Hogyan készítsünk tartós és jól működő homlokzati hőszigetelést?

Ha bárkit megkérdeznénk, aki valaha foglalkozott homlokzati hőszigeteléssel, jó eséllyel fújná a választ: a szigetelőtáblák rögzítése pont-perem módszerrel történik. Hogy néha mégsem sikerül eltalálni a pontok és peremek számát, az csak akkor derül ki, ha a vakolat repedezni kezd, vagy a hőszigetelés mögül víz folyik a lábazatra.

Jól jegyezzük meg: a hőszigetelő polisztirol táblákat mezőben három ragasztási ponton, továbbá az élek mentén (peremein) kell ragasztani, és a ragasztási felületnek legalább a tábla falhoz csatlakozó felületének 40 százalékát kell adnia.

Ez nemcsak mechanikai, rögzítéstechnikai szempontból fontos: tűzvédelmi, valamint hő- és páratechnikai követelmény is. Ha a mező pontszerű ragasztásai elmaradnak, a hőszigetelő táblák a hőmérsékletváltozás okozta alakváltozásnak engedve meleg hatására kihasasodhatnak, hideg hatására pedig az élek válnak el, úgynevezett „matraceffektus” következik be. A rögzítést kiegészítő dübelezés is csak azokon a részeken helyezhető el, ahol a hőszigetelés mögött ragasztás van. Ennél is nagyobb bajt okozhat, ha a peremek ragasztása marad el: egyrészt a tűzállóságot pont-perem módszerrel való rögzítés mellett vizsgálják, így ha ez nem történik meg, nem tudhatjuk, tűz esetén hogy fog a szerkezet viselkedni. Bár egyet sejthetünk: perem menti rögzítés híján a táblák magasságán átívelő „kürtők” alakulhatnak ki, amelyekben a homlokzatra átterjedt tűz egy pillanat alatt felszökhet. A kürtőhatás a hőszigetelő képességet is rontja: a hőszigetelés és a falszerkezet között beinduló légmozgás lehűti a falakat, páralecsapódás léphet fel – és a hőszigetelés nem lesz kellően hatékony.

A homlokzati hőszigetelő rendszer a vékonyvakolatba ágyazott üvegszövettel válik teljessé. Ezt körülbelül a vakolat külső 1/3-ába kell beágyazni – az sem jó, ha a vékonyvakolat mögött, közvetlenül a hőszigetelés felületén helyezkedik el, és az sem, ha a vakolat elkészítése után próbáljuk a felületre „ragasztani” – működés szempontjából az aljzatbeton hálóvasalásához hasonlítható. A mechanikai tulajdonságok javításán túl tűzvédelmi szempontból is fontos, hogy valóban elhelyezzük a vakolatban az üvegszövetet, továbbá az átlapolási hosszokon sem érdemes spórolni.

Nagyon fontos, hogy az időjárási körülmények lehetővé tegyék a vakolatban lévő, a bedolgozáshoz szükséges pluszvíz elpárolgását: nem csak a kivitelezés, de a kötés ideje alatt sem lehet +5 °C alatt sem a felület, sem a vakolat, sem pedig a levegő hőmérséklete. A kötés ideje alatt védendő a homlokzat a közvetlen napsütéstől, esőtől és erős széltől is. Különösen érzékeny és gondosan megoldandó területek a kávák: itt az üvegszövetet vissza kell hajtani, vagy pedig kettőzni szükséges: a beforduló kávahőszigetelés alatt és felett. Általános szabály, hogy minden lezárásnál a ragasztóba ágyazott üvegszövetnek a szilárd, nem éghető aljzatra ragasztva kell végződnie! A sarkok megerősítésére 20×33 cm üvegszövet „zsebkendő” beágyazása ajánlott.

A Baumit rendelkezik minősített klinkerlap burkolatos hőszigetelő rendszerrel is, de a szabványok hiánya, a tisztázatlan páratechnikai működés, valamint a klinkerlapok nagy önsúlya és a hőmozgás komoly körültekintést kíván meg. Nincs előírás a homlokzatburkolat dilatációképzésére sem, de fontos figyelembe venni, hogy ha nagyobb felületet szeretnénk egybefüggő klinkerlap burkolattal ellátni, akkor azt 5-6 méterenként dilatálni kell.