Kiváló minőségű tűzihorganyzott acélszerkezetek
Az acélszerkezetek merítéses eljárással történő horganyozása (MSZ EN ISO 1461) évtizedekre karbantartásmentes védelmet nyújt a bevont vasfelületeknek. Ez annak köszönhető, hogy a körülbelül 450 °C-os horganyfürdőben kellően vastag és tömör fémréteget viszünk fel az acélszerkezet teljes felületére. A horganyrétegen képződő védőoxid (cinkpatina) biztosítja a hosszú távú védőhatást.
Döntő fontosságú az acélanyag tudatos kiválasztása
Az acélszerkezetek tervezői számára jól ismert a melegen hengerelt szerkezeti acélokra vonatkozó MSZ EN 10025-2:2019 szabvány, melynek 7.4.3 pontja tartalmazza azokat az iránymutatásokat, melyek a tűzihorganyzásra leginkább ajánlott acélok összetételére vonatkoznak. Ezek tömegacélok, beszerzésük megfelelő szakértelemmel rendelkező acélkereskedésben – normális kereskedelmi viszonyok között – nem okoz problémát. A képződő horganybevonat vastagságát, megjelenését elsősorban az acélokban lévő szilícium (Si), valamint a foszfor (P) mennyisége szabja meg. Kedvezőtlen esetben túl vastagok lesznek a fémrétegek, melyek rontják a termék gazdaságosságát, esetleg esztétikai megjelenését. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a legfontosabb tudnivalókat.
Tűzihorganyzáshoz ajánlott acélminőségek (EN 10025-2:2019)
A C-kategória (Si˃0,03% és Si˂0,14%) tűzihorganyzáshoz nem ajánlott összetétel, mert durva és vastag bevonatok képződnek az acélon
A manapság tűzihorganyzott acélszerkezetek legalább fele-kétharmada ennek megfelelő acélanyagokból készül. Amennyiben az acélszerkezet gyártásához a fent ajánlottól eltérő összetételű acélt használnak, vastag és szürke horganyrétegekkel kell majd számolni. Az acélminőség megválasztásával döntően lehet befolyásolni a tűzihorganyzási folyamat alatt képződő horganyréteg vastagságát és költségét.
Egyszerű, de fontos a konstrukciós irányelvek pontos betartása
A technológia egyik nagy előnye a legtöbb festési eljárással szemben, hogy a zárt szelvényekből gyártott acélelemek kívül-belül egyforma védőbevonatot kapnak. Az vasfelületek előkezelése és a védőréteg képződése is folyadékokban történik. Emiatt és a horganyfürdő magas hőfoka miatt speciális tervezési szabályok vannak, melyek nem bonyolultak és egyszerűen elsajátíthatók.
Frissen bevont csőoszlopok tisztítása a horganyfürdő felett
Az acélszerkezetek konstrukciójára vonatkozó részletes iránymutatások megtalálhatók a Magyar Tűzihorganyzók Szövetsége honlapján (www.hhga.hu), továbbá a tűzihorganyzó vállalatok internetes oldalain is. A nemzeti szövetség weboldalán kifejezetten gyakorlatias, fotókkal és alkalmazási példákkal ellátott „Tervezői Navigátor” és magyarázó videofilmek, szöveges segédletek állnak az érdeklődők rendelkezésére.
Jó minőségű tűzihorganyzott termék előállításának alapfeltételei
Kiváló minőségű tűzihorganyzott acél tartószerkezetek
Megjegyezzük, hogy nem optimális acélminőségeken is képződik horganyréteg, de színe, vastagsága és ebből adódó költségei a szokásostól eltérő lesz. A tűzihorganyzás egyúttal kitűnő indikátor is, pontosan jelzi a nem megfelelő minőségben legyártott acélszerkezet gyártástechnológiai hibáit. Ez megjelenhet akár a hegesztési varratok minőségében, de például az acélfelület hibáiban, szennyezettségénél is.
Kompakt fémbevonat, mely több évtizeden át véd
A tervezési-gyártási szabályok betartása után olyan tűzihorganyzott acélszerkezetet kapnak a megrendelők, mely évtizedeken át semmiféle gondozást vagy karbantartást nem igényel. Közepes korróziós hatásoknál – a bevonat vastagságától függően – ez legalább negyven-ötven évre szóló védelmet jelent. Egy vastagabb horganyréteg tovább véd, de egyúttal drágább is. A legkisebb még megfelelő bevonatvastagság meghatározása néhány egyszerű tervezői lépéssel érhető el.
A szükséges legkisebb horganyréteg-vastagság (µm) egyszerű megállapítása
A horganyréteg évenkénti fogyása hosszú távon egyenes arányosnak tekinthető az idő múlásával. A tervezői munka megkönnyítése érdekében szabványok tartalmazzák azokat a korróziós rátákat (mutatókat), melyeket egy bevonat élettartam tervezésekor célszerű használni. Az említett ráták (korróziós veszteségek – µm/év) tapasztalati eredményekből származnak, rendszeresen felülvizsgálják őket. Először ezt kell kiválasztani (1). A MSZ EN ISO 9223:2012 szabvány tartalmazza az egyes korróziós környezetek meghatározását és az elsőéves korróziós veszteségeket, míg a MSZ EN ISO 9224:2012 a hosszútávú (˃ 10 év) korróziós rátáit mutatja. A legtöbb esetben ez utóbbival érdemes számolni, mivel egy tűzihorganyzott acélszerkezetet általában hosszú időn át használnak. A cink hosszútávra szóló korróziós vesztesége jelentősen kisebb, mint az elsőéves ráta. Majd meg kell határozni az acélszerkezet első felújításig tervezett élettartamát évben (2). A fentiek ismeretében már könnyen meghatározható az elméletileg szükséges legkisebb horganybevonat vastagság (3) (µm). Ajánlott figyelembe venni a becsült korróziós környezet esetleges bizonytalanságát.
Az így kapott értéket kell összehasonlítani az acélszerkezeti tűzihorganyzás szabványában (MSZ EN ISO 1461:2010) szereplő legkisebb vastagsági értékekkel. Probléma, bizonytalanság esetén célszerű a kiválasztott tűzihorganyzó szakembereivel konzultálni, vagy a nemzeti szövetséghez fordulni díjtalan tanácsadásért.
A tűzihorganyzó vállalatok az egyszerű szerkezetektől a bonyolult kialakítású, egyedi acélszerkezetekig a legszigorúbb nemzetközi előírásoknak megfelelő szolgáltatást nyújtanak. A nemzeti szövetséghez tartozó vállalatok elérhetősége és tervezési irányelvek megtalálhatók a Magyar Tűzihorganyzók Szövetsége honlapján (www.hhga.hu).
