2010. június 29.

Öt provokatív állítás az energiahatékonyságról

Öt provokatív állítás az energiahatékonyságról

Az energiahatékonyságról nemcsak beszélni kellene, tenni is kellene érte – hangsúlyozza Rácz József gépészmérnök, a Weishaupt Hõtechnikai Kft. ügyvezetõje. Ehhez szemléletváltásra, és néhány tévhit szétoszlatására is szükség lenne. Az alábbi öt pontot a szakemberrel folytatott beszélgetésünk nyomán állítottuk össze.

1. Nem a megújuló energiák hasznosításával tudunk ma a leghatékonyabban takarékoskodni, illetve a környezetünket védeni.

Magyarországon jelenleg évente mintegy 12 milliárd köbméter gázt használnak fel (ennek körülbelül egyharmada lakossági fogyasztás). Vélhetõ, hogy a felhasználás hatékonysága 65 százalék körül van, ami azt jelenti, hogy a korszerûbb fûtõkészülékekre való átállásban óriási tartalékok vannak. Ezzel nemcsak a gázfogyasztás költségébõl tudnánk megtakarítani, de az üvegházhatású gázok kibocsátását is jelentõsen csökkenthetnénk.

Ha úgy vetjük fel a kérdést, hogy milyen módon tudunk a leghatékonyabb módon a legnagyobb energiamegtakarítást elérni, akkor a válasz egyértelmû: a kondenzációs technológiával mûködõ gázkészülékekre való áttéréssel. A hõszivattyúk és a napkollektorok esetében hosszabb megtérülési idõvel számolhatunk, de hasonló a helyzet a hõszigeteléssel és az ablakcserével is. Ezzel szemben egy korszerû kondenzációs kazánba fektetett összeg kevesebb, mint nyolc év alatt megtérül a megtakarított energiában. Az energiahatékonysági beruházásokat tehát ezzel kellene kezdeni.

 

2. Nem a gázfogyasztást kellene támogatni, hanem a takarékosságot.

Ha a korszerû kazánok vásárlását (mint a hõszigetelést, az ablakcserét, vagy a megújuló energiaforrások alkalmazását) támogatja az állam, akkor ezzel a megtérülési idõ tovább rövidíthetõ, azaz ily módon az energiahatékonysági beruházások ösztönözhetõk. Ha az állam a gáz árát támogatja, akkor ezzel az energiahatékonysági beruházások megtérülési idejét növeli; magyarán: nem a takarékosságot ösztönzi, hanem a fogyasztást. Ha az állam valóban úgy gondolja, hogy tenni akar az energiatakarékosságért, az ország energiafüggõségének csökkentéséért, akkor ebbe nem fér bele a gázfogyasztás ösztönzése, a gáz árának állami támogatása.

 

3. Nem lesz energiahatékony az az épület, ahol más a beruházó és más az üzemeltetõ.

A beruházó abban érdekelt, hogy az épület megvalósításának költségeit csökkentse, az üzemeltetõ pedig abban, hogy a mûködés költségeit csökkentse. Egy épület teljes életciklusát tekintve a mûködéshez kapcsolódó költségek – s így az energiaköltségek – a sokszorosát teszik ki a beruházási költségnek. Az ésszerû, a takarékosságot szolgáló döntések meghozatalához tehát arra lenne szükség, hogy az üzemeltetés felõl nézzük a feladatot. Attól a beruházótól, aki az építkezés vége után eltûnik, nehéz elvárni, hogy az üzemeltetõ fejével gondolkodjon. Valószínûleg mindenbõl a legolcsóbbat igyekszik beépíteni, az üzemeltetõ pedig azzal fog dolgozni, amit kap. A többletköltséget pedig az épület használói fogják megfizetni. Így lesz például egy látszólag olcsó kazánból nagyon drága kazán.

Azt gondolhatnánk, hogy állami, önkormányzati beruházások esetén – amikor a beruházó és az üzemeltetõ szerencsésen egybeesik – más a helyzet; ilyenkor racionális döntések születnek. Sajnos valamiért mégsem ez a helyzet... Sorban érkeznek a hírek arról, hogy három-négy évvel ezelõtt közbeszerzés keretében beépített berendezéseket ki kell cserélni, mert messze nem az elvárt értékeket hozzák.

 

4. Nem igaz, hogy az építész nem felelõs az épületgépészetért.

Egy elkészült épületre joggal mutathat rá az építész: „ez az én házam, ez az én alkotásom”. De akkor a gépészet nem az övé? Dehogynem! Egy ház nemcsak esztétikai termék, hanem funkciói is vannak. Az építész tervezõ feladata, hogy mindezeket egyben lássa, és a különbözõ szakágak terveit összehangolja, lehetõleg végigkísérve a kivitelezés folyamatát is. Ha rossz hatásfokú és drága a fûtés, azért éppúgy felelõs, mint ha lehull a homlokzatról a vakolat.

 

5. Nem biztos, hogy a szennyesláda helye a gázkazán alatt van.

Az esztétikum és a funkció egysége azt is jelenti, hogy a fontos funkciók esztétikai szempontból is fontossá válnak. Ahogy elõtérbe kerül napjainkban az energiahatékonyság és a komfort, úgy nõ a jelentõsége a gépészeti megoldások esztétikumának is. Ennek a vezetõ épületgépészeti gyártók is egyre inkább a tudatában vannak, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek berendezéseik külsõ megjelenésére. S gyakran kapnak formatervezési díjat… Egy valóban energiatudatos ház külsõ-belsõ látványában is hangsúlyozhatja energiatudatos mivoltát. Nem biztos, hogy az – esztétikai és mûszaki értelemben is – minõségi gépészeti megoldásokat el kell rejteni, az üzemi funkciók közé kell számûzni.

 

(A fenti írás állításaival kapcsolatban szívesen fogadja a hozzászólásokat a szerkesztõség az info[kukac]artifexkiado.hu címen.)

 

hírlevél-feliratkozás

épjog