Terméskő lapok rögzítése hátsókúpos dübelekkel

A terméskő homlokzatburkoló lapokhoz kifejlesztett hátsókúpos dübelekre vonatkozó legújabb ETA-engedély a terméskövek rögzítésével kapcsolatos valamennyi lényeges szempontra kiterjed, gyorsabb tervezést, kisebb lapvastagságokat, végső soron pedig költséghatékonyabb homlokzatkialakítást tesz lehetővé.

A nemrég frissített ETA-05/0266 Európai Műszaki Engedély először veszi figyelembe a különböző jellemzőkkel bíró homlokzati burkolólapok szilárdsági értékeit, az öregedés hatását a terméskövek szilárdsági értékeire pedig egy expozíciós tényezővel fejezi ki. A bazalt és a bazaltláva felvételével most már valamennyi terméskő egyetlen engedélyben szerepel, ami alapvetően egyszerűsíti a méretezést. Ezáltal az olyan innovatív termékek, mint a Fischer FZP hátsókúpos dübel is mostantól még gazdaságosabban alkalmazhatók.

FZP-G dübel 8 mm-es üvegben

Terméskő lapokat gyakran használnak minőségi, hátulról szellőztetett, vegyes és függönyfalas homlokzatok burkolóanyagaként. A terméskő homlokzatburkoló lapokra vonatkozó követelmények, valamint azok méretezése a DIN 18516-3 szabványban szerepel, 1995 óta pedig léteznek általános építőipari engedélyek a homlokzatburkoló lapok rögzítésére szolgáló hátsókúpos dübelekre is. A hagyományos rendszerekkel összehasonlítva a hátsókúpos dübelekre vonatkozó engedélyeknek megvan az az előnye, hogy azokat nem korlátozta semmilyen már meglévő szabvány, így a hátsókúpos technológiában rejlő kapacitás teljes mértékben kiaknázható. Ez azt jelenti, hogy a statikai feltételezések és számítások így lényegesen könnyebben és gyorsabban elkészíthetők.

Világosan meghatározott alkalmazási területek

Az Európai Műszaki Engedélyekkel (ETA) szemben támasztott követelmények azon a feltételezésen alapulnak, hogy a dübel várható hasznos élettartama 50 év. A dübel kültéri alkalmazásra engedélyezett, de különösen agresszív közegekben, például fedett uszodák klórtartalmú környezetében vagy olyan alagutakban, ahol jégtelenítő folyadékot használnak, nem alkalmazható. A termésköveknek meg kell felelniük az EN 1469:2004 szabványnak, és az alábbi csoportok egyikébe kell tartozniuk:

• I. csoport: kiváló minőségű mélységi magmás kőzetek (gránit, biotit-gránit, gabbró stb.);
• II. csoport: metamorf kőzetek keménykő tulajdonságokkal (kvarcit, granulit, gneisz stb.);
• III. csoport: kiváló minőségű kiömlési magmás kőzetek (bazalt, bazaltláva stb.);
• IV. csoport: üledékes kőzetek keménykő tulajdonságokkal (mészkő, homokkő stb.).

Teljes rendszer, az FZP dübeltől a háttérszerkezetig 

A bazalt és a bazaltláva felvétele egyszerűsíti a méretezést

A III. csoportba tartozó kövek alkalmasságát első lépésben a testsűrűségük határozza meg. Az új engedélyek először tartalmazzák kifejezetten a bazaltot és a bazaltlávát is. A bazalt testsűrűségének például legalább 2,7 kg/dm³-t, a bazaltláváénak pedig legalább 2,2 kg/dm³-t kell elérnie. A homokkövek csoportja 2,1 kg/dm³-es minimális testsűrűséggel van meghatározva.

A homlokzatburkoló lapokat négyszög alakban elrendezett négy dübellel kell feszítésmentesen a megfelelő tartószerkezethez rögzíteni. A nyílászárók káváját ezenkívül süllyesztett dübelekkel és sarokvasakkal lehet szerelni. Az EN 1469 szabvány szerinti, válogatott terméskőből készült homlokzatburkoló lapok hátoldali szereléséhez kifejlesztett Fischer Zykon horog távolságtartó és süllyesztett szerelésnél egyaránt alkalmazható.

Mérethibás panelek is síkba építhetők

A maximális lapméret 3 m² maximum 3 méteres oldalhossz mellett. A névleges lapvastagság minimum 20 mm, a IV. kőzetcsoport és a bazaltláva esetében pedig 30 mm. A Fischer FZP M6-os és M8-as metrikus menetes szárakkal, valamint M6-os belső menetes horgokkal használható, névleges rögzítési mélysége 12 és 25 mm között lehet. Homlokzatburkoló lapoknál a minimális széltávolság 50 mm, a nyílászárók kávájánál pedig 40 mm. Bármely két dübel tengelytávolságának meg kell haladnia a rögzítési mélység nyolcszorosát, hogy az esetleges kúpos kiszakadások egymást ne befolyásolhassák. Távolságtartó szerelés esetén a homlokzatburkoló lap névleges lapvastagságának 40 százalékát meg kell tartani.

Az engedélyezési eljárás során a dübeles rögzítés használhatóságát számos különböző teszttel sikerült igazolni: centrális húzás, nyírás, ferde húzás, épületelemek tesztelése, dinamikus és statikus terhelés, valamint fagyás/kiolvadás során vizsgált működőképesség, illetve vízfelvétel utáni működőképesség.