Az esztergomi bazilika boltívrendszerének stabilizálása
Az esztergomi Nagyboldogaszszony és Szent Adalbert Főszékesegyház hazánk legnagyobb egyházi építménye – az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 m magas grandiózus épület védett, I. kategóriájú műemlék. A bazilika jelenleg is zajló felújítása 2018-ban kezdődött; azóta több, egymáshoz is kapcsolódó ütemben folynak a munkák. Az összetett, látványos feladatok közül az alábbiakban egy tartószerkezeti vonatkozású témát, a károsodott boltívrendszer stabilizálását ismertetjük.
Álív és boltöv
A tartószerkezet összetett boltozati rendszer, a belső térből félköríves záródású boltív látható. Érdekesség, hogy ez nem teherhordó szerkezet, hanem csak építészeti, esztétikai okok miatt épített 104 cm vastag álív. E fölött sarló alakú légrés, majd közel parabola alakú boltöv található.
A jellemző repedések a hevederívek belső íveinek környezetében jelentkeztek; a vakolat eltávolítása után a teherhordó szerkezetben, a téglában és a habarcsban is megfigyelhetők voltak. Minden boltívnél ugyanott, két pozícióban, körülbelül 21 m-es magasságban jelentek meg.
A statikai szakvélemény összefoglalja a boltozati rendszer történeti kutatásának eredményeit, a helyszíni szemlék megfigyeléseit, méréseit, dokumentálását, továbbá laboratóriumi anyagvizsgálatokat, statikai számításokat, modelleket tartalmaz.
A történeti kutatások számos érdekes tényt fedtek fel a korábbi boltozati szerkezeti károkról. Az 1822. évi alapkőletétel után már 1841-ben Hild József a hibásnak tartott boltozatok részbeni visszabontását, a kupolatartó hevederek, pillérek megerősítését rendelte el.
A fentiek alátámasztották, hogy a repedések már az átadást követő években, az önsúlyterhelés hatására következhettek be. Az elvégzett számítások visszaigazolták a helyszínen látott jelenségeket, a repedések pozícióját. A repedésekkel károsodott zóna felszínközeli.
A károsodott boltívrendszer stabilizálása
A cél a stabilizálás volt, azaz, hogy ne nyíljanak jobban szét a repedések, ne történjen káresemény lerepedésből, vakolatlehullásból vagy téglalehullásból. A lerepedés, lehullás megakadályozása érdekében, a repedések feltöltésével párhuzamosan a tervezők a repedésekre merőleges Brutt Saver falvarrást írtak elő, felületi hálózással. Meghatározták a horonyba ragasztott Brutt Saver spirálok minimális távolságát szintenként, a lehorgonyzó furatok átmérőjét, enyhén lejtő pozícióját, összegezve a kivitelezés technológiai előírását.
A felületek helyreállítása, vakolása, festése után mindezen beavatkozások nyomtalanná válnak, ezért a rejtett Brutt Saver szerkezetmegerősítés jó megoldást nyújt műemlék épületeknél, de más, egyszerűbb építményeknél, például lakóépületeknél, kőszerkezeteknél is előnyös.
A Brutt Saver 1997. évi első alkalmazásai óta eltelt 29 évben a tervezők, a kivitelezők és a rendszergazda Geo ’96 Kft. jó együttműködésében tartós és szép műszaki megoldások születtek. A technológiáról részletes ismertetés a geo96.hu honlapon található.
A cikk megírásához segítséget nyújtott a Tetra-Plan Mérnökiroda (Cséfalvay Gábor, Bakura Csenge) tartószerkezeti kiviteli terve és a károsodott boltívrendszer statikai vizsgálatai alapján készült statikai szakvéleménye, továbbá a személyes helyszíni bejárás a Belvárosi Építő Kft. építésvezetőjével.
