Szempontok közcélú medencék tervezéséhez és kivitelezéséhez

Vizes környezetben lévő burkolatok csúszásmentességi követelményei

A csúszásmentesség vizsgálata laborkörülmények között kialakított, dönthető hajlásszögű vizes burkolaton elvégzett méréssorozattal történik. A vizsgálat azt a lejtésszöget keresi, melynél a vizes felületen egy mezítlábas felnőtt még nem csúszik meg. Ez egy megfelelőségi érték, nem pontosan az adott lejtő hajlásszöge. Eszerint használjuk:

• az A csúszásmentességet ≥12° hajlásszögnek megfelelően;
• a B csúszásmentességet ≥18° hajlásszögtől;
• és a C mint legerősebb csúszásmentességet ≥24°-tól.

Ezekkel az értékekkel jelölik a mezítlábas közlekedésre alkalmas medencék és környezetük burkolatainak elvárásait az alábbiak szerint:

A csúszásmentesség a követelmény:

• öltözőkben, ahol nincs közvetlen kapcsolat a vizesterekhez, zuhanyzókhoz;
• szaunaterek száraz részén;
• száraz közlekedőterek padlójához;
• 80 cm-nél nagyobb vízmélységnél (itt a medence funkcióját is érdemes figyelembe venni, mert ülőmedencénél elég a 80 cm, de például élményelemes medencénél legalább 100 cm-ig B csuszásmentes burkolat alkalmazása javasolt.)

B csúszásmentesség a követelmény:

• zuhanyzókban;
• fertőtlenítőhelyiségekben;
• medencék körüli terek padlójánál;
• 80 (100) cm-nél kisebb vízmélységnél;
• vizes környezetű szauna- és pihenőterekben;
• pancsolómedencékben;
• medence környezetétől távolabb lévő lépcsőknél.

C csúszásmentesség a követelmény:

• vízbe vezető lépcsőknél, létráknál;
• csúszdákhoz, ugrópodesztekhez vezető feljárók, lépcsők felületén (az ugrópodeszt teljes felületén és az oldalán is!);
• lábmosók padlóján;
• lejtős medenceperemeken (medencefal tetején, ha az lejt).

A magánmedencék építőire ezek a csúszásmentességi követelmények nem kötelezőek, de a balesetek megelőzése érdekében érdemes figyelembe venni ezeket.

 

A burkolás előkészítése

Ellenőrizni kell a medence betonjának felületét és a perem vízszintességét, ami a burkolás elkészültével ±1,5 mm-nél többel nem térhet el a kitűzött vízszinttől. Tehát fontos, hogy már a betonszerkezet vakolóanyaggal történő javításakor a szükséges mértékben korrigálják a medenceperemet is. (A ±1,5 mm a közcélú, feszített víztükrű medencék bukóperemének európai szabványában megadott értéke. Ez nagyon szigorú, nehezen betartható érték, de a vízgépészet jó működése, a fürdővíz hatékony tisztíthatósága miatt törekedni kell elérésére.)

A medencék aljának betonját síkra, vízszintesre, vagy – ha van erre lehetőség – a lefolyó irányába enyhe lejtéssel kell kialakítani. Ez legtöbbször utólagos kiegyenlítési munkát kíván. Nagyobb lejtésigény esetén – például a padló szintváltásakor – sem szabad azonban túllépni a 10 százalékos mértéket, és erre a felületre B csúszásmentességű burkolatot kell tenni.

A medencék oldalfalát – különleges esetektől eltekintve – függőlegesen kell kialakítani. Az ettől való eltérés a felület szélesedésénél nem teszi lehetővé a hálóban rakott azonos fugaszélességű burkolást.

A felületek burkolását megelőző szakszerű kiegyenlítésre ma már nagyon jó, néhány napos, 1 hetes kötési idejű gyári anyagok állnak rendelkezésre. Ha a kivitelezésre több idő is jut, használható a költségtakarékosabb hagyományos cementhabarcs is. Itt azonban különösen ügyelni kell az egyszerre felhordható rétegvastagságra, ami 7–10 mm-nél nem lehet vastagabb, és gondoskodni kell a vízzel történő utókezelésről, hogy a cement kötni tudjon.

A betonfelület burkolást megelőző kiegyenlítése előtt – különösen beltéri vagy épülethez közeli medencéknél – ajánlott víztartási próbát végezni. (Ezt célszerű még a medence körüli terep visszatöltése előtt elvégezni, mert így nemcsak a szivárgás mértéke, hanem helye is jól meghatározható.) Az esetleges javítás történhet injektálással vagy a teljes felület belső oldali kenhető szigetelésével, vagy a kettő együttes alkalmazásával. Megfelelő anyaggal injektált medencénél is előfordulhat, hogy a medence külső oldaláról folyik, szivárog a víz, amit mindaddig javítani kell, míg meg nem szűnik.

Demjén termálfürdő

 

Burkolás kerámiamozaikkal

A kerámiamozaikok fizikai tulajdonságai lényeges elemeiben megegyeznek a kerámia burkolólapéval, azaz ezek is fagyállóak, vízfelvételük kisebb 3 százaléknál, stabil, több rétegű mázzal ellátottak, méret- és formatartók, megfelelően vegyszerállók, Jasba kerámiamozaik esetében fertőtlenítő, zsírtaszító bevonattal készülnek, könnyen takaríthatók.

Mivel kis elemekről van szó, felületelőkészítéskor még nagyobb gondosságot igényel az élek, hajlatok és síkok kialakítása, mint a hagyományos kerámia lapburkolásnál. A mozaikok általában 1×1, 2×2, 3×3, 5×5 cm-es méretekben, vagy ehhez közeli raszterméretekben kaphatók. (Gyártótól függően általában elől vagy hátul körülbelül 30×30 cm összefüggő fóliára vagy üveghálóra kasírozva szállítják és ennek segítségével építik is be.) Az 1×1 és 2×2 cm-es kerámiamozaik méretéből adódó előnye, hogy a kis sugarú ívek nagyon jól burkolhatók velük.

A görbült felületeket sablonnal kell azonos formára húzni, ezáltal az ívhosszak a teljes burkolandó felületen azonosak lesznek. Ettől függetlenül az egyes sorok a változó ívhosszak miatt külön-külön helyezhetők el, mert a hátsó kasírozás nem engedné követni a méretek ez irányú változását. Az elkészített felületrészek mozaikját gondosan bele kell nyomni simítóval vagy hengerrel a ragasztóba, hogy minden elemi mozaik önállóan is biztosan kössön a ragasztóhoz.

A kerámiamozaikok előnye az üvegmozaikkal szemben, hogy a ragasztóanyagok kötésével együtt járó kristályosodás a kerámia hátsó felületének pórusaiban is megtörténik, szinte mechanikai kapcsolatot létrehozva. Ezáltal a kerámiamozaikok kapcsolódása a fogadófelülethez jóval erősebb lehet, mint az üvegmozaiké.

Bükkszék, új fürdő – kerámiamozaikkal kis sugarú ívek is nagyon jól burkolhatók

A kerámiamozaikok vastagsága általában 6 mm vagy ennél nagyobb, a fuga szélesség pedig 2 mm. Amikor a burkolás elkészül és a ragasztó kellően szilárd, a fugákba benyomódott ragasztót ki kell kaparni és a fugát kitisztítani. Ez utóbbi mozzanat is nagyon fontos, mert a fugákban maradt idegen anyag vagy ragasztó nem teljesíti azt az elvárást, amit a fugaanyag. Termálvizes, erősen vegyszerezett környezetben kizárólag műgyanta bázisú fugaanyag jöhet szóba. Egyéb esetben a medence fertőtlenítő módszerének függvényében, a segédanyag gyártójának javaslata szerint célszerű megválasztani a fugaanyagot.

Az elkészült, kifugázott felületet gondosan le kell takarítani, különösen műgyanta fugázó alkalmazásakor, mert az a későbbiekben csak nehezen, mechanikai úton, vagy agresszív vegyszerekkel távolítható el, ha ez megoldható egyáltalán a burkolat sérülése nélkül.

Fekete Roland