Néhány részletében még csiszolásokra szorul az új OTSZ
A 2011. október 6-án hatályba lépett új Országos Tűzvédelmi Szabályzat egyes előírásai ugyan bonyolíthatják, illetve drágíthatják a tervezési folyamatot, de ez a műszaki fejlődés szükségszerű következménye és záloga, a biztonságos és gazdaságos tűzvédelmi megoldásokkal szembeni igényekből adódik - derül ki az ÉMI szakembereinek nyilatkozatából.
Az ÉMI Nonprofit Kft. részéről dr. Bánky Tamást (hosszú időn keresztül az intézet tudományos igazgatója, majd vezérigazgatója, jelenleg a tűzvédelmi laboratórium mentora) és Tóth Balázst (a tűzvédelmi divízió vezetője) kértük a változások hátterének megvilágítására.
A tűzvédelmi tervezés lényege nem más, mint hogy összhangba kell hozni az egyes beépített anyagok és szerkezetek tűzvédelmi teljesítményét azokkal a tűzvédelmi követelményekkel, amelyek az adott épületre vonatkoznak. Az építési tűzvédelemmel kapcsolatos feladatok tehát ilyen értelemben kettéválaszthatók: egyrészt az egyes anyagok és szerkezetek tűzvédelmi teljesítményét kell egyértelműen meghatározni, másrészt a követelményeket kell rögzíteni.
Teljesítmények és követelmények
A tűzvédelmi teljesítmény meghatározása tekintetében az Európai Unió az utóbbi évtizedben jelentős lépéseket tett a vizsgálati módszerek és az ezek alapján történő tűzvédelmi osztályokba sorolás egységesítése érdekében, amit a hazai szabályozásnak is követnie kellett. Az új rendeletre tehát részben azért volt szükség, hogy – a 2008-ban megjelent hasonló hazai jogszabályra építve – teljes körűen átvegye ezt az egységes szabályozást; a hazai tervezői gyakorlatba bevezesse, elmélyítse az új osztályba sorolás, illetve az ennek megfelelő kódjelek alkalmazását. Az is egyértelmű, hogy a tűzvédelmi teljesítmények vizsgálatát elsősorban az arra akkreditált, kijelölt, illetve notifikált szervezet végezheti. Magyarországon az ÉMI jogosult ellátni ez ezt a feladatot, ez az intézet rendelkezik azzal a laboratóriumi és megfelelő jártassággal rendelkező szakemberháttérrel, amely egyrészt a hazai minősítést és osztályba sorolást, másrészt a külföldről érkező termékek hasonló dokumentumainak a kezelését el tudja végezni – hívják fel a figyelmet az ÉMI szakemberei.
Ami a tűzvédelmi követelményeket illeti: ezek meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik. Vagyis például egy ajtó tűzvédelmi teljesítményét minden EU-tagországban ugyanolyan kódjel írja le (és e mögött mindenütt ugyanaz a műszaki tartalom van), de hogy ezt az ajtót hová lehet beépíteni, az tagországonként változhat. Hogy egy ilyen szabályozás egy adott országban mennyire „szigorú”, vagy „elnéző”, azt nyilvánvalóan a helyi kultúra is meghatározza – s ebbe beleérthetjük a műszaki kultúrát és hagyományokat éppúgy, mint az általános épülethasználati szokásokat, fegyelmet is. Az ÉMI szakemberei szerint a magyar szabályozás az átlagosnál nem tekinthető szigorúbbnak, részletesebbnek talán igen. Az viszont egyértelmű és általános trend, hogy a tűzbiztonsági igények emelkednek, és ezzel párhuzamosan a biztonságot szolgáló műszaki eszközök is folyamatosan fejlődnek. A közelmúltban jelentős előrelépést tapasztalhattunk például a hő- és füstelvezető berendezések területén, a menekülési útvonalak kialakításában (ahol immár a mozgáskorlátozottakra is tekintettel kell lenni), fontos szemponttá vált, hogy égéskor az egyes anyagok milyen füstfejlesztési és égve-csepegési tulajdonságokat mutatnak, szabadulnak-e fel mérgező gázok stb. – mindezzel természetesen új számítási módszerek, tűzterjedési és füstáramlási szimulációs eljárások, megfontolást igénylő szempontok kerültek be a tervezői gyakorlatba.
Azért is szükség volt tehát új szabályozásra, hogy a mai igényszintnek megfelelő tűzbiztonsági követelményeket aktualizálja, illetve hogy az e követelmények kielégítéséhez szükséges – a korábbiaknál lényegesen komplexebb, és az EUROCODE-ok bevezetésével, kötelező alkalmazásával is összhangban lévő – tervezési, méretezési eljárásokat rögzítse, integrálja a hazai tervezési gyakorlatba.
Biztonság és gazdaságosság
A tervezésnek természetesen csak egyik – bár alapvető – szempontja a biztonsági igények kielégítése; a másik szempont a gazdaságosság. Minél összetettebb a tervezői feladat, minél nagyobb a választék a különböző tűzvédelmi teljesítményű (és nemegyszer meglehetősen drága) építőanyagok és szerkezetek területén, annál bonyolultabb feladat a biztonsági és gazdaságossági szempontok egyidejű érvényesítése, s így annál magasabb szintű tudást igényel a tűzvédelmi tervezés.
Mint az ÉMI szakemberei felhívják a figyelmet, ennek tükrében kell értékelni a rendeletnek azt az új – és az építészek körében talán legtöbbet vitatott – előírását, mely szerint a tervezés során ezentúl kötelező tűzvédelmi szakértő, illetve tűzvédelmi tervező bevonása, akinek a tűzvédelmi műszaki leírást és valamennyi építészeti műszaki tervlapot alá kell írnia. Az építész tervezők joggal fogalmazzák meg, hogy magyarországi házak terveinek engedélyeztetéséhez magyar építész aláírása is szükséges, hiszen ő van tisztában a hazai építésügyi szabályozás részleteivel. Ugyanígy viszont megfogalmazható az is, hogy az engedélyeztetés tűzvédelmi részét olyan szaktervező igazolja, aki a tűzvédelmi szakterületen kellő mélységű ismeretekkel rendelkezik – vonnak párhuzamot az ÉMI-nél, hozzátéve azt is: a szakirányú képzettséggel nem rendelkező építész tervezőktől nem is várható el, hogy tisztában legyenek az összes részletkérdéssel, ami a követelmények kielégítéséhez szükséges. Ezt alátámasztani látszanak az építésügyi hatósági tapasztalatok is: nemegyszer lehet találkozni olyan engedélyezési tervekkel, amelyekből hiányzik a szakmailag korrekt tűzvédelmi műszaki leírás, és nem ritka eset, hogy az már régen hatályon kívül helyezett jogszabályra hivatkozik. Ugyanakkor jogos felvetésnek tartják az ÉMI-sek, hogy lesz-e elegendő felkészült tűzvédelmi szakember (szakmérnök), aki felelősséggel részt tud venni a tervezési munkákban olyan módon, ahogyan azt a rendelet előírja. A fejlett országok gyakorlatának megfelelően a tűzvédelmi tervezői és szakértői feladatok ellátására megfelelő számú tűzvédelmi mérnök és szakmérnök, valamint minősítetten jól képzett, magas szintű tűzvédelmi ismeretekkel rendelkező építész-, építő-, vegyész-, villamos- és gépészmérnök szükséges.
Az OKF várja az észrevételeket
A szabályzat bizonyos részleteiben kétségtelenül még csiszolásokra szorul – mondják az ÉMI szakemberei. A jogszabály például általánosságban „terv”-ről beszél, és nem határozza meg pontosan, hogy milyen típusú terveknél van szükség tűzvédelmi szakértő, illetve tervező közreműködésére (mondjuk egy támfal tervei esetében nehezen indokolható, hogy miért lenne szükség erre). Más értelmezési problémák is előfordulnak a szövegben; például a homlokzati hőszigetelés „vastagságát” említi a jogszabály, amiből nem világos, hogy a teljes rendszer összes rétegét figyelembe kell-e itt venni (az alapvakolattal, az üvegszövet hálóval és a ragasztóanyaggal együtt), vagy pedig csak magának a hőszigetelő anyagnak a vastagságát. A műszaki logikából az utóbbi következik, de ezt – akárcsak más hasonló problémákat – a jogszabályi szövegben is helyre kell tenni. Az ÉMI-nek – mint állami tulajdonú szervezetnek – ebben természetesen szolgáltatási kötelezettsége és felelőssége van, és dolgozik is azon, hogy szakmai támogatást nyújtson a jogalkotónak. A jogalkotó ebben az esetben alapvetően a Belügyminisztériumhoz tartozó Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot jelenti, amely a – 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel hatályba léptetett – országos tűzvédelmi szabályzat előkészítését végezte, és amely most is nyitottan fogadja a jogszabállyal kapcsolatos észrevételeket – az ÉMI-ét éppúgy, mint a kamarákét, az építőanyag-gyártó és -forgalmazó cégekét és más piaci szereplőkét.
Az ÉMI-nek azonban mindenképpen kiemelt szerep jut a hazai tűzvédelmi szabályozás előkészítésében és alkalmazásában – hangsúlyozzák az intézet szakemberei –, hiszen a szakterületen való jártassága nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az EU egyik notifikált, azaz bejelentett jóváhagyó szervezete a tűzvédelmi minősítések területén, de például abban is, hogy tűzvédelmi laboratóriuma a hasonló intézmények európai elitszervezetének, az EGOLF-nak is tagja.
Szakemberei egyébként azt valószínűsítik, hogy a rendelet „kicsiszolása” ezúttal viszonylag gyorsan végbemehet: egy-két éven belül sor kerülhet a jogszabály pontosítására és előírásainak egységes értelmezésére, egyértelművé tételére néhány részterületen. A mostanihoz mérhető nagyléptékű szabályozási változásra azonban nem lesz szükség a közeljövőben.
B. G.
(A fotók az ÉMI Tűzvédelmi Laboratóriumában készültek. Fotósok: Bencz Miklós és Mezei Sándor.)
2011. október 6. óta hatályos az új Országos Tűzvédelmi Szabályzat
Magyarország 2008-ban – a 9/2008(II.22.) ÖTM rendelet megjelentetésével – csatlakozott az Európai Unióban a 2000-es években bevezetett egységes tűzvédelmi vizsgálati szabványokhoz, illetve az ezeken alapuló egységes tűzvédelmi osztályozási rendszerhez. Most – mintegy három és fél évvel később – jelent meg a 28/2011(IX.06.) BM rendelettel kiadott új Országos Tűzvédelmi Szabályzat, amely 2011. október 7-én hatályba is lépett. A szabályzat a korábban hatályos OTSZ-hez képest is számos újdonságot tartalmaz, és 288. paragrafusának (1) bekezdésében rögzíti azt is: „a szakértő, tűzvédelmi tervező a tűzvédelmi műszaki leírást és valamennyi építészeti műszaki tervlapot köteles aláírni”.
