A padlószerkezetek meghatározó eleme az esztrich

A fogadófelületből, hő- és hangszigetelő, teherelosztó rétegekből és burkolatból álló korszerű padlószerkezetek meghatározó eleme az esztrich, aminek fő feladata a teherelosztás és a burkolatok fogadása. Az esztrich kiválasztásánál mindig azt kell figyelembe venni, hogy a padlószerkezetet a használat során milyen terhelés éri, illetve milyen burkolattal szeretnénk ellátni, és milyen egyéb funkciót (például padlófűtés elhelyezése) kell még betöltenie.

Az Lasselsberger-Knauf kínálatában cementesztrichek (melyek tulajdonképpen finombetonok) és önterülő anhidriteszrichek találhatók:

• a cementesztrich vízálló, alkalmazható kül- és beltéren, fokozott vízterhelésű helyiségekben és olyan helyen is, ahol a fogadószerkezetet nem látták el pára- és vízzáró szigeteléssel;
• az anhidrit kötőanyagú esztrich nem vízálló, csak beltéren alkalmazható talajpára zárószigeteléssel ellátott fogadófelületeken vagy köztes födémeken.

Ha a cél a megfelelően szilárd, de nem teljesen sima, egyenes betonfelület esztétikussá, burkolatok fogadására alkalmassá tétele, és nincs szükség hő-, illetve hangszigetelésre, akkor úgynevezett kontaktesztrichre van szükség. Ez készíthető cementesztrichhel (ZE20, ZE30, ZE50) vagy anhidritesztrichhel (FE) is. Cementesztrich felhordása előtt Kontakt ZE tapadóhíddal, anhidritesztrichnél esztrichalapozóval készítendő elő a felület. A cementesztrich rétegvastagsága 30–50 mm, az anhidritesztriché 20–50 mm lehet. Ha az esztrich hő- és hangszigetelő rétegre kerül, akkor a rétegvastagság a várható terhelés függvényében nő, és elérheti a 80 mm-t is.

 

Hogyan válasszunk esztrichet?

Ha a fogadófelület megfelel a fent leírt feltételeknek, akkor az dönti el az esztrich típusát, hogy milyen berendezések állnak rendelkezésre, és mennyi fizikai munkát szeretnénk a feldolgozásba fektetni. A cementesztrich feldolgozása nehéz fizikai munka, nagy szakértelmet és gyakorlatot kíván. Az Estrich FE anhidritesztrich önterülő tulajdonságú, vakológép (PFT G4) segítségével vagy esztrichkeverő géppel (Ferro100), könnyű fizikai munkával feldolgozható. A választást sokszor csak az ár befolyásolja annak ellenére, hogy az anhidritesztrich körülbelül ötször nagyobb teljesítménnyel dolgozható fel. Befolyásolhatja még a döntést az is, hogy az anhidritesztrichből ugyanolyan terhelés esetén körülbelül 30 százalékkal kevesebbre van szükség. Ha padlófűtés készül, mindenképpen célszerű az Estrich FE anhidritesztrichet választani, mivel lényegesen jobb hőátadás érhető el vele, mint a cementesztrichhel.

 

Az aljzatokkal szemben támasztott követelmények

Beltéren

• az adott burkolatnak megfelelő magasságú legyen;
• legyen tiszta;
• nyomószilárdsága legyen legalább 16 MPa (beton-, cementesztrich, CAS, azaz kalcium-szulfát esztrich);
• tapadószilárdság:
  • kerámiaburkolatnál >0,5 Mpa;
  • ragasztott parkettánál >1,2 Mpa;
  • epoxibevonatnál >1,5 Mpa;

• maradék nedvességtartalom:
  • párazáró, illetve faburkolatoknál: cementesztrich <2,0 %; CAS esztrich <0,5 %;
  • páraáteresztő burkolatoknál: cementesztrich <2,5 %; CAS esztrich: <1,0 %;

• nagy vízterhelés esetén lejtése minimum 2 %-os legyen;
• a padlófűtéscsövek feletti minimális rétegvastagság:
  • cementesztrich esetén legalább 45 mm;
  • kalcium-szulfát esztrichnél 35 mm;
  • legyen az előírt program szerint felfűtve és visszahűtve.

Kültéren

• az adott burkolatnak megfelelő magasságú legyen;
• nyomószilárdsága legyen legalább 16 MPa (beton-, illetve cementesztrich);
• tapadószilárdsága: >1,0 Mpa;
• nedvességtartalma: maximum 4 %;
• szükség esetén a felületet golyószórással vagy marással meg kell tisztítani;
• ha lejtést adó kontakt cementesztrich felhordása szükséges, minden esetben cementes tapadóhíd közbeiktatásával történjen;
• a választórétegre vagy hőszigetelésre kerülő esztrichek fogadófelületét minimum 2 %-os lejtéssel kell kialakítani.

 

A járófelület kialakítására szolgáló burkolatok tartósságát, (geometriai) pontosságát alapvetően befolyásoló tényezők

• a burkolatot fogadó alapfelület
  • szilárdsága (tapadó-, hajlító-, nyomószilárdság);
  • geometriai jellemzői (síkpontosság/lehajlás, dilatációk, egybefüggő mezők mérete);

• a burkolóanyagok (kerámia, kő, fa, polimerek) fizikai tulajdonságai:
  • szilárdság;
  • kopás-, karcállóság;
  • méretpontosság;
  • porozitás;
  • kémiai ellenálló képesség;
  • méretváltozás hőmérséklet és nedvességtartalom függvényében.

• a burkolatragasztó fizikai jellemzői (amennyiben ragasztott burkolatról van szó):
  • tapadószilárdsága;
  • rugalmassága;
  • kémiai ellenálló képessége (víz- és vegyszerállóság);
  • fagy- és hőállósága;
  • méretváltozása a hőmérséklet és nedvességtartalom függvényében;

• a tervezői és kivitelezői ismeretek.

Az anhidritesztrichet burkolás előtt esztrichalapozóval kell előkezelni, a megfelelő minőségben elkészített cementesztrich nem igényel különösebb előkészítést. Burkolás előtt az esztrichnek ki kell száradnia. A padlófűtést a burkolás előtt előírás szerint fel kell fűteni.

Amennyiben a padló nem egyenes vagy túl durva betonból készült, akkor önterülő padlókiegyenlítők használhatók. Átalakításnál gyakran előfordul, hogy más funkciót kapnak a helyiségek, más vastagságú burkolat kerül rá, mint ami korábban volt, ekkor is az önterülő padlókiegyenlítő nyújt megoldást. Az önterülő padlókiegyenlítő felhordása előtt meg kell győződni arról, hogy a fogadófelület megfelelően szilárd-e, ha igen, akkor esztrichalapozóval előkezeljük a nedvszívó alapfelületet, és az alapozó száradása után felönthető a padlókiegyenlítő.