Műemléki teherhordó szerkezetek utólagos vízszintes szigetelése

Mivel a legtöbb műemlék épülettel szemben teljes szárazság a követelmény, elkerülhetetlen az utólagos vízszintes szigetelés elkészítése. A függőleges teherhordó szerkezetek szigetelésére a fúrt szilikon vagy sziloxán mikroemulziós injektálásos módszer is alkalmas; az anyagot minimum 6–12 bar nyomással kell a falazatba juttatni.

A műemlék épületek utólagos szigetelésére a nagy falkeresztmetszet miatt a lemezbesajtolásos módszerek nem alkalmasak. A falvágásos módszer esetleges alkalmazásakor kiemelt figyelmet kell szentelni az épületek (például a templomok) falszerkezetére, boltozatára. A függőleges teherhordó szerkezetek szigetelésére a fúrt szilikon vagy sziloxán mikroemulziós injektálásos módszer is alkalmas.

Fontos, hogy a falazatok magas nedvességtartalma miatt a gravitációs módszerek nem alkalmazhatók, mivel külső nyomás nélkül nem képes az injektálószer a vizet kiszorítani, átvenni annak helyét a pórusokban. Az injektálószert közepes (minimum 6–12 bar) nyomással kell a falazatba juttatni.

Az injektálószerrel szembeni követelmények:

• a falazat minimum 95%-os relatív nedvességtartalmáig alkalmazható legyen;
• kis molekulaméretű legyen, ez is javítja a penetrációt;
• UV- és kémiai rezisztencia – önkatalizáló legyen a kötése (térhálósodása), azaz a koncentrátum tartalmazzon kötésgyorsító anyagot, és ne kelljen alkalikus katalizátorokat alkalmazni utóinjektáló szerként;
• ne csak lúgos kémhatású anyagokat hidrofobizáljon, hanem a semleges pH-tartományban is alkalmazható legyen;
• a koncentrátum vízzel hígítható legyen (az alkoholos oldatok szennyezik a környezetet, korlátozzák az épület használhatóságát az oldószer elpárolgásáig, annak ellenére, hogy a vízzel létesített H-híd kötések miatt az oldószer párolgásakor csekély mértékben növelik a falazat száradásának hatékonyságát);
• magas hatóanyag-tartalom (azonos hígítás mellett jobb víztaszító hatás legyen elérhető);
• ne csökkentse a kapillárisok pára általi átjárhatóságát.

Ezek alapján elmondható, hogy a magas (>98%) hatóanyag-tartalmú amino-alkyl sziloxánok a legalkalmasabbak erre a feladatra. Ezen injektálószerek a WTA 4-4-04/D Merkblatt szerinti minősítéssel rendelkeznek. A korábban alkalmazott szilikon mikroemulzió koncentrátumok SMK (poli-dimetil sziloxánok) nem amino-, hanem alkoxycsoporttal rendelkeznek, azaz nem autokatalizált a kötés kialakulása, és a koncentrátumok hatóanyag-tartalma is kisebb. Ezért ezeket célszerű alkáli-szilikonátokkal utóinjektálni. Így annak ellenére, hogy rendelkeznek WTA 4 4-04/D szerinti minősítéssel, inkább csak 85% relatív nedvességtartalomig javasolt ezeket alkalmazni.