Felújító vakolatok kivitelezésekor elkövetett leggyakoribb hibák

Régi épületeink felújításával, értékeink megőrzésével nemcsak gazdaságilag hozunk sokszor racionális döntéseket, de kultúránk, múltunk egy-egy darabkáját is megőrizzük ezzel. Szerencsére egyre nagyobb termékkínálat található kifejezetten régi, nedvesedő épületek felújításához. 

Találunk számos speciális összetételű és célú terméket, legyen szó utólagos vízszigetelésről vagy szerkezetmegerősítésről, és természetesen meg kell említeni a talán legáltalánosabban ismert és használt termékkategóriát, a felújító falszárító vakolatok népes családját is. Ezek azok a termékek, amelyek alkalmazása a legkevesebb veszélyt rejti, ami szinte az összes régi, nem megfelelő vízszigetelésű épület felújításakor része a felújítási koncepciónak, mégis van számos jellemző hiba, amivel találkozunk munkánk során. Lássuk melyek a leggyakoribb hibák e termékek alkalmazásakor.

 

 

Villanyszerelési szerelvények rögzítése

Nedvesedő falazatok felújításakor, még akkor is, ha készült utólagos vízszigetelés, kerülni kell a gipszes anyagok használatát. Ez különösen igaz a villanyszereléshez használt rögzítőgipszekre. A gipsz egyrészt nedvesség hatására visszalágyulhat, de ez lenne a kisebb gond, a nagyobb az, hogy a gipsz felveszi a környezetéből a nedvességet. E jó tulajdonságát új építéseknél gyakran kihasználják és hangsúlyozzák: a gipszes vakolat a levegő páratartalmából sokat fel tud venni, majd leadni, így segít a helyiség páratartalmát kiegyenlíteni. Viszont egy tartósan nedves fal esetében egyrészt elveszítheti rögzítőképességét, másrészt – és sajnos találkoztunk már ilyennel –, hogy csorgott a víz a konnektorból a fent leírt jelenség miatt. Különösen nagy nedvességterhelésű falakban, például pincékben ez akár életveszélyes is tud lenni. Felújító vakolatként mindenféleképpen cementes vagy meszes habarcsot használjunk a villanyszerelési szerelvények rögzítésére, például gyorskötő cementes rögzítőhabarcsot.

 

 

Vakolatélvédők

Azok a cégek, amelyek nem kifejezetten specializálódtak felújító falszárító vakolatok kivitelezésére, könnyen esnek abba a hibába, hogy a vakolatok felvitele előtt az új építéseknél is megszokott módon helyeznek fel vakolatélvédőket, esetleg vezetősíneket. Ritkábban, de itt is találkozhatunk azzal a hibával, hogy gipszes anyagot használnak az élvédők rögzítéséhez. Mivel ez a megoldás új építés esetén sem kültéren, sem cementtartalmú vakolatok esetében nem a legjobb megoldás, így szerencsére nem gyakori. Gyakoribb, hogy horganyzott élvédőket, vakolósíneket használnak. Sajnos ezeket a talajvízben lévő oldott sók megmarhatják, tönkretehetik. Ha mindenféleképpen ragaszkodunk a vakolóprofilok használatához, akkor válasszunk rozsdamentes acélból készült termékeket, de a legjobb, ha hagyományos módon elhagyjuk ezek használatát, és falhoz rögzített, beállított deszkák, lécek segítik a munkánkat, amiket természetesen el is távolítunk a vakolat meghúzása után. Ez a jelenség természetesen igaz a vakolaterősítő, vakolattartó hálókra is. Amennyiben ragaszkodunk a fémháló használatához, úgy válasszunk rozsdamentes acélból készült terméket, de még jobb, ha az adott vakolatrendszerben használható bevizsgált terméket használunk, például lúgálló üvegszövet alapanyagból készülő hálót.

 

Alapvakolat vastagsága

A felújító falszárító vakolatok működésének alapja, hogy nem vezetik ki a felületükre a nedvességet, így a talajnedvességből kirakódó sók a vakolat belső rétegeiben kezdenek kirakódni, kristályosodni. Ahhoz, hogy ezt a funkciójukat el tudják látni úgy, hogy esztétikailag is kifogástalan felületet kapjunk, hogy ne jelenjenek meg a sókristályok, apró fehér szöszök sóvirágok formájában, megadott minimális vastagságban kell felvinni az alapvakolati réteget. Ez alapvakolatoknál jellemzően minimum 2 cm-es teljes rétegvastagságot jelent. Ettől legfeljebb olyan kivételes esetekben térhetünk el, amikor nem használjuk ki a termék sótároló képességét, például mikor belső oldali vízszigetelésre készül a vakolat.

 

Simítás, befejező réteg

A vakolás hagyományosan kőműves munka, a glettelés viszont már a festő dolga, így ez a két munkafolyamat sajnos a felújítóvakolatok esetében is két külön vállalkozóra, szakiparra esik, és ha nincs hozzáértő, aki koordinálja a munkákat, könnyen születik rossz megoldás a glettek, festékek kiválasztásakor. Felújító vakolatokon csak és kizárólag jó páraáteresztő simítóréteget alkalmazhatunk, így mindenféleképpen kerülni kell a diszperziós glettek használatát. Páraáteresztés szempontjából a gipszes anyagok ugyan megfelelőek lehetnének, de a villanyszerelésnél és élvédőzésnél leírt okok miatt nem alkalmasak ezeken a helyeken. Kizárólag meszes glettek, vagy mész és mész-cement bázisú simítóvakolatok jöhetnek szóba. Legjobban akkor döntünk, ha a felhasznált vakolatrendszer saját simítóvakolatát használjuk. Egyrészt az összehangolt rendszer sokkal megbízhatóbban és nagy valószínűséggel jobban működik, másrészt a vakolatcsaládonként változó kínálatban, változó maximális szemcsemérettel érhetők el ezek a termékek, így az egészen finom glettszerű megjelenéstől a besimított finomabb szemcsés alapvakolati megjelenésig minden megoldható.

A vakolatra kerülő festék vagy nemesvakolat kiválasztásakor ugyanúgy kerülnünk kell a diszperziós, latex vagy műgyantás termékek használatát, kizárólag jó páraáteresztő képességű mész-cement, szilikát vagy szilikon termékek vihetők fel felújító falszárító vakolatrendszerekre. Beltéren kisebb esztétika igény esetén, különösen, ha fehér színt tervezünk, akár még a hagyományos meszelés is jó megoldás lehet.

Mert ne feledjük: a jó eredményhez nemcsak jó anyag és jó munka kell, hanem jó részletmegoldások is.

Fábián Zoltán okl. építőmérnök