Városi esővíz-gazdálkodás zöldfelületi technológiákkal
A hektikusabbá váló időjárásnak és a „felsűrűsödő” városközpontoknak köszönhetően a csapadék egyre gyakrabban és több városban okoz problémát. A városi növényzet bevonása a vízgazdálkodásba 20-25 százalékkal csökkentheti az elárasztásokat, és jelentős mértékben az öntözési és egyéb költségeket is, ugyanakkor kevésbé beruházás igényes, mint a csatornarendszer bővítése.
A növényzet részben már a felszínen elnyelhet, tárolhat számottevő csapadékmennyiséget – gondoljunk a megfelelően kiválasztott fák, cserjék levélzetén megtapadt és a levelek által felszívott, tárolt csapadékra. De létrehozhatók úgynevezett esőkertek is – ezek a kissé mélyebben fekvő növényegyüttesek tűrik, ha néha el vannak árasztva, így ide bevezethető a csapadék egy része.
Nagyobb mennyiségben a viharvíz bevezethető a felszín alá, ahonnan lassan elszivárog. A felszín alatt ideiglenes tároló (szikkasztókkal) is kialakítható, ahol a csapadék nem hasznosul, vagy ajánlottabb a növényzet (fák) gyökérterét úgy kialakítani, hogy az itteni laza és speciális talaj jelentős mennyiségű vizet fel tudjon venni (és egy darabig tárolni, majd hasznosítani).
Ha azt akarjuk, hogy a fák gyökértere számottevő vizet vegyen fel, akkor figyelni kell a következőkre:
- a fafajta kiválasztása (nem minden fa szeret napokig/hetekig vízben állni, és a lombozat jellege sem mindegy),
- speciális vízfelvevő ültetőközegre van szükség (magas homoktartalom a cellában, alatta agyagos talaj),
- a gyökérteret tehermetesíteni kell (statikait terhelésáthidalás, például gyökércella),
- gondoskodni kell a megfelelő átfolyókapacitásról a felszíni vízgyűjtők esetében,
- öntvénylefolyók helyett célszerű részben vízáteresztő burkolatokat alkalmazni (kavicsrács, ragasztott kavics, lyukasztott vagy speciálisan rakott kő, térkő stb.),
- a gyökértereket és a felszíni, illetve felszín alatti csapadéktárolókat és elvezetőket rendszerré kell integrálni.
