetejéig volt kürtőhatás, tehát ez a cső az egész torony szellőzéséhez hozzájárulhatott.
A csúcsdísz kiszellőztetett lábazatának részletterve
A díszműbádogos elem tervezését illetően további kihívás volt, hogy – mivel az állványozás előtt gyakorlatilag elérhetetlen helyzetben volt – nem lehetett kimenni a tetőre, hogy mintát vegyenek róla. Így a tervezők drónfotók alapján próbálták meg a mintázatát rekonstruálni. A csúcsdísz belső vázszerkezetének állapotára a tervezők csak a szellőzőcsőnek a tetőn belül látható részéből következtethettek. Mivel ez utóbbi erősen korrodált volt, feltételezték, hogy annak tetőn kívüli része és a csúcsdísz belső vázszerkezete is hasonló állapotú lehet, ám a kivitelezés során kiderült, hogy felhasználható. A korrózióvédelem helyreállításával, valamint kis változtatásokkal felújítható volt a szerkezet, így nem volt szükség új tartóváz gyártására.
Tetőfelülnézeti terv, sávkiosztással és a vízelvezetés tervével
Az újratervezett elem méreteihez adaptálták a drónfotók alapján tervezett mintázatot. Újdonság azonban, hogy a csúcsdísz alján a fedés csatlakozásnál (a szoknyájánál) különleges szerkezeti megoldás is készült. A magastetőélek befutnak a szoknya alá, és az úgy takar rá a fedésre, hogy alatta a tetőrétegrendet teljes értékűen ki lehet szellőztetni (minden mezőben méretezett, perforált lemezzel is védett szellőzőrés található az emelt szoknya alatt). Így a fedéskép esztétikailag is kedvezőbb lett.
Rendkívül szép, jó minőségű bádogosmunka készült, amely a bádogos szakkivitelezőt, a Bácsevszky Rita által vezetett Tetőműhely Kft. munkáját dicséri. Mivel a tető ilyen módon teljesen megújult, a közeljövőben állagvédelmi, illetve felújító munkákra biztosan nem kell számítani.
