2010. június 29.

Öt provokatív állítás az energiahatékonyságról

Öt provokatív állítás az energiahatékonyságról

Az energiahatékonyságról nemcsak beszélni kellene, tenni is kellene érte – hangsúlyozza Rácz József gépészmérnök, a Weishaupt Hőtechnikai Kft. ügyvezetője. Ehhez szemléletváltásra, és néhány tévhit szétoszlatására is szükség lenne. Az alábbi öt pontot a szakemberrel folytatott beszélgetésünk nyomán állítottuk össze.

1. Nem a megújuló energiák hasznosításával tudunk ma a leghatékonyabban takarékoskodni, illetve a környezetünket védeni.

Magyarországon jelenleg évente mintegy 12 milliárd köbméter gázt használnak fel (ennek körülbelül egyharmada lakossági fogyasztás). Vélhető, hogy a felhasználás hatékonysága 65 százalék körül van, ami azt jelenti, hogy a korszerűbb fűtőkészülékekre való átállásban óriási tartalékok vannak. Ezzel nemcsak a gázfogyasztás költségéből tudnánk megtakarítani, de az üvegházhatású gázok kibocsátását is jelentősen csökkenthetnénk.

Ha úgy vetjük fel a kérdést, hogy milyen módon tudunk a leghatékonyabb módon a legnagyobb energiamegtakarítást elérni, akkor a válasz egyértelmű: a kondenzációs technológiával működő gázkészülékekre való áttéréssel. A hőszivattyúk és a napkollektorok esetében hosszabb megtérülési idővel számolhatunk, de hasonló a helyzet a hőszigeteléssel és az ablakcserével is. Ezzel szemben egy korszerű kondenzációs kazánba fektetett összeg kevesebb, mint nyolc év alatt megtérül a megtakarított energiában. Az energiahatékonysági beruházásokat tehát ezzel kellene kezdeni.

 

2. Nem a gázfogyasztást kellene támogatni, hanem a takarékosságot.

Ha a korszerű kazánok vásárlását (mint a hőszigetelést, az ablakcserét, vagy a megújuló energiaforrások alkalmazását) támogatja az állam, akkor ezzel a megtérülési idő tovább rövidíthető, azaz ily módon az energiahatékonysági beruházások ösztönözhetők. Ha az állam a gáz árát támogatja, akkor ezzel az energiahatékonysági beruházások megtérülési idejét növeli; magyarán: nem a takarékosságot ösztönzi, hanem a fogyasztást. Ha az állam valóban úgy gondolja, hogy tenni akar az energiatakarékosságért, az ország energiafüggőségének csökkentéséért, akkor ebbe nem fér bele a gázfogyasztás ösztönzése, a gáz árának állami támogatása.

 

3. Nem lesz energiahatékony az az épület, ahol más a beruházó és más az üzemeltető.

A beruházó abban érdekelt, hogy az épület megvalósításának költségeit csökkentse, az üzemeltető pedig abban, hogy a működés költségeit csökkentse. Egy épület teljes életciklusát tekintve a működéshez kapcsolódó költségek – s így az energiaköltségek – a sokszorosát teszik ki a beruházási költségnek. Az ésszerű, a takarékosságot szolgáló döntések meghozatalához tehát arra lenne szükség, hogy az üzemeltetés felől nézzük a feladatot. Attól a beruházótól, aki az építkezés vége után eltűnik, nehéz elvárni, hogy az üzemeltető fejével gondolkodjon. Valószínűleg mindenből a legolcsóbbat igyekszik beépíteni, az üzemeltető pedig azzal fog dolgozni, amit kap. A többletköltséget pedig az épület használói fogják megfizetni. Így lesz például egy látszólag olcsó kazánból nagyon drága kazán.

Azt gondolhatnánk, hogy állami, önkormányzati beruházások esetén – amikor a beruházó és az üzemeltető szerencsésen egybeesik – más a helyzet; ilyenkor racionális döntések születnek. Sajnos valamiért mégsem ez a helyzet... Sorban érkeznek a hírek arról, hogy három-négy évvel ezelőtt közbeszerzés keretében beépített berendezéseket ki kell cserélni, mert messze nem az elvárt értékeket hozzák.

 

4. Nem igaz, hogy az építész nem felelős az épületgépészetért.

Egy elkészült épületre joggal mutathat rá az építész: „ez az én házam, ez az én alkotásom”. De akkor a gépészet nem az övé? Dehogynem! Egy ház nemcsak esztétikai termék, hanem funkciói is vannak. Az építész tervező feladata, hogy mindezeket egyben lássa, és a különböző szakágak terveit összehangolja, lehetőleg végigkísérve a kivitelezés folyamatát is. Ha rossz hatásfokú és drága a fűtés, azért éppúgy felelős, mint ha lehull a homlokzatról a vakolat.

 

5. Nem biztos, hogy a szennyesláda helye a gázkazán alatt van.

Az esztétikum és a funkció egysége azt is jelenti, hogy a fontos funkciók esztétikai szempontból is fontossá válnak. Ahogy előtérbe kerül napjainkban az energiahatékonyság és a komfort, úgy nő a jelentősége a gépészeti megoldások esztétikumának is. Ennek a vezető épületgépészeti gyártók is egyre inkább a tudatában vannak, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek berendezéseik külső megjelenésére. S gyakran kapnak formatervezési díjat… Egy valóban energiatudatos ház külső-belső látványában is hangsúlyozhatja energiatudatos mivoltát. Nem biztos, hogy az – esztétikai és műszaki értelemben is – minőségi gépészeti megoldásokat el kell rejteni, az üzemi funkciók közé kell száműzni.

 

(A fenti írás állításaival kapcsolatban szívesen fogadja a hozzászólásokat a szerkesztőség az info[kukac]artifexkiado.hu címen.)

 

Kapcsolódó cikkek:

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás